Viszlát, Budapest!

2022. február 2.

Vissza a naplóhoz

2016. május 6.-i jegyzet:

Felpörögtek felénk az események, költözünk hamarosan, talán már a jövőhéten. Az egyik szemem sír, a másik üveg. Persze apám megint a hátam mögött szervezkedett, én már csak azt tudtam meg, hogy költözünk mindjárt. Értem, hogy az életben vannak változások, de szólhatott volna, hogy mi van készülőben, mert - elvileg - tudja, hogy a változásokat nehezen kezelem. Tegnapelőtt közölte, hogy költözni fogunk és hogy tegnap reggel 8-ra van megbeszélve találkozó a pasassal, aki meg van bízva a ház felügyeletével, meg a bérlők dolgaival, bár apám ismeri a tulajt. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mi van?! Tegnap reggel odamentünk a találkozóra, persze apám alakított, égett is a képem rendesen. Egyrészt igénytelen volt (itthon figyelmeztettem, hogy ne úgy induljon, ahogy, de leb@szott, hogy ne mondjam meg mit tegyen, mondom amíg velem jelensz meg, addig megmondom, ne égessél már engem is!), persze szart rá, gondolom meg is van a véleménye a palinak, másrészt mint utóbb elmondta, azért kellett mennem, hogy lássa; beteg vagyok. Bakker, ott láttam meg, hogy orvosi papírjaimat is vitt, hogy "így majd biztos beköltözhetünk". Okádnom kell! Tök gáz volt, elkezdte ecsetelni a bajaimat és láttam a palin, hogy unja, mondtam is apámnak, hogy elég lesz, mert nem ez a lényeg. Persze tudtam, hogy miért csinálja, érzelmileg akart hatni rá, hátha megsajnál és odaenged minket. Pfejj! Végül bejött a manipulációja úgy tűnik, mert megírt valami papírt és most várunk. Már nagyon biztos benne, hogy nyert ügye van, mert elkezdte összepakolni a cuccait. Önző alak, velem semmit nem osztott meg, menetközben is rohant, mondom fogd már fel, hogy nem tudok rohanni! Nem érdekelte, nem vesz tudomást semmiről, őt csak az érdekli, hogy neki kényelmes legyen, meg a saját céljait elérje. Utálom, hogy rá vagyok utalva, mindenbe ránt magával. Mondom neki nem költözöm, erre elkezdi, hogy akkor neki nem lesz pénze, muszáj vele mennem, meg senki nem segít akkor nekem semmiben. Hihetetlen, hogy egész életünkben belőlem szándékozik élni és nyilván a volt barátnőjéről sem fog leszállni. Most azt mondta, hogy ott több pénz marad majd és "nem szorul a Gabira" (eddig sem kellett volna...), de tuti, hogy ugyanúgy fog kérni/elfogadni, főleg hogy szégyenszemre a csaj gyűjt nekünk házra + az én pénzemből is gyűlik hozzá. Ő nem szándékozik melózni és pénzt keresni. Minek azt, amikor kényelmesebb 2 másik ember hátán élősködni? Okádnom kell. Nehéz itthagyni ezt a helyet, akármilyen szar a lakóközösség.

A bejegyzést írta: Arnold91