Versenyt futok az idővel
2015. szeptember 11.
A szélsőséges időjárás nem kedvez a kerttulajdonosoknak. Nem vagyok túl jó helyzetben, mert minden nap lehet valamit begyűjteni és annak helyet is kell keresni. Ki a fagyóba, ki az üvegbe kerül.
A sok eső kedvez mindennek, aminek a veteményeskertben nincs helye. Agresszív a gaz, akárcsak sok embertársunk. Törtet előre, nem kímélve semmit, ami az útjába kerül.
Két hét múlva zöld hulladék szállítás, iparkodtam gaztalanítani a kertet. Mindössze negyed kerttel végeztem, de ismét itt az eső. Kivert a járásomból, nincs kinti munka.
Írjak, vagy ne írjak, ez itt a kérdés. Téma akad bőven, de van közöttük „lerágott csont”, ami már senkit sem érdekel. Vagy ki tudja. Írtam én már a gyerekkoromról, halál közeli állapotokról, emlékezést a szeretteimről, barátokról és a napi terhekről.
Írtam kitalált történetek, megadott szavakból és mondatokból, melyek komoly kihívások voltak nekem a hozzá nemértő tollforgatónak.
Írtam történeteket, melyekbe beleszőttem egy-egy mondatot, amivel utaltam nem éppen rózsás helyzetemre. Feltettem kérdéseket, segítséget kérve, néha a tanács is jól esett volna.
Természetesen kaptam tanácsot, bátorítást, burkolt javaslatot, amit igyekeztem meg is fogadni.
Barát és nem barát mindenhol akad. Nem is csodálkozom azon, amit mások már megjegyeztek.
Ezért teszem fel újból és újból a kérdést: írjak, vagy ne írjak?
Írd meg az én történetem te, ha jobban tudod ... :)
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak azért, mert már igen régen láttalak, írni meg aztán főleg régen tetted...
Az ne tartson vissza, hogy nem tetsző kritikát kapsz, főleg akkor nem, ha még egy kis alapja is van. Hajlamosak vagyunk rá, hogy felületesek vagyunk az írás feltevésekor és ahogy esik úgy puffan kibukik belőlünk a mondandó, kevésbé törődve, hogy az olvasóban mit hoz le, mi megkönnyebbülünk önmagában attól, hogy kiírtuk magunkból. Nem elég, hogy nehéz az élet még a legkülönfélébb reakciókat is el kell viselnünk?! Hát el.
Ne hidd, hogy ezen túl lehet lépni, mert mindig lesz, aki felszakítja a "sebeket" pusztán a saját szórakoztatására. Na ők nem az igazi olvasóid, mert nem látnak mögé csak kekeckednek. Kár lenne ezért megfosztani az igazi olvasóidat. Mert nekik is van ám bajuk, lehet éppen az, hogy lenne mit csak nem tudják hogyan adják a tudomásunkra, hogy ők is vannak a világon..
És hogy egy kicsi humort is belevigyek a mondandómba, bármennyire is igyekszünk, nem mindig sikerül valamit úgy feltennünk, hogy ne mosolyogjon egyet rajta az olvasó. Csak egy példa. Hát kerüljön a kedves olvasó, akinek nem teszik: "Ki a fagyóba, ki az üvegbe.." :-) Vegye megtiszteltetésnek!
Ezen is csak nevess egy jót, ne mérgelődj!
Puszi, Éva
A te történeted csak te írhatod meg.Ha kikívánkozik,írj!Nem megy csettintésre,vannak csendes időszakok,de amikor úgy érzed kell,hát írd meg!Ne zavarjon mások tetszése,nemtetszése.Nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni és nem is kell,csak légy önmagad!
Puszi
Klárika, ezt a kérdést magadnak kell feltenni, nem másnak... Sajnos az írás az olyan, hogy nem lehet erőszakolni, vagy van hozzá kedved, vagy nincs. Ha én "lent" vagyok, nincs semmi hangulatom, kedvem hozzá, akkor aztán ha ezren kiabálnák a fülembe, akkor sem írnék..Néha meg egész egyszerű kis események, dolgok írásra késztetnek...Őnmagunktól és ne mástól várjunk válaszokat...
Az elismerés, bátorítás mindig jól esik. Azon viszont elgondolkodom, miért jó az valakinek, hogy jön pár írásra kiossza a 4 csillagot és már megy is.
Persze mindig elmondjuk, nem foglalkozunk vele, mert nem a pontok számítanak.
Kérdezem, aki így pontoz, neki egy-egy cikk miről szól.
Írj! Mert a te történetedet senki sem ismerheti jobban náladnál... Hát ezért... :-)
A történet, meg az élmény az enyém, mégis van, aki úgy érzi semmit nem ér.
Neked mondjam, senki sem érti jobban náladnál ...