újabb események régebbi események további események
17:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
06:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Érzéketlen fatuskó lennék?

Látogatók száma: 459

22 éve élek házasságban. Az utóbbi pár évben nagyon elszürkült, elfáradt a házasságunk, ennek következtében a házaséletünk is egyre ritkábbá, rutinszerűvé vált, fogalmazhatok úgy is, hogy romokban hever.

Mára már arra a pontra jutottam, hogy egyáltalán nem vágyom az intim együttlétekre, ha a férjem íly módon közeledik, megpróbálom ilyen - olyan ürüggyel elhárítani közeledését.
22 éves házasságunk alatt a férjem soha nem kérdezte meg tőlem, hogy mi az elutasítás oka, Ő ilyenkor bevágja a "durcást" és a maga részéről ezzel el is van intézve.
2 évtized alatt soha nem tudtuk megbeszélni szexuális problémáinkat, - de mást sem - mert nála a szex TABU téma!
Egyébként sem vagyok egy lepedővirtuóz, nem hiszem, hogy érzéketlen fatuskó, netán frigid lennék, nekem is vannak érzelmeim, mint másoknak.
Lehet, hogy bennem van a hiba, - talán lelki vagy fizikai eredetű lehet a probléma gyökere - nem tudom. Bár jelenleg nem tudok arról, hogy fizikai betegségem lenne.
Úgy érzem, hogy férjem semmit nem tesz annak érdekében, hogy ezt a gondot megoldjuk , szerinte minden úgy jó, ahogy van. A házasságon belüli gondokat mindig is szőnyeg alá söpörte, Ő úgy gondolja, ha szándékosan kerüljük a problémát, az magától megoldódik, vagy elszáll.
Ez a mi esetünkben nem így történt, de egyedül az Ő segítsége nélkül képtelen vagyok megoldani. Már néhány alkalommal próbáltam beszélni vele erről, aminek következtében próbálkozásom mindig veszekedésbe torkollott.
Mára már ezt teljesen feladtam, - belefáradtam - mert tudom előre, hogy minden erőfeszítésem kudarcra van ítélve.

A cikket írta: Polly

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: fredaszter

Tisztelt Laura. A hozzászólásod óta eltelt 1 év ugyan, de most úgy érzem, hogy pár sorban vázolom az én álláspontomat. Évek óta felváltva (22 éve) jártunk dolgozni a gyerekek miatt, azért hogy állandóan legyen velük valaki itthon. Én Budapestre jártam minden , nap ami azt jelent, hogy napi 12 órát voltam távol az ott honunktól. Tehát keveset voltunk együtt, még hétvégeken sem, mert én sokszor hétvégén is dolgoztam, hogy több legyen a család bevétele, jobb legyen az életvitelünk. Ezek voltak az általános tulajdonságok a mi kis életünkben. Nagyon kevés volt a szexuális életünk is, mert Polly havi 1 alkalommal szeretett volna kapcsolatot. Ez néha sikerült többször is, de az ritka volt, mint a fehér holló. Én ennél jóval többet szerettem volna, de mindíg elutasítás volt a vége. Az ember egy darabig türelmes, lenyeli a békát, de ez nem megy a végtelenségig. Ennek ellenére soha nem csaltam meg nem flörtöltem senkivel, nem csavarogtam, nem ittam, hisz Ő a feleségem, tiszteltem, becsültem, és esküt kötöttem mellette. Úgy érzem, így 22 év után, hogy a lelkiismeretem tiszta, nem vétettem ellene semmit. És most úgy érzem hogy jogom van, megsértődni, jogom lett volna megsértődni, hiszen Én is emberből vagyok nekem is lehetnek igényeim, vágyaim, amik sajnos csak vágyak maradtak, nem realizálódtak. Tehát kérdem ÉN ki a Prűd, Ki a Mimóza, És ki a sehonnai bitang????????? üdvözlettel Polly férje.

Kedves Fredaszter!

Itt két embernek a maga oldaláról, két nézőpontból megközelített érzelmi válságát olvashattuk, először Polly, most a férj szemszögéből.
Úgy érzem nem vagyunk mi hivatottak eldönteni a kérdést, ezt csak és kizárólag ketten oldhatják meg, Polly és Ön.
Anélkül, hogy bárki mellé is állnék, valaminek kell lenni egy ilyen probléma feltáró írás mögött.
Nagyon hosszú ez az idő, kész csoda, ha eddig kitartott. Mindenképpen értékelni kell a kitartásukat, bár ez lenne a természetes. De itt egészen másról van szó, a bensőséges kapcsolat hiányáról.
Ennek tisztázása ebben egyet érthetünk, az Önök kettejük dolga elsősorban.
Mi, akik itt vagyunk és hozzászólunk egy-egy ilyen íráshoz, a pillanatnyi hangulat által vagyunk vezérelve, nem az a mérvadó, hogy mi hogyan látjuk ezt a kérdést.

Kívánom, hogy sikerüljön mindkettőjük boldogságához az utat megtalálniuk.

Üdvözlettel,
Éva

megtekintés Válasz erre: Laura

Jut eszembe, amikor nálunk ... de majd inkább megírom.

