A nagy átverés
Látogatók száma: 66
Mikor a hiúság győzedelmeskedik a józan ész felett, avagy hogy eshetnek az emberek a saját maguk által megásott vermükbe.
Híre ment a faluban, hogy van egy testvérpár, akik képtelen szájuknak megállj-t parancsolni, annyira csúnyán beszéltek. Főleg, ha felbosszantották őket. Azonban az is megesett, hogy csak az egyiküket érte kellemetlen benyomás, ám a másik egyből a segítségére sietett. A szavaival.
A falu lakói csak törték, csak törték a fejüket, hogyan tudnák őket rávenni arra, hogy szépen beszéljenek.
Egy kisfiú a következő ötlettel állt elő.
- Rendezzünk egy versenyt! – javasolta.
- Milyen versenyt? – csodálkoztak el a többiek.
- A legcsúnyább szájúak számára – folytatta a kisfiú. – S aki a legcsúnyábban fog beszélni, az lesz a győztes.
- Ezt verseny nélkül is halljuk. Ráadásul egész nap – mondta az egyik kalapos férfi. – Mi lesz ebből a falu haszna? – érdeklődött tovább.
- Ez csak egy nagy átverés lesz, ha minden sikerül, teljesen megszégyenülnek.
Az öregek összedugták a fejüket, kidolgozták az utolsó pontig a nagy verseny forgatókönyvét.
Három nap múlva plakátok hirdették a nagy versenyt. Az emberek olvasták, vitték annak hírét.
A jelentkezés egyszerű volt. Írásban kellett benyújtani az előadandó szöveget a kiíróknak.
Az emberek elvitték a verseny hírét a testvérpárnak. El sem akarták hinni, hogy létezik ilyen megmérettetés, amelyben lehet, hogy csak is ők a legjobbak. Egyre jobban hittek abban, hogy senki sincs, aki legyőzheti őket. Egész nap és egész éjjel gyakoroltak, tréningeztek.
Végül összeállították a verseny anyagát, legépelték, és személyesen vitték be.
Egyre türelmetlenebbül vártak az értesítésre, s mikor már hét nap is eltelt, berontottak az irodába. Szinte feltépték a bejárati ajtót.
A verseny főbírája épp összehajtott egy levelet, amikor a testvérpár az asztalához rohant.
- Az értesítést a mai napig nem kaptuk meg! – kezdte az egyik. Mire a másik éktelen haragra gerjedt, s csak ontotta magából a csúnyábbnál csúnyább szavakat. Csak úgy fröcsögött. Mihelyt abbahagyta, de csak azért, hogy levegőt vegyen, a verseny főbírája átnyújtott nekik egy lezárt borítékot.
- A mai napon postázzuk a meghívókat azoknak, akik bejutottak a verseny döntőjébe. Így személyesen tudom átnyújtani Önöknek a meghívót.
A testvérpár azonban ránézett egy nagy boríték halmazra. A verseny főbírája azonnal megnyugtatta őket:
- Mondanom sem kell, igen nagy esélyük van arra, hogy jól szerepeljenek a megmérettetésen.
- Mikor lesz a döntő? – kérdezték szinte egyszerre.
- Holnap – hangzott egyszerűen a válasz.
- Mi az, hogy holnap?!?! – csattantak fel azonnal.
A főbíró azonban megnyugtatta őket:
- Bizalmasan megsúgom Önöknek, hogy az esélyük igen is nagyon nagy! Szerintem, senkinek sincs akkor lehetősége, mint Önöknek.
Nyomatékul jobb szemével huncut módon kacsintott.
- Akkor gyere, menjünk, gyakorolni! – szólt az egyik a másiknak.
A szomszédok elmondása szerint, egész éjszaka zengett a házuk a káromkodástól.
Eljött a várva várt nagy nap.
Limuzinok hozták a nézőket, a versenyzőket. Mikor ezt megtudták, ismét éktelen haragra gerjedt a testvérpár.
A bejáratnál udvariasan fogadták, mosolygós hölgyek üdvözölték a versenyzőket.
Először sorszámokat húztak a versenyzők. Nekik a tizenhármas szám jutott. Emiatt már fel sem idegesítették magukat, örültek annak, amit még tegnap a főbíró nekik mondott.
Lassan, komótosan telt az idő.
Egyre idegesebbek lettek. Egymást biztatták:
- Meglásd, senki sem tud bennünket legyőzni! Ebben biztos vagyok.
- Szerintem is nagyon jó formában vagyunk! – válaszolta a másik.
Ekkor kopogtak az öltöző ajtaján. Egy fiatal nő lépett be, felrakta a sorszámukat, majd megkérte, hogy kövessék őt.
A függönyök mögött várakoztak, s csak azt hallották, hogy a nézők búcsúztatták a tizenkettedik versenyzőt.
Ők következtek.
A testvérpár megragadta egymás kezét, szinte húzták-vonták a másikat. Mikor elérték a mikrofont, és a reflektorok még erősebben világítottak.
A zsűri engedélyt adott arra, hogy bemutassák a művüket.
Elkezdték.
