Ex pasik
Látogatók száma: 245
Szakítás után egyesek tartják a kapcsolatot ex partnerükkel, mások nem. Felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb, és miért?
Véleményem szerint minden kapcsolat más, mivel a pasik sem egyformák, ezért arra sincs recept mennyire lesznek a volt párok jóban, vagy rosszban a szakítást követően.
Két példa az életemből:
Az egyik pasim elhagyott amikor én még nagyon szerettem őt. Udvariasságból pár éven keresztül köszöntöttük egymást születés és névnapokon, és karácsonykor, húsvétkor is váltottunk egy-egy e-mailt. Amikor elolvastam ezeket a köszöntőket mindig fájt a szívem, és borzasztóan rosszul éreztem magam. Felfedeztem őt a facebook-on, de nem merem bejelölni, mert még mindig érzékenyen érint ha látom. Ebben az esetben úgy érzem az a legjobb, ha semmilyen kommunikáció nincs közöttünk.
Egy másik exem, aki iránt igazán sohasem tápláltam mély érzelmeket, kb. félévente jelentkezik valami bárgyú ürüggyel, kipuhatolja, hogy van-e éppen párom, aztán amikor közlöm vele, hogy tök jól elvagyok nélküle, újra csendben van pár hónapig. Őt már elengedtem, ezért néha úgy érzem, hogy szívesen elbeszélgetnék vele, csak úgy. Aztán egy másik gondolat ezt kiüti. Mire lenne az jó? Ha én most jókat tudok dumcsizni a jelenlegi barátommal és van néhány barátnőm is, akkor miért vonjam be újra az életembe azt, akivel már lezártam a kapcsolatomat? Megértem az igényét, ha neki nincs barátnője. Viszont ha van, akkor velem miért akarja fenntartani a kapcsolatot? Nem elégíti ki az aktuális kedvese társasága?
Egyesek akkor érzik jól magukat, ha minden ex barátnőjükről tudnak, olykor-olykor összeröffennek velük, és nyitva hagyják az ajtót, amin vészhelyzet esetén valamelyik csajszi visszasétál hozzájuk... Vagy nem?
Mit gondoltok erről?
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Persze kinek hogy alakul az élete....
Szép estét neked Orsolya
Tamás
Szerintem EGY igazi "NAGY Ő" van, aki végigkísér életünk végéig. (Vagy valóban, vagy csak az emléke.:)
És számos "kis ő" ... Most boldog vagyok egy "kis ő"-vel, de nem írja felül a "NAGY Ő"-t.
Egy ideje jól kezelem a helyzetet, csak hébe-hóba jut eszembe a Rómeóm.
(Ja, és azt honnan tudod, hogy szép vagyok? :))
L.
Válasz erre: Lizelotte
Kedves Juli és Éva!
Nem tudom, hogy mikor leszek képes arra, hogy az én Rómeómmal (tudjátok a legeslegnagyobb Ő-vel, aki összetörte a szívemet)konszolidált baráti kapcsolatot alakítsak ki. Az idő biztos begyógyítja a sebeket, egyszer talán nem fog ennyire fájni...
Még "csak" 4 év telt el...
L.
Nyitni kell. Ha babusgatod a Rómeóddal eltöltött emlékeket, soha nem fogsz tudni továbblépni.
Szép vagy, okos vagy és valahol már vár rád az igazi Rómeó, hidd el.
Aki csókolgatni akarja a szívedet, és vigyázni rá mint egy értékes porcelánra, nehogy összetörjön.
Akkor majd visszagondolva ,,álrómeódra" azt mondod, hogy úristen., hogy lehettem ebbe a pasiba szerelmes?
SÖPÖRD KI a VOLT SZERELMET a szívedből és a lelkedből!
Pusz
Juli :))
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Juli!
Pontosan úgy van, ahogy mondod. Magam is értetlenül állok a dolog előtt, hogy olyan kapcsolatom alakult ki egy régi .... nagyon régi... osztálytársammal, hogy el nem tudtam volna képzelni soha azelőtt, mi egyszer barátok leszünk.
Egy tacsi volt anno. 45 évvel ezelőtt. Aztán úgy hozta a sors, hogy találkoztunk. Azóta is tart a barátság, nem szorosabb, de éppen elég ahhoz, hogy minden körülmények között számíthatunk egymásra. Ez érdekes, mert "nagy" érzelmek nélkül is képesek vagyunk adni egymásnak. Éppen, mindig csak annyit, ami szükséges a "jó közérzethez".
Az ember ne akarjon mindent. De barátokra szükség van. :-)
Puszi,
Éva
Így van. Egy igazi barátság többet ér mint egy érzelem nélküli szexpartner. A barátra minden körülmények között számíthat az ember.
Valóban, jóban-rosszban. Ezért általában vannak a barátok, és van A BARÁT. ( Aki lehet fiú, vagy lány is) Ebből a kategóriából általában egy szokott lenni.
Szép napot!