Sorstársam, azaz kedves Polly!
De sértődni meg úgy tudnak, olyan kis mimózák valahol. Érzékenyek a lelkeim.
Kihaló félben vannak ezek az igazi snájdig legények. Prűd is a tied, mert kivel beszélnéd már meg, ha nem vele?
Megyek is írni más témáról, mert csak felidegesítem magam ezekkel a sehonnai bitangokkal.
Bocs a kirohanásomért.
Üdv: L

Tisztelt Laura. A hozzászólásod óta eltelt 1 év ugyan, de most úgy érzem, hogy pár sorban vázolom az én álláspontomat. Évek óta felváltva (22 éve) jártunk dolgozni a gyerekek miatt, azért hogy állandóan legyen velük valaki itthon. Én Budapestre jártam minden , nap ami azt jelent, hogy napi 12 órát voltam távol az ott honunktól. Tehát keveset voltunk együtt, még hétvégeken sem, mert én sokszor hétvégén is dolgoztam, hogy több legyen a család bevétele, jobb legyen az életvitelünk. Ezek voltak az általános tulajdonságok a mi kis életünkben. Nagyon kevés volt a szexuális életünk is, mert Polly havi 1 alkalommal szeretett volna kapcsolatot. Ez néha sikerült többször is, de az ritka volt, mint a fehér holló. Én ennél jóval többet szerettem volna, de mindíg elutasítás volt a vége. Az ember egy darabig türelmes, lenyeli a békát, de ez nem megy a végtelenségig. Ennek ellenére soha nem csaltam meg nem flörtöltem senkivel, nem csavarogtam, nem ittam, hisz Ő a feleségem, tiszteltem, becsültem, és esküt kötöttem mellette. Úgy érzem, így 22 év után, hogy a lelkiismeretem tiszta, nem vétettem ellene semmit. És most úgy érzem hogy jogom van, megsértődni, jogom lett volna megsértődni, hiszen Én is emberből vagyok nekem is lehetnek igényeim, vágyaim, amik sajnos csak vágyak maradtak, nem realizálódtak. Tehát kérdem ÉN ki a Prűd, Ki a Mimóza, És ki a sehonnai bitang????????? üdvözlettel Polly férje.
Valahogy meg kellene próbálnod kirángatni a drága férfit ebből az apátiából.
Igaza van Helenának. Legyél Te az, aki valami újdonságot visz a kapcsolatotokba. Ha elutasít, akkor próbálkozz újra. Bár szerintem magad is meglepődsz majd a reakcióján.
Ja, és ne akarj vele beszélni a szexuális életetekről, hanem inkább ugorj rá!
Ha ez sem működik, akkor jobb, ha keresel magad mellé egy életerős hímet!
Szerintem ne magad hibáztasd . A férjednek kéne változtatni a viselkedésén.
Én elhiszem hogy belefáradtál.
Nem a legjobbat hozza ki belőled.
miért nem válsz el végre?
Gondoltál-e már szerepcserére?
Légy például Te a kezdeményező, készíts elő egy romantikus estét kettőtöknek, dobj be mindent és akkor, hogy reagálja le a párod?
Ha elutasító, Te is vágd be a durcit. Hátha erről az oldalról megindul a kommunikáció.
Jut eszembe, amikor nálunk ... de majd inkább megírom.

Sorstársam, azaz kedves Polly!
De sértődni meg úgy tudnak, olyan kis mimózák valahol. Érzékenyek a lelkeim.
Kihaló félben vannak ezek az igazi snájdig legények. Prűd is a tied, mert kivel beszélnéd már meg, ha nem vele?
Megyek is írni más témáról, mert csak felidegesítem magam ezekkel a sehonnai bitangokkal.
Bocs a kirohanásomért.
Üdv: L
Kedves Polly! Nem vagy egyedül ezzel a problémával. Már ezen az oldalon is született több cikk ilyen téren. De most is leírom, hogy én azt gondolom, hogy ha két ember lelkileg távol áll egymástól, akkor teljesen normális dolog, ha (főleg és leginkább a nő részéről) nincs szexuális vágy! Ez nem betegség! Teljesen normális dolog. Én elsősorban nem a szexuális résznél kezdenék megoldást keresni, hanem kettőtök kapcsolatán. Ha sikerülne a távolságot leküzdeni és nyitni egymás felé, akkor nem maradna el a hálószobában sem az eredmény.Esetleg innen megközelítve lehetne "tálalni" párodnak is, átha akkor ő is nyitna kicsit.
Polly, ha 22 évig ez a téma tabu volt és a szőnyeg alá söpörtétek, ennyi idő elteltével már nehezen kezelhető, annál is inkább, mert erre is egyedül vagy.
Lehetne szakember segítségét kérni, de ehhez is kell a másik fél. Beszélhetsz ugyan a szakemberrel, ő -- veled közösen-- meg tudja állapítani, hogy mi lehet az ok. Hátha menet közben a férjed meggondolja magát és a továbbiakban partner lesz az elrontott dolgok helyrehozásában.
Sok sikert nektek, szeretettel üdvözöllek.
Nehéz helyzetben vagy, főként,hogy párod nem partner a probléma megoldásában:-(
Viszont klassz a cikked, ilyen jellegű írásokat is várunk! .-)

Pussz,
Tündér :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: