Vidám napok - Juhász Angelika Laura
2011. július 10.
Juhász Angelika Laura
Vidám napok
Szőlők, hegyek, zöld mezők, gyümölcsök.
Nyikorog a falépcső fölfelé menet, meleg van,
de mindenki nevet.
Kacag a kajszi, meggy, és a fagyott cseresznye.
Kacagunk mi is, gyerekek.
Dézsába ömlik a kútvíz,
slaggal locsoljuk egymást,
közben vágyakozva nézzük a szomszéd meggyfát.
- Majd jön a naplemente! - emlegetjük sokszor,
még mindig kajánul nevetve.
Aztán eljön az este,
elmegyünk Himesre.
Utcabál, sváb zene szól. Már férjes szép asszonyokról,
daloló legényekről, táncoló lányokról,
mindenféle magasröptű álmokról.
Táncol mindenki, nagy körben.
Lépjük a csárdást, gyorsul, forog egyre,
még itt is mindenki nevetne.
Világosba hajlik már az este.
Megyünk haza, lám most is nevetve!
Táncos pár egy ház előtt csókolózik.
- Jó étvágyat! - rikkantunk nekik.
Ők is nevetve küldenek minket
- melegebb éghajlatra.
Most már tényleg lepihenünk.
Virág és én hamar felkelünk,
főzünk jó kis ebédet.
Mindketten alig állunk a lábunkon.
Ezt olyan viccesnek találtuk
- gondolhatjátok mit csináltunk...
Mikor jó sokára fölkel az álomszuszék banda,
megebédelünk. Sokan vagyunk, kell még egy szék.
Kacagásból sosincs elég.
Az autóban énekelve mentünk újra ki a hegyre,
még mindig, mindig nevetve!
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Álompuszik! :)
Tündérien aranyos a kis versikéd! Vidámságot, boldogságot tükröz! Sok ilyen együtt töltött vidám napot kívánok Nektek!
Puszillak Benneteket!
heleenke
"Még mindig, mindig nevetve!" ...és ez a lényeg!!
Puszikák Nektek! Angyal
Elsőnek nem is rossz!
Írj még nagyon sokat! Csak így tovább!
Pussz
Csilla