Zajlik az élet

2022. január 13.

Vissza a naplóhoz

2015. augusztus 3.-i jegyzet:

Apámmal mostanában nem gyilkoltuk egymást, csak az igénytelenségével tud kikergetni a világból.

Mennem kell az érsebészetre majd. Apám azt képzeli, hogy mindenhová elrángat, de mondta neki a doki, hogy nem egészen így van és kerekesszék kell, viszont közölte, hogy nem toligál (persze sunyi módon csak nekem mondta, nem merte a doki előtt.) Csak akkor kell a szék, ha 100 méternél messzebbre kell menni, gyalogolok máskülönben és jó volna megnövelni a távot, remélem hogy az érsebésznek lesz ötlete, hogy hogyan bírjam tovább az iramot.

Megyek a kardiológiára is - csak ellenőrzésre.

Megyek a gasztroenterológiára is, mert a gyomorfájásom állandó lett, meg egyebek miatt.

A Gergő barátnője megkeresett, hogy üljünk be valahová dumálni, mert már viszonylag régen találkoztunk. Nem akartam kimozdulni az emberek miatt, így végül feljöttünk hozzánk. Dumálgattunk mindenféléről, aztán a Gergőről kezdett el beszélni. 10 hónapja lesz, hogy meghalt, szóval még hosszú út áll előtte a feldolgozásban. Nekem sem tett rosszat a beszélgetés, mert minden itt van bennem azóta is. Kicsit sírt, én azért nyilván tartottam magam. Meséltetett, hogy mit hogyan éltem meg a Szabinával kapcsolatban, mire számítson, meg ilyesmi. Aznap egyfolytában a fejemben járt a Szabina, éjjel is. Hiányzik a Gergő is, a beszélgetés óta folyton jönnek az emlékek, de majd túl leszek rajta, segítek a Gabinak is. Megnyugtattam amennyire lehet ilyenkor, hogy idővel viselhetőbb lesz. Másról is beszélgettünk aztán, meg röhögtünk, nem az volt a terv, hogy Ők lesznek a téma. Azt mondta, hogy 2 okból hozta fel; egyrészt mert a legjobb barátja voltam a Gergőnek, másrészt én már átmentem azon, amin most neki kell.

5 órákat alszom, aztán végigpörgöm a napot, meg az éjjelt, nem bírok mit kezdeni az energiámmal. A kedvem hol kirobbanóan jó, tegnap ok nélkül röhögtem, de már könnyezve, hol pedig rossz kedvem van és jönnek a kényszergondolatok, amiket elfojtok, de aztán visszhangoznak a fejemben, az őrületbe kergetnek. Ilyenkor igyekszem lefoglalni az agyamat tévézéssel, vagy zenével, de azon kapom magamat, hogy nem is ott járok. A kezemben van még félig-meddig a gyeplő.

Úgy néz ki, hogy a jövő nyáron elhúzzuk innen a kondenzcsíkot. Hasta la vista bunkó szomszéd, heti 5 napban fúrás-faragás a házban, fejünk felett dübörgés, stb. 'Apámmal' összeugrottam, hogy tarthatatlan ez az egész és szólni kell nekik megint. Azt mondja "te szállsz szembe velük?" Mondom ha kell akkor igen, mivel azért nem változnak dolgok a világban, mert beletörődnek sokan, hogy a másik paraszt. Azért tehetnek meg egyesek bármit, mert mindenki hagyja. "Ő nem szól." Mondom jól van, tűrjél csak ha akarsz, meg állj be a csordába. Hihetetlen. Ezért szarik mindenkire a Mekk Elek, mert senki nem törte még le a szarvát, mondjuk aki képtelen betartani a szabályokat, meg nem tud úgy élni, hogy másokat ne zavarjon, azon már nem javít semmi, de nem kergetheti az őrületbe a lakókat. Mindenki hümmög és panaszkodik, én magam is hallom, de meg nem mozdulnának. Ha én fogok, akkor meg az lesz a baja apámnak, hogy a nyakára hoztam a szart, mert a Krisz egy őrült; felbosszantotta a szomszéd és letépte a postaládájának az ajtaját, meg rendszeresen veri az anyját, de én nem szarok be tőle. Semmivel sem különb másoknál, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is. Alig várom, hogy elhúzzunk innen.

A bejegyzést írta: Arnold91