Voltam már jobban

2022. április 25.

Vissza a naplóhoz

2018. január 2.-i jegyzetem:

Boldogít a vesegyulladás egy ideje, de (még?) nem vészes. Lázam nincs, csak hőemelkedés időnként és miután slagolok, nyom és fáj a derekam, meg ha úgy mozdulok, vagy úgy fordulok fektemben, akkor érzem, hogy létezik a vesém. Meg is fáztam, talán az is így járt és nem a kór cseszteti, mert mostanság 2× is hideg helyen kellett éjszakáznom egy matracon, szóval borítékolható volt a megfázás. Úgy néz ki, hogy ma is ez a fagyoskodás-nem alvás lesz (megint erős szélvihar jön és a ház alig áll, ilyenkor a kamrába megyünk ki, mert az stabil), pedig másképp' is lehetne, mert a Gabi azt mondta, hogy ha ilyen helyzet van, akkor menjünk fel hozzá, de apám nem akar most utazgatni. Nem baj, hogy szarrá fogunk fagyni, meg a vesémnek sem fog jót tenni a hideg. Ilyenkor fel tudnék robbanni, hogy nem tudok egyedül közlekedni, mert felülnék a távolságira és mennék a Gabihoz. Alig várom, hogy el tudjunk költözni és ne kelljen ilyesmikre kényszerülni. Amúgy is fel kellene menni, mert a vesémet meg kell nézetni, meg gyógyszereket is kell már felíratni.

A közérzetem egész' elfogadható, ha az egymást érő hideg-meleg frontok és a plusz-mínusz 10 fokos hőmérsékletváltozások hatásait nem veszem figyelembe.
Egy ideje nem volt gondom huzamosabban azzal az erős oxigénhiánnyal, amivel meggyűlt a bajom a rosszullétek idején. Komolyabb rosszulléteim sem voltak azóta, 1-2× jött, de nem tartottak sokáig és annyira kínzóak sem voltak.
Az idegeim megint megszívattak. Fürdés után elkezdtem törölni a lábamat, aztán éreztem, hogy valami megszúrt. Azt hittem, hogy valami beleállt a törölközőbe, kiráztam és tovább töröltem volna a lábamat, mire megint jött a szúrás. Gondoltam nem is a törölközőben van a szúrós akármi, hanem a talpamban szálka (?), mert ugyanott szúrt. Tapogattam, hátha megérzem, de semmi. Nyomkodtam, hátha akkor megérzem, semmi. Gondoltam lehet, hogy nem érzem, de talán meglátom. Viccesen nézhettem ki, ahogy gúvadó szemekkel közelről pásztáztam a futóművemet, mert az öregem kiröhögött, hogy mi olyan érdekes rajta? Mondtam neki, hogy mi van, de semmit nem látok. Megnézte ő is, ő sem látott semmit. Közben felálltam, hogy elővegyem a testápolót, mert mindig be kell kenni kezem-lábam, mivel télen nagyon száradnak. Ahogy felálltam, megint elkezdett szúrkálni, de már a talpam különböző részein is, baromi erősen, mintha tűkkel szúrkálták volna és elestem, mert nem éreztem a talajt. Elkezdtem bekenni a kezemet, aztán mikor a lábamat akartam kenni és hozzáértem, mégrosszabb volt. Nem lehetett a talpamhoz érni, mert mintha parázson jártam volna és a színe is elváltozott, teljesen fehér volt. A napokban átfagyott a fent említett fagyoskodás miatt, lehet, hogy az ütött vissza.

A bejegyzést írta: Arnold91