Tolerancia vagy türelmesség...
Látogatók száma: 79
Vannak türelmes és türelmetlen emberek. Tudom, hogy nem lehet általánosítani és nem csak fekete meg fehér létezik. Bár számomra igen! Én nem ismerem a szürkét. Számomra nem létezik középút, ideiglenes vagy kényszermegoldás, megalkuvás vagy ráhagyás!
Ezek miatt is vagyok, egy mások számára hirtelen robbanó ember. Holott előtte a problémák már gyűlnek és gyűlnek a bensőmben, aztán mikor eldöntöttem a továbbiakat, robbanok és közlök!
Hogy jó-e ez így? Tuti hogy nem, de nem érdekel. Ilyen vagyok! Kevesen tudják ezt elfogadni és lekezelni, de ez van.
Van egy új ember az életemben. Tündéri pasi, tele szeretettel, és gátlásokkal. Tudom és érzem, hogy igazi férfi válhat belőle... az én segítségemmel. :)
Nagyon sok türelem és megértés kell hozzá is. Nem volt könnyű gyerekkora neki sem, de talán ketten mindent megoldhatunk. A kérdés csak annyi, hogy lesz-e elég türelmem, kitartásom ehhez?!
Persze egy anyának mindig a gyermeke a legfontosabb és elsősorban őt kell szem előtt tartania. Az ő jó létét, szükségleteit, lelkét stb. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nők vagyunk. Nekünk is vannak szükségleteink és vágyaink .
Na akkor most hogy is van ez? Melyik ujjunk menjen el vadászni és melyik legyen az aki mind megeszi????
Szeretik egymást a kicsi és a nagyis. Ezzel nincs is semmi problémám. Csak meg kell szokniuk egymást. A nagynak, hogy a szerelemmel együtt kapott egy kis csomagot is. Egy tündért, aki pont abban a korban van, hogy sok a hiszti és nagy az akarat. De ez a drága gyermek tele van szeretettel és türelmesen vár, míg ő a nagy közeledik hozzá. Szép lassan, megfontolt lépésekkel. De nem hibáztatom őt. Ő nem volt sose babusgatva, kényeztetve! Az ő anyja akármennyire is jó lelkű, kedves asszony, a sok tragédia ami érte elvette az összes erejét. Igaz, hogy ez számomra nem magyarázat arra, hogy ne vegyük fel az egyetlen gyermekünket, és ne nyomjunk percenkét egy hatalmas puszit az arcára, karjára, lábfejére, vagy éppen oda ahol érjük.
Testi érintés.. fontos.. nagyon fontos...
És ez a magyarázat arra is, hogy az új fiú miért nem tudta elviselni az elején, hogy öleltem, pusziltam őt.
És miért fura még mindig neki, hogy az én gyerekem állandóan a nyakamban van, velem akar aludni, velem akar lenni nonstop, de legfőképpen az, hogy babusgatva van.
De vagy megszokja vagy elszökik!
Engem már nem törnek meg a szakítások, ha elhagynak, vagy ha én hagyok el valakit. Egyedül sosem leszek, hisz Ő mindig mellettem lesz!
A közeljövő elöntendő kérdése a következő:
- türelem
-tolerancia
Senki nem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. Azt sem, hogy milyen következményei lesznek a döntéseinknek.
Megéri-e várni és tolerálni a másik hülyeségeit, rossz szokásai. A szerelem ide nem elég. Okosnak kellene lenni. Meg kell alapozni a gyermekem jövőjét vagy így, vagy úgy!
És most nem elég az érzések után menni, mert akkor leragadunk.
Sokkal inkább a jövőre kell gondolni, hogy nem mindegy milyen körülmények közé kerülünk. A szeretet meg van és meg is lesz számára, azt nem hagyjuk el, de ha választhatunk falu vagy város között, Magyarország vagy külföld, akkor meg van a kérdésekre a válasz!
TOLERANCIA ÉS TÜRELMESSÉG A VÉGSŐKIG!!!!!!!!!
A cikket írta: pem
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az életkorom növekedésével egyenes arányban csökkent a tolerancia szintem és a türelmem. Nem szerettem soha a mellébeszélést.
Sok sikert ahhoz, hogy megtalálja gyermeked és a párod az összhangot.
Üdv: Yolla