Puszi
Juli :))
Válasz erre: Black Angel
Blasius, te kis hamis!! 20 évesen ennyi emléked van évekre visszamenőleg??? ...bocs, de ezt nem hagyhattam ki!! :) Puss: Angyal
Esküszöm felfogom tölteni az anyakönyvi kivonatomat:D
B.
Nem tudom, hogy mikor leszek képes arra, hogy az én Rómeómmal (tudjátok a legeslegnagyobb Ő-vel, aki összetörte a szívemet)konszolidált baráti kapcsolatot alakítsak ki. Az idő biztos begyógyítja a sebeket, egyszer talán nem fog ennyire fájni...
Még "csak" 4 év telt el...
L.
Válasz erre: blasius
Kedves Lizelotte!
Anno három évig voltam együtt egy lánnyal. Sok mindenen átmentünk, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mikor elhagytuk egymást évekig nem beszéltünk. Pár hónapja azonban újra egymásra találtunk és úgy tekintünk a másikra, mint egy naplóra. Mindent megbeszélünk, mindent tudunk a másikról, de csak ennyi. Semmi több. Jókat nevetünk együtt és számíthatunk a másikra. Egy barát.
Ezzel szemben a "legfrissebb" exemet látni se akarom. Hallani se akarok felőle. Nem azért mert érzek iránta valamit. Vagyis, de. De az biztos, hogy nem pozitívat:)
Az újrakezdésben igazat adok Julinak:)
B.
Válasz erre:
Szia Lizelotte!
A felhőtlen, örök, igazi barátságból kialakulhat eget rengető szerelem, de eget rengető szerelem után már nem lesz tovább felhőtlen, örök, igazi barátság.
A konszolidált, sima baráti kapcsolat persze megmaradhat. És meg is kell, hogy maradjon. Egy telefon, egy véletlen találkozás során egy beszélgetés, érdeklődés a másik életének alakulása iránt jól esik, megengedett. A véletlenen van a hangsúly. Nem egy megbeszélt új randi alkalmával! Ez a kulturált emberi kapcsolatok egyik alapja. A szép emlékek megmaradnak.
Fontos, hogy szakítás után ne kiabáljon az ember kígyót békát a másikra. Vonja le a konzekvenciát és új úton, okosabban induljon ,,távoli tájak felé". Hív a messzeség...
A legfontosabb pedig az, hogy soha ne kezdjük újra az exünkkel!!!!!!!
Felmelegítve csak a töltött káposzta élvezhető! :-)
Puszi
Juli :))
Pontosan úgy van, ahogy mondod. Magam is értetlenül állok a dolog előtt, hogy olyan kapcsolatom alakult ki egy régi .... nagyon régi... osztálytársammal, hogy el nem tudtam volna képzelni soha azelőtt, mi egyszer barátok leszünk.
Egy tacsi volt anno. 45 évvel ezelőtt. Aztán úgy hozta a sors, hogy találkoztunk. Azóta is tart a barátság, nem szorosabb, de éppen elég ahhoz, hogy minden körülmények között számíthatunk egymásra. Ez érdekes, mert "nagy" érzelmek nélkül is képesek vagyunk adni egymásnak. Éppen, mindig csak annyit, ami szükséges a "jó közérzethez".
Az ember ne akarjon mindent. De barátokra szükség van. :-)
Puszi,
Éva
Anno három évig voltam együtt egy lánnyal. Sok mindenen átmentünk, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mikor elhagytuk egymást évekig nem beszéltünk. Pár hónapja azonban újra egymásra találtunk és úgy tekintünk a másikra, mint egy naplóra. Mindent megbeszélünk, mindent tudunk a másikról, de csak ennyi. Semmi több. Jókat nevetünk együtt és számíthatunk a másikra. Egy barát.
Ezzel szemben a "legfrissebb" exemet látni se akarom. Hallani se akarok felőle. Nem azért mert érzek iránta valamit. Vagyis, de. De az biztos, hogy nem pozitívat:)
Az újrakezdésben igazat adok Julinak:)
B.
A felhőtlen, örök, igazi barátságból kialakulhat eget rengető szerelem, de eget rengető szerelem után már nem lesz tovább felhőtlen, örök, igazi barátság.
A konszolidált, sima baráti kapcsolat persze megmaradhat. És meg is kell, hogy maradjon. Egy telefon, egy véletlen találkozás során egy beszélgetés, érdeklődés a másik életének alakulása iránt jól esik, megengedett. A véletlenen van a hangsúly. Nem egy megbeszélt új randi alkalmával! Ez a kulturált emberi kapcsolatok egyik alapja. A szép emlékek megmaradnak.
Fontos, hogy szakítás után ne kiabáljon az ember kígyót békát a másikra. Vonja le a konzekvenciát és új úton, okosabban induljon ,,távoli tájak felé". Hív a messzeség...
A legfontosabb pedig az, hogy soha ne kezdjük újra az exünkkel!!!!!!!
Felmelegítve csak a töltött káposzta élvezhető! :-)
Puszi
Juli :))