When you were my man...
2013. július 29.
http://www.youtube.com/watch?v=EhbaRL36WRY
You should have gave all your hours when you had the chance...
Ebben a szaharai melegben nincs is mit tenni - a legkisebb fizikai munka is túl sok, így az ember gondolkodik, de vajon nem fárasztóbb-e, mintha nehéz fizikai munkát végeznénk? Néha a ki nem mondott szavak is lehetnek olyan súlyosak, mint a kimondottak, s ily módon a gondolatok is.
Itt ülök a szobámban, lenne mit tennem, de inkább ezt a számot hallgatom meg újra és újra, mert annyi érzelem szorult bele, hogy számomra magát a világot jelenti ebben a pillanatban.
A zene cirógatja lelkem, a mondanivalója pedig feltölt. Nem szomorú, sőt, szerintem élettel teli. Olyan, mint a tavasz. Várod az első rügyeket, a meleg napsugarakat, az énekes madarakat reggelente és ha felnézel a délutáni napsütésben, a kék ég magával ragad és szinte érzed a kezedben a felhők puhaságát és illékonyságát. Érted a Föld összes rezzenését egy pillanatra, mely a mintha örökké tartana.
Persze a pillanat elszáll, de ha átélted akkor képes vagy rá még egyszer, képes vagy észrevenni a csodát magad körül és akkor vagy teljes, egész.
Tudod hova tartozol abban az örökké tartó másodpercben.
A bejegyzést írta: Noire.Perle
Hozzászólások
időrendi sorrend
Abban van igazad, hogy nem passzívan. Addig is időt nyerünk... mire felismerjük.
Miből áll felállni abból az odaszögezett helyzetből? Pont ma? Ebbe a negyven fokban? Hát ez a kihívás. Ezt kell meglépni. Most fel is állok!