Vénasszonyok nyara
2014. október 13.
Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!
Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.
A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék.
Hiányzik ficsergő tornaórájuk, a fáról fára, egyre messzebbre röppenő ügyes kis mellényesek életre, vagy pontosabban a túlélésre való felkészítése is.
Elnéptelenedtek a kertek. Jobban hallom most a csendet, az űrt, amit itt hagytak.
A békák csak nyáron kuruttyolnak?
Talán akkor is csak azért, hogy cukkolják a gólyákat?
Ugyanis láttam, hogy vannak! Ők most is itt vannak!
Ott üldögélt három, hatalmas varangyos béka a vízóraaknában, amikor jött a leolvasó ember. Gondoltam is, hogy nagyon veszélyes foglalkozás az óraolvasás. Én alighanem bele is halnék.
Ez volna az a bizonyos indiánnyár? Nyár...
Bár ma a Nap meleget árasztva ragyog, de nem hagyom becsapni magam.
Tudom, hogy ablakomon már az ősz kopogtat. Jöttéről szólnak a levelek, melyek búcsú nélkül hullnak le az ágak magasából a sárba, hogy aztán a gondos gazdák összesöpörjék és tűzhalálra vessék őket. A levegőben, - utolsó üzenetként - fanyar illatukkal mesélnek az elmúlásról. Arról, hogy lehet így is. Utolsót, nagyot lobbanva, illattal üzenni a világnak, hogy „voltunk, mint Ti lesztek mint mi, por és hamu”.
Éltes asszonyságok nyara ez a csalfa napsütés. Mikor még elhisszük neki, hogy tart a nyár!
Böjtje is lesz majd, mikor virágba harap a dér. Talán már holnap reggel barna halált halt őszikék kókadt feje tudatja, senki sem halhatatlan.
Harangszó száll, értük is kondul, míg jelzi a delet.
Kályhámban tűz pattog, kint egy öreg varjú károgva szidja a tollait borzoló szelet.
…Töprengve bámulom a kinti fényt, elmélázva azon, hogy mi dolgom a világon.
Aztán megsimogat egy kedves illat, feleszmélek, és futok a konyhába. Megsült a tök! Felénk úgy hívják, patyulatök. Megunhatatlan őszi csemege!
Borús, elmúlással foglalkozó gondolataimat visszacsomagolom, hogy majd újra megtaláljam, amikor az élet mulandóságáról szeretnék elmélkedni.
- Sági Erzsébet -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Köszi, egy élmény volt!
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Itt van az ősz... hát újra és újra eljön, ahogy lennie kell. Szép kis gondolatsor, tetszett, ahogy az elmúlás ott lebegett a sorok között, mégis inkább bizakodó és életszagú.
Köszi, egy élmény volt!
Pusz:A
Hálás vagyok megtisztelő véleményedért, szívből köszönöm!
Örülök, hogy az elmúlás gondolata mellett megérezted, fellelted az életigenlést, a tavaszt váró reményt is.
Szeretettel ölellek érte!
A színek kárpótolnak, lassan elhalványulnak, elkopnak, és észrevétlenné vállnak,...
de a fák, a bokrok újra kivirulnak, virágba borulnak, megújulnak, új színt hoznak és új életet adnak nekünk is,...
Válasz erre: zsoltne.eva
Az őszben nem az elmúlást érzem, hanem valaminek az átmenetét, a reményt... szüksége van a természetnek is a pihenésre, hogy aztán újult erővel és bizakodással várjuk vissza, amitől átmenetileg meg lettünk fosztva...
A színek kárpótolnak, lassan elhalványulnak, elkopnak, és észrevétlenné vállnak,...
de a fák, a bokrok újra kivirulnak, virágba borulnak, megújulnak, új színt hoznak és új életet adnak nekünk is,...
Gyönyörködtet színeivel, megajándékoz gyümölcseivel, felkészít a nagy pihenésre, miközben ígéri, a lehulló levelek helyett a téli álom után kinő majd egy új generáció.
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat. Figyelmed megtisztelő számomra, szeretettel ölellek érte.
Szerettem olvasni a hangulatát az írásodnak. Este van, ősz van... és mégis kinn éreztem magam veled... a szabadban, a fejemben a fűben fekve, gondolkodva...
Üdv,
Pí.
Válasz erre: Pinokkió
Szia Tuszka!
Szerettem olvasni a hangulatát az írásodnak. Este van, ősz van... és mégis kinn éreztem magam veled... a szabadban, a fejemben a fűben fekve, gondolkodva...
Üdv,
Pí.
Boldog vagyok, hogy átment a hangulat!
Elsősorban szép anyanyelvünké az érdem, mert a hangulatfestéshez bizony kell az a nagyon gazdag szókincs, ami a magyar nyelv sajátja.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és az együtt gondolkodást!
Ölellek szeretettel, Tuszka. :)