Zivatar
2018. március 31.
Ma kétszer is volt itt nem eső, hanem zivatar. Mintha dézsából öntötték volna.Jóformán ki sem mentem, főztem egész nap, holnap vendégek jönnek, azaz a maradék család, hiszen évről -évre egyre kevesebben vagyunk. Szomorú erre gondolni, jó, hogy sütöttem-főztem és arra koncentráltam.
Azt gondolom, mindenki arra törekszik, hogy most, az ünnepekben érezze, éreztesse a család, a barátok iránti szeretetét. Találtam erre vonatkozóan egy verset, amit szeretettel osztok meg veletek:
Kassák Lajos: Üzenj
Beszélgessünk beszélgessünk
Te meg Én
beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha
legömbölyített szavakkal
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.
Kicsikém,
elképzelt madaram.
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást.
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.