A hangszórók csak úgy ontották szavaikat, idegeket borzoló kifejezéseiket. Annyira belemelegedtek, hogy észre sem vették, mikor a verseny főbírája megráztatta a csengőjét. A testvérpár csak folytatta, csak folytatta, és csak folytatta.
Behunyt szemmel szinte már szavalták káromlásaikat.
Kialudtak a fények.
Ekkor a falak szétnyíltak, látható volt az egész főtér, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze. Kezükben nagy táblákat tartottak.
„Le a csúnya beszéddel!”
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon sokszor az iskolásoknál ma is meg lehetne rendezni ezt a versenyt. a parkon keresztül jöttem haza, s olyan szavakat hallottam kisebb gyerekektől, hogy még időstől sem viselném el, de tőle meg pláne, de ahogy szólni akartam, már rappelt is rám. Nem maradtam alul, bár nem csúnyán, de csínyján kioktattam a neveletlent. Üdv Éva. TETSZETT !!!!
sajnos olyen időket élünk, s a gyerekek és a felnőttek már-már töltelékként használják a ronda szavakat, amit már nem is lehet fokozni, de akkor mi jön ezután?
:)
Kiegészítés: Ezt most a szövegekre értem főleg. A csúnya szavak folyamatossága eltakarja a kevés tartalmat. De a tartalom folyamatosságában a kevés csúnya szó által, jól helyezve kiemeli, a tartalmi mondanivaló erősségét.
Nincs új a nap alatt;-) ?
Üdv,
Pinokkió
Kedves Kiki! Örömmel olvastam írásodat és olyan jót nevettem, hogy majd leestem a székről! Ilyen versenyt még nem pipáltam, de a vége a legjobb! Puszillak Orsolya
puszika
Kiki
:)
A teringettét ez nagyon jó!!!!!
Mosolyra derített az írásod tetszik :-) :-)
Én használni inkább a eufemizmus által szoktam, hiszen jobban ott van a szeren. Főleg ha szép szó pláne , mint a szimpla csúnya beszéd.
/Érdekes számomra figyelni a pillanatnyi fáziskésést is, az többet add vissza. / :-)
Amikor ma a buszvezető majdnem zárta a gazdaságos csomagocskámra az ajtót...Hát én is oda szóltam neki... :-( /Akarsz egy szép körszakállat?!/
Gratulálok Kiki!
Tisztelettel üdv. Black Ice
/ Egy plusz fektetett nyolcas csillagocska!.-)/
:)
Nagyon jó:-)
Érti aki érti és akinek szól érti?
Üdv,
Pinokkió
:)
s ütött, de nagyon
Aranyos. Akkor én mostantól csak szalonképesen fogok káromkodni, amikor valaki csúnyán beszél velem. :-)
Pl. Mit szólnál ezekhez a válaszokhoz?
"Az APEH levelezzen veled!"
"Oh, hogy simulna ki az EKG-d!"
"Nektek is anyátok sírt fel először, amikor megszülettetek?"
"Mókus rakjon fészket az orrodban!"
"Rohadjon meg az összes befőtted!"
"A medve igyon rád vizet!"
"A könnyűbúvárok pucolják meg a szélvédődet!"
"Oh, hogy a bomba vetkőztessen le!"
"Széttéplek, mint etióf gyerek a segélycsomagot!"
"Hogy a lánctalpas csiklandozná meg a hasadat!"
"Feszítesz, mint tanyasi kutya a betonjárdán!"
"Egy fogad legyen és az is fájjon!"
.... tovább is van, mondjam még?
:)
Érti aki érti és akinek szól érti?
Üdv,
Pinokkió
Mosolyra derített az írásod tetszik :-) :-)
Én használni inkább a eufemizmus által szoktam, hiszen jobban ott van a szeren. Főleg ha szép szó pláne , mint a szimpla csúnya beszéd.
/Érdekes számomra figyelni a pillanatnyi fáziskésést is, az többet add vissza. / :-)
Amikor ma a buszvezető majdnem zárta a gazdaságos csomagocskámra az ajtót...Hát én is oda szóltam neki... :-( /Akarsz egy szép körszakállat?!/
Gratulálok Kiki!
Tisztelettel üdv. Black Ice
/ Egy plusz fektetett nyolcas csillagocska!.-)/
Pl. Mit szólnál ezekhez a válaszokhoz?
"Az APEH levelezzen veled!"
"Oh, hogy simulna ki az EKG-d!"
"Nektek is anyátok sírt fel először, amikor megszülettetek?"
"Mókus rakjon fészket az orrodban!"
"Rohadjon meg az összes befőtted!"
"A medve igyon rád vizet!"
"A könnyűbúvárok pucolják meg a szélvédődet!"
"Oh, hogy a bomba vetkőztessen le!"
"Széttéplek, mint etióf gyerek a segélycsomagot!"
"Hogy a lánctalpas csiklandozná meg a hasadat!"
"Feszítesz, mint tanyasi kutya a betonjárdán!"
"Egy fogad legyen és az is fájjon!"
.... tovább is van, mondjam még?