Zivatar
2016. június 14.
Nagy dörgés, villámlás, eső, ami pont megfelel a mostani lelkiállapotomnak. Ugyanis kaptam egy telefont, hogy az unokahúgom trombózisban meghalt. A napokban még beszéltem vele.. Gyerekek, ez az egész élet egy nagy 0. Akarom mondani két 00.
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ilike!
Részvétem.
Igen a telefon már rettegést vált ki,féltjük a mieinket.Sajnos ez az élet rendje,amikor megszületünk már ott ólálkodik a halál,aztán kiért előbb kiért utóbb jön el.Legalább még elbúcsúzott tőled,ez nem mindenkinek adatik meg.
Puszi
Igen, egy bizonyos kor után már mindentől fél az ember. A család egyre apad és nehéz tudomásul venni, hogy egyre kevesebben vagyunk és a "nagy" találkozások lassan már csak a temetéseken történnek meg. De ez az élet...:(
Puszi
Valóban már én is úgy vagyok, hogy megrezzenek, ha csörög a telefon. Ő is Éva volt, egy nagyon csinos nő és a húgom temetésén vettem észre, hogy valami komoly baj van nála, mert alig volt negyven kiló. Rákos lett és húsvétkor már vidám volt, felszedett néhány kilót, szóval úgy nézett ki, rendbejön. Ezért rendített meg annyira, mikor a napokban telefonált, szerintem elbúcsúzott tőlem, már alig beszélt érthetően..
Részvétem.
Igen a telefon már rettegést vált ki,féltjük a mieinket.Sajnos ez az élet rendje,amikor megszületünk már ott ólálkodik a halál,aztán kiért előbb kiért utóbb jön el.Legalább még elbúcsúzott tőled,ez nem mindenkinek adatik meg.
Puszi
De ez szép halál lett volna.
Sajnálom a tieidet.
Érelzáródás... Tavaly Ili barátnőmön sem tudtak segíteni műtéttel, mert olyan helyen volt az elzáródás, ami kockázatos lett volna, ha beavatkoznak, nem vállalták. Szegénnyel közölték, hogy menthetetlen. Ez a borzasztó! Nem sokkal előtte még a 45. oszt.találkozónkon ott volt, mellettem ült a fotón. Már csak emlék. Hát ez a tragédia egy családnak... Nem szeretem a telefont, addig jó, amíg nem szólal meg.. :-(
Hány éves volt?