Voltam ma a pszichodokinál

2022. augusztus 24.

Vissza a naplóhoz

2020. július 7.-i jegyzetem:

Mivel most voltam nála először, ezért egyelőre feltérképezett, meg tesztet töltetett ki. Nem bánom, hogy nem kellett még belemennem a sűrűjébe, mert nem lett volna humorom hozzá, ugyanis megint gondoskodik az élet arról, hogy a szokásos szar-adag a nyakamba zúduljon.

Egyrészt a fater erősen Lyme-kór gyanús, a doki egyből arra gondolt, amikor látta a kullancscsípés helyét, de írt fel neki Doxicyclint, egy hónapig kell szednie és 2 hét múlva vért kell vetetnie, hogy van-e antitest a vérében. Ő már temeti magát, de mondtam neki, hogy várja már meg a laboreredményt! Nyilván én is feszült vagyok, mert tud genya dolgokat művelni az a szar, de amíg nem bizonyosodik be, addig nem kell majrézni.

A másik gond az, hogy megint változnak dolgok és megint bizonytalanságban vagyunk. Ezt senki nem szereti, de ebben nőttem fel és már igencsak unom, hogy még mindig nincs körülöttem stabilitás. Volt nálunk egy újabb szaki, aki szerint ezt a házat nem lehet felújítani, mert ugyanúgy repedni fog, ledobja a vakolatot/csempét, a mennyezet megint potyogni fog a fejünkre, meg egyebek és felesleges azért pénzt ölni bele, hogy aztán fél-egy év múlva megint ugyanilyen legyen minden. Jól átvágott minket az a fazon, aki azt mondta, hogy felújítható. Megint ott tartunk, hogy másikat kell keresni, egy régi jóbarátom közbenjárása révén volna is, aki segít, de a fater megint aggályoskodik. Megmondtam neki, hogy ha nem hagyja, hogy segítsenek, akkor ne panaszkodjon! Nagynehezen helyreraktam, szóval most házat kell keresnünk. Minden nagyon képlékeny, a tervek is még csak piszkozatok, egyelőre bármikor bármi változhat.
Most ezt a témát jegelem, mert zizeg már az agyam, csomót agyaltunk, ötleteltünk és még kell is.
Már röhögtem kínomban, hogy megint költöznünk kell. Nagyjából a 20. alkalom után abbahagytam a számolást, ez lesz már lassan a 27.-28. alkalom, saccperkábé'. Ez van, ebből kell kihozni, amit lehet. Persze ötpercenként változik a hangulatom, a gondolataim, a hozzáállásom, szóval fasza az élet. Most megint átkapcsolok túlélő-üzemmódba és agyalok a megoldásokon én is.

Ma rohamoztam, de nem volt durva és csak kettő jött.

A bejegyzést írta: Arnold91