Ismerd meg önmagad!
Ez a rovat abban segít, hogy olyan érzéseket, tapasztalatokat, gondolatokat írhatunk le, melyek segítenek jobban megérteni önmagunkat, helyretenni magunkban dolgokat és jobban megismerni önmagunkat. Szóljon ez a rovat csakis rólunk! A lelkünk mélyéről! Nem a másokkal, hanem önmagunkkal való viszonyunkról!
„Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”
(a Star Trek mottója)
Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből. Te, a korábbi Spirifiú, alászálltál az Enterprise csillaghajóval ötös görbületi sebességgel hozzám, a puszta anyaföldből erőt merítő egyszerű boszorkányhoz, hogy Rettenthetetlenné válj.
S a kedvemért, még a földi nyelvet is megtanultad, pedig nem rossz a vulkáni sem, de azért nem vagyok klingon. Énérettem, aki heves temperamentummal van megfűszerezve, s kezdetben nem ...
Titán, a cica, meg a bujacica és a plázacicamica
- Jó reggelt, cica! - írt rám reggel Titán, és én olvadozva, cseppfolyósan kedveskedő hangulatban válaszoltam is neki egyből:
- Jó reggelt, maszatka!
Erre persze rögtön kiigazított, hogy ő szőrös, nem pedig koszos. Kértem, hogy mutassa meg. Azonnal küldött nekem egy fotót, amin annyira édes és zabálnivalóan vidám volt, hogy majd kiugrottam a bőrömből az örömtől. Nem, nem egy bőröndből, hanem a bőrömből, pedig jó bőr. No, ...
Mielőtt bármit mondok, előbb egy kis fájdalmas önismeret... rnrnEl kell ismernem még önmagamnak is, hogy nem vagyok egy vakhű típus, kivétel, ha igazán szeretek és viszontszeretnek azzal az erős akarással, ami kizár minden kételyt és amit odaadó szenvedélyem nem lelohaszt, hanem lángolva egyéforraszt. A szenvedélyt keresem a férfiban, akié kibírja az enyémet, és az nem könnyű. rnrnÉs még valami! Nem szeretem a lezáratlan ügyeket és ráadásul még egy kíváncsi némber is vagyok. Mire a végére értek, ...
A történetben szereplőkkel való hasonlóság nem a véletlen műve. Név nélkül. :-)
Egy napsütötte délután sétálok a faluban hazafelé, mikor leszólít egy régebbi szomszédasszonyom, és nagyon megdicsérte a munkámat és a blogomat. Bevallom igen-igen jólesett. Igaz, sokszor írtok nekem kedveset, és a közeli barataim dicsérnek is élőben, de így hirtelen felindulásból, hogy de jókat írok a Zöld ujj blogban - az azért annyira más, hogy tud fülig érni a szám egész nap.
Talán nem telt bele ...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rámenős szeretőm, aki szerelmeskedés közben folyton cicának nevezett, de azt úgy tudta mondani, hogy őrület...
- Naaaaa, Cica...
Amikor meg valami nem jött be, azt kérdezte:
- Mi a baj, Cica? - így, cica, egy darab c- vel, lágyan és csábítón. Több nem is kellett, ettől szertefoszlik minden ellenállás, menten lefegyverzett. Engem azelőtt sose cicázott le senki. Senki se volt hozzá elég bátor. Igaziból én nem is szeretem ezt a ...
Otthon,
Melegség,
Csillogó,
Remegés,
Tavasz,
Tegnap a tavaszias időben meglátogatott az úriember barátom. Azért nevezem úriembernek, mert túl tisztességes, én pedig semmi másra nem vágyom jobban, mint hogy gazember legyen. De ez az én szerencsém.
Amint megláttam az utcánkba befordulni a biciklivel már elfogott a remegés és a szívemet melegség töltötte el. De úrilány voltam, visszafogott és piszkosul kedves, de az érdeklődésem legcsekélyebb jelét se mutattam ám ki. ...
