Végtelen hómezők
2012. február 8.
Vasárnap megérkezett az "élettársam". Most már csak exélettárs, mert vasárnap végre elintéztük, hogy a meghatalmazottja lettem. A férjem örült, mert mint mondta, most már csak az övé vagyok. Kaptam is sok csokit meg mindenfélét, és egy kötényt, amin rajta van a régi nickem, a Vadvirág. Ez nagyon kedves gesztus, nagyon aranyos, hogy gondolt rám. Lángos sütéskor fel is vettem. :)
Előzmények itt:
A házasságot az egyház szentesíti, az élettársakat a Posta
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/a-hazassagot-az-egyhaz-szentesiti-az-elettarsakat-a-posta_2992?page=2#comments
Hétfőn kimentünk a hegyre is. Sajnos csak egy darabig tudtunk bemenni kocsival, aztán gyalog mentünk egymás nyomában egy keréknyomban, de a tiszta szűz hóban azt se láttam sokszor, hogy hol megyek. Nagyon vakított a fehérség. Csak reméltem, hogy nem teszek egy rossz lépést sem, mert a keréknyomon kívül mindenütt térdig ért a hó, és könnyen belesüllyedhettem volna. Egy nagy németjuhász kísért el minket egy darabon.
Majdnem a házig volt a keréknyom, de aztán az utolsó száz métert bizony térdig érő hóban mi vágtuk át. A házban mínusz egy fok volt a csapok be voltak fagyva. Bár ki volt engedve, de így is belefagyott valami víz. Most nem tudom mi lesz. Amíg én bent befűtöttem, az exem kint fát vadászott a tüzeléshez. Egy két darab fa még volt és brikett is egy kevéske. Kicsit befűtöttünk, és amikor elérte a hőmérő a nulla fokot, akkor lassan elindultunk haza.
Egy macska ott volt a hatból. Amikor kiugrott a szomszéd padlásának kicsi ablakából, akkor elsüllyedt a hóban. Csak a farka csücske látszott ki. Hagytam ott neki egy csomó száraz tápot nálunk a teraszon, mert oda nem esett be teljesen a hó. Nem tudom a többi kóbor macska életben maradt-e. Remélem, hogy azok is elbújtak valahol. Ez az egy pedig előrehaladott vemhes.
Amikor hazaindultunk a kocsihoz már elég nehezen gyalogoltam ki. Le is maradtam sokszor, így mindig vissza is nézett rám az exem, hogy megvagyok-e még. Kénytelen volt lelassítani férfias, öles lépteit. Aztán meg ki kellett tolni a kocsit, mert kicsit beragadt. Na, ezt most nem részletezném. De azt magamban elkönyveltem, hogy inkább öt kitolás, mint egy kigyalogolás. Befelé könnyebb volt.
Jól szétfagytam, este vettem is egy forró gyógynövényes fürdőt, így most eddig megúsztam a betegséget is, pedig még a pára is befagyott az orromba. Nagyon szexi. :D
Szegény zuram a Tibi meg influenzás lett, ma délelőtt dokihoz vittem, és most igyekszem ágyban tartani, de mindig rosszalkodik. Kiadtam neki, hogy csak wc-re kelhet fel. Majd én körbeugrálom. Most nagyon jó dolga van. A doktornő is azt mondta, hogy ágyba tea meg hasonlók. Nem panaszkodhat. :)
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Már nem tudnék végig menni a nagy hóban, fizikai képtelenség lenne. Megvárom míg legalább felére olvad. Nincs már, aki csapást vágna nekem, hogy a nyomdokaiba lépjek. Se kutyám, se macskám ott kint.
De te bátor tettet hajtottál végre. Mit meg nem tesz az ember...? :-)
Jobbulást a zuradnak! :-)
Kb. így nézhet ki mifelénk is az út, amerre járok, mint a képen. Mindent hó takar.
Már nem tudnék végig menni a nagy hóban, fizikai képtelenség lenne. Megvárom míg legalább felére olvad. Nincs már, aki csapást vágna nekem, hogy a nyomdokaiba lépjek. Se kutyám, se macskám ott kint.
De te bátor tettet hajtottál végre. Mit meg nem tesz az ember...? :-)
Jobbulást a zuradnak! :-)
Én se szívesen tenném meg ezt a hosszú utat egyedül megint. Remélem olvad, vagy letakarítják.
Szegény macskákkal nem tudom mi lehet. Remélem, hogy valahová elbújtak. A szomszéd eteti őket, de ő se megy ki a nagy hóban. Nem is volt nyoma se, de szó szerint. Biztos, hogy péntek óta én voltam ott az első, aki etetett. Ha csak a 3 telekkel arrébb lévő fóliasátrashoz nem mentek alamizsnáért.
De túléltem, és melóhelyen kaptam csak huzatot, -részleges nyakbénulás, és váll-, hátfájdalom- de azt meg lekezeltem lóbalzsammal:P
Jobbulást a zuradnak! :) Kitartás, egyszer vége lesz ennek a cudar időnek is!
Pussz Tündér
Gyógyulást neki!
Gyuri
Én szombaton 5 órát gyalogoltam (vagy még többet, és törtem én is a havat, parton felfelé), aztán egy ló szétnyálazta a kezem, azt meg ugye le kellett mosnom a hóban, úgyhogy már elég volt nekem is a hidegből, a combom, kezem szétfagyott, a lábujjaim is. A cuki csizma meg nagy. Mivel már szétgyalogoltam benne az eszem is, nem vihetem vissza. Franc bele, h. nem néztem, csak automatikusan megvettem, mert ált.ban 40-est hordok, de ebből elég lett volna úgy látszik a 39-es.
De túléltem, és melóhelyen kaptam csak huzatot, -részleges nyakbénulás, és váll-, hátfájdalom- de azt meg lekezeltem lóbalzsammal:P
Nekem most már elég a hidegből. A virágok nem szeretik igazán. :)
Jobbulást neked is!
A lóbalzsamot ajánlottam a zuramnak is, de azt mondta, hogy:
- Nem vagyok ló - sértődötten.
Kérdem erre:
- És csődör?
- Na, az esetleg!
Ehhhh... a férfihiúság. XDDD
Kedves Virág!
Jobbulást a zuradnak! :) Kitartás, egyszer vége lesz ennek a cudar időnek is!
Pussz Tündér
Most már jöhetne kicsi tavasz. :)
Olykor szebb sg téli gyaloglás feldob a táj,tisztasága. A macskákat pedig ne zokogd,meglásd tavasszal kétszer annyian kerülnek elő.Gyógyulást az exnek.Élvezze ki a lehetőséget.Az is igaz,hogy ti ugyancsak szeretitek az embert gondozni.Néha feltámad a rosszindulatúságunk,s akkor ezzel vissza is élünk. Nejem tudja...
Gyógyulást neki!
Gyuri
Köszönjük!
Ha vastag, nagyon vastag zoknit húzol bele, akkor is nagy?
Nekem most már elég a hidegből. A virágok nem szeretik igazán. :)
Jobbulást neked is!
A lóbalzsamot ajánlottam a zuramnak is, de azt mondta, hogy:
- Nem vagyok ló - sértődötten.
Kérdem erre:
- És csődör?
- Na, az esetleg!
Ehhhh... a férfihiúság. XDDD
Én bekentem magam, ló vagy nem ló, de jó hűs:)