Világ vége
2011. március 2.
Apokalipszis kicsiben. Az én saját, külön kis világ végém, ahol darabjaira hullik szét minden, a világmegváltás elfelejt jönni, az elemek iszonyú csatákat vívnak egymással, mielőtt bekövetkezik a nagy csend. Egy atomreaktor kismiska ahhoz képest, ami bennem zajlik most. Tudom, hogy volt már így, túléltem. Az ember sok mindent képes túlélni. A világvégét is. Remélem. Kicsit olyan lehet ez az egész, mint az altatás. Szépen, fokozatosan veszíted el önmagad. Először csak a külvilág szűnik meg a fényeivel, hangjaival, melegével, aztán már a saját szívdobbanásodat sem hallod, és jön a zuhanás. A zuhanás bele a semmibe. Nem tudod, lesz-e visszaút, van-e egy árva fűszál, amibe belekapaszkodhatsz, nyújt-e valaki egy darab kötelet, amivel kievickélhetsz. Egyszerűen süllyedsz a semmibe. Kegyetlen érzés. Fájdalmasan keserű. Most nem veszíthetem el a hitemet! Nem veszíthetem el magamat. Istenem! Küldd azt a kötelet!
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is küzdök mostanság elég keményen, és én sem adom föl! Az élet szép, tenéked magyarázzam???
Megtalálsz engem is, ha kellek, másnak tuti tanácsokat tudok adni:)))!
Csak zűrt és zavart találnál, Éva!
Köszönöm a felajánlott segítséget, de ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnom.
Talán egyszer tudok róla beszélni, akkor keresni foglak.
Köszönettel : Nurse
Mind ezt tesszük, ne felejtsd el. Nem vagy ezzel egyedül.
Szeretnék belelátni a gondolataidba.
Tudni, hogy mi váltja ki belőled ezeket a sorokat.
De nem tudom, csak érzem.
És segíteni sem tudok, pedig szeretnék.
Hogyan segíthetek?
Tudod hol találsz meg.
Mondd, mi bánt?
Éva
Köszönöm a felajánlott segítséget, de ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnom.
Talán egyszer tudok róla beszélni, akkor keresni foglak.
Köszönettel : Nurse
Drága Nurse! te egy kemény és határozott jellem vagy, nagy szívvel, kitartással, emberséggel és nem utolsó sorba írásaiddal! Mindig picit a jóra próbálj gondolni még ha kutya nehéz is, hozzá teszem Én is szoktam! Vigyázz magadra! Pusszancs Orsolya
Az idő megold mindent, mint már olyan sokszor.
A küzdelmet nem adom fel, már csak azért sem.
Ölellek: Nurse
Tudni, hogy mi váltja ki belőled ezeket a sorokat.
De nem tudom, csak érzem.
És segíteni sem tudok, pedig szeretnék.
Hogyan segíthetek?
Tudod hol találsz meg.
Mondd, mi bánt?
Éva