Veled, Eavit...
2013. április 29.
Aki vígan ül,pamlagon Veled, Eavit
S andalog kelő szavad édes hangján,
S gyönge mosolygást
Ajkadon látván szelíden lebegni,
Melyre megdöbben kebelemben a szív,
Mert jelenléted elborít azonnal,
És oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
Égi tűz ömlik a testemre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim borúlnak
Éji homályba.
Arcomon végig hideg izzadás jő,
Reszketek, fúlok, s halavány virágként
Hervadó színnel rogyok lábaid elé.
A bejegyzést írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez a mocsok ostoroz, de állandójan :((
Látom jól elvagytok. Ilyen az igazi barátság. Mindig szerettem volna ha valaki őszintén ostorozza a műveimet. Csak így tovább.
Lopni és átírni szeret. -) -(
Látom szereted Horatiust. Naddon jó.