Végre teljes a család
2021. december 7.
2014. november 8.-i jegyzetem:
Itthon van a kutyám. Diétáztatni kell és gyógyszerezni, de fokozatokkal jobban van, már a szeme körül sem karikás. Apám ment el érte és mondta, hogy nagyon örült mikor meglátta, csóválta a farkát. Még folyt neki az infúzió. Nagyon örült, mikor itthon meglátott, ugrált rám ezerrel, a farkát csóválta nagyon, meg nyüszített örömében. Fel kellett vennem, de majd' kiugrott a karomból és össze-vissza nyalta a fejemet, nyüszítve. :-D Nagyon örülök, hogy vigyázott rá a Jóisten, remélem, hogy kapunk még pár közös évet! Mondta apám, hogy azt mondták a kórházban, hogy kár, hogy hazahozza, mert megszerették, meg hogy nem akar enni és mondta nekik, hogy biztosan csak azért, mert engem hiányol és itthon fog enni. Tényleg így volt, igaz nem evett még sokat, néhány falatot és ivott is. Levittem sétálni is, futott mint a nyúl. Mikor hazaértek az apámmal, örültek egymásnak a Fügével és még a macskát is orron nyalta, ő meg csak bambán lesett, hogy mi van. :-D Reményeim szerint itthon gyógyulni fog tovább! Most nem enged sehová, jön utánam mindenhová. Nem volt még ilyen hűséges és ragaszkodó kutyám.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.