Vegyes poszt

2023. május 9.

Vissza a naplóhoz

Az imák, a gondolatok és az akarat ereje megint megmutatkozik. Köszönöm az imákat, a pozitív gondolatokat, az ösztönzést Tesóm neked is, mert jobban vagyok! Nem az számít, hogy ez meddig fog tartani, hanem hogy így lehet és ez a fő! Minden olyan nap, amikor működőképes, vagy netán kifejezetten jól vagyok sokat számít, mert egyrészt addig nincs nagy gond, másrészt erőt ad és nyugalmat is persze. Egy ilyen örökmozgó figurának büntetés is az ágyban tobzódás, szóval már csak azért is örülök a jobb erőnlétnek, mert tudok tenni-venni. Ma pl. semmi bajom nem volt, leszámítva a fájdalmakat, de azok annyira nem izgatnak, a lényeg, hogy nagyon rosszul ne legyek és az teljesült. A fájdalmak sem vészesek, a ~ 3 hónapja gázos bal bokám is lappadt kicsit. Ma le tudtam vágni a füvet, igaz pihenőkkel, de legalább meglett. Nem vagyok gyenge, nem kerülget ájulás sem, elmúlt a hányinger, nincsenek rohamok azóta sem, nemsokat, de tudok enni is, nem remeg a kezem, szóval folytathatom a rajzolást is. A kórság nem húzódott ugyan vissza, mert minden gond nem szűnt meg, de visszavett a lendületből és továbbra is azon vagyok, hogy ne fektessen ki, ami nyilván nem ilyen egyszerű, de azzal, hogy aktív maradok, meg fejben nem vagyok beteg tehetek valamennyit, plusz az imák és a jókívánságok is sokat számítanak, szóval nem az én érdemem ez a szint, ezért is köszöntem meg a hátszelet. A Tesóm múltkori üzenete is nagy löketett adott! Mikor úgy tűnt, hogy lerobbanok, határozottan éreztem, hogy tele vagyok fizikai és mentális erővel ahhoz, hogy kijöjjek a rossz szériából, bár azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar jobban leszek, szóval örülök, mint majom a farkának! Ez a kirobbanó (ok nélküli) testi-lelki energia jellemez mostanság, de azért befigyelnek kattanások, amikor bedühödöm (akár ok nélkül, vagy utólag látva jelentéktelen dolgokon), vagy pl. ma fent voltam az űrben kb., majd egy pillanat alatt olyan gyászos hangulatom lett (ok nélkül), hogy majdnem szétestem. Nyilván kellene a hangulatstabilizáló, meg a többi, de nem merek visszatérni a bogyókhoz, mert nem akarok megint függő lenni. Önerőből kell tudnom kezelni az életet, meg azt, ami bennem zajlik. Na, de visszatérve a fentiekre; jól vagyok és ez a fő! Nem tökéletesen, de kicsire nem adok. Máshogy értékelek már, mint korábban és ha nem vergődöm nagyon, azt már jóllétként értékelem. Remélhetőleg a szervezetem vette az adást és továbbra is együtt fog működni!

Mint mondtam, ma levágtam a füvet, meg kitakarítottam a szobát és kéne csinálni a kennelt, de még mindig nincs meg hozzá a faanyag, mert a Tüzép kifogyott belőle és várni kell, amíg kapnak.

A bundás csapatból 4-en (a "kölykök") holnapután 3 évesek lesznek. Mostanság hagytak pihenni, de kb. 2-3 napja újra elkezdték a hajnali bulit. Mogyi jófej volt ma. :-D Ő a legnyugodtabb és legszófogadóbb (ő volt az Öcsémé), de azért a kaja nyilván izgatja őt is. Én voltam a marha, mert elölfelejtettem a kalácsot, amit apám hozott és már csak azt hallottam a szobában állva, hogy zörgés van. Kapcsoltam és sprinteltem vissza, de vicces látványt nyújtott a kb. 3 kg-s macska egy nagy szatyrot cibálva a földön. :-D A kalácsnak semmi baja nem lett, mert csomagban volt, meg a szatyor is megóvta. Nem csesztem le, mert én voltam a farok, de azért egy "mit csinálsz?!"-t mondtam neki, mert érti ám, szóval hogy tudja; nem nyerő a kleptománia. :-D Okos volt és elengedte.

A bejegyzést írta: Arnold91