Egy háború utáni időben egy hatalmas kastélyban voltam nevelőnő négy rakoncátlan pici gyerekre vigyázva és életemben először boldogan éltem. Hosszú rózsaszín ruhában szaladgáltam naphosszat a gyerkőcök után és többre nem vágytam. Azúr, az úr sem zaklatott. Beteljesült minden kívánságom.rnrnEgyszer csak életem exe megjelent koszosan és büdösen és loboncos hajjal és... Én elbújtam előle a ligetben. Szégyelltem. rnrnMindenki oda meg vissza volt, hogy ő egy háborús hős, aki megmentett sok életet és ...
"Tegnap reggel a kávé mellett beszélgettünk a csajokkal, hogy reggel megint láttuk az utcán azt a férfit, aki négy éven keresztül fűzött engem. Az ötödikben megadtam volna magam, de addigra meggondolta magát. El is költözött. Ilyen az élet.
De a Sors keze vagy nem is tudom mi, de ma újra láttuk. Vajon mit hoz a hatodik év?"
*
A páciensem pontosan arra az időre érkezett, amire megbeszéltük, percet sem késlekedve várta, hogy beszólítsam a rendelőmbe. Elhatároztam, hogy nem fedem ...
"Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.
Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem ...
Egy tágas mezőn sétáltam, ahol alacsony volt a fű és hideg-nedves érzés járta át a talpamat, ahogy jártam benne. rnrnAztán megláttam a távolban egy házat, elérhetetlen messzeségben volt, mégis fénysebességgel repültem felé. rnrnOdaérve egy lakatlan faházat találtam. Zárva volt, de a gondolataimmal kulcsot varázsoltam hozzá a kezembe. Nagy, ormótlan vaskulcs volt, alig bírtam el. rnrnKinyitottam az ajtót, sötét volt, üres és elhagyatott. De én akartam ezt a házat, beengedtem a fényt az ablakokon, ...
Ülök a cserepeken. Emlékek, öröm, bizalom, szeretet, egy világ összetört darabkáin. Ismerős, mert sokszor ültem már rajta. Mindig élesek voltak, néha össze-vissza kaszaboltak, ahogy kétségbeesetten próbáltam összerakni őket, máskor csak arrébb söpörtem őket. Most nézem, és azon gondolkodom, vajon valóságosak-e egyáltalán ezek a darabkák vagy csak az én képzeletem összetört darabjai? Akárhogyan is, fájnak. El kell döntenem, van-e értelme összeilleszteni őket? Hiszen sosem lesz már egész, sok-sok ...
Mindig is megérzős és álmodós voltam. Előre érzetem a rossz dolgok közeledtét, megálmodtam történéseket. Jelképeseket álmodok általában, mély jelentéssel. Amikor ilyen álmom van, akkor tudom, hogy mi a jelentése is egyből és tudom, hogy úgy van, vagy úgy lesz, ahogy megálmodtam. Néha üzennek az álmok. Pl. ha értelmetlenül hajszolok valamit, amit el kéne engedni, vagy ha világosan kell látnom azt, amit nem akarok. Akkor az álom szinte rám szól: "Hé, nem veszed észre?!" És akkor bizony ...
Ma van a harmincadik születésnapom. Ez a nap úgy kezdődik, mint a többi. Keleten kel fel a nap és beragyogja a lakótelepi lakásom aprócska konyháját. Tusoltam, fogat mostam, felöltöztem, ideje megreggelizni. Feltettem a kávét, míg lefolyik, addig tisztességesen megfésülködök, ami nem egyszerű, miután derékig érő dús hajkoronával rendelkezem. Elég nagy a tükör a fürdőszobámban, legalább valahányszor belenézek, szembesít az alakommal. A százhatvanhat centis magasságomhoz száztizenöt kilós a súlyom ...
