Fontos az elismerés!

Látogatók száma: 48

"Azt mondják, az emberek olyanok, mint a fák: a fa árnyéka a hírnév, gyümölcse a személyiség, de a legfontosabb része a gyökere- ez pedig nem más, mint a JELLEM..." (Warren W. Wiersbe)

Lehet, nem bizonyított, de tény, hogy a férfiak számára az apától származó elismerés lehet a fontos. - Családja válogatja... - A lányok, apjukkal való kapcsolatukban az ő „kis királylányai” szeretnének lenni, és akkor fejlődnek egészséges, önbizalom teli nővé, ha édesapjuk képes a nőiségüket dicsérni, erősíteni... Hát ez az! Hol marad a belső tartalom?... Az apa dicsérete abban ki is merült, amikor először veszi észre, hogy a lánya nagylánnyá serdült és elkezdődik a felismerése annak, hogy "félteni kell!"... Kitől? Hát nyilvánvaló, a férfiaktól... A nőiességére való figyelemfelhívás, ami egészen addig rejtve maradt a lánya előtt egyszerre nyilvánvalóvá válik, megerősítést kap, természetesen külsőleg..., amit szóvá is tesz az apa... "Túl rövid a szoknyád!" (... Hát, ha egyszer a mini a divat, drága apukám!)... A belső tartalom előtte tabu marad, mert a "nő", az ő kislánya időközben felcseperedett, ha még nem is érett nővé, és nem ő, hanem az anya volt az, akivel apró-cseprő ebbéli gondjait megosztotta, mert Ő soha nem ért rá.

Attól még szerette, és felnézhetett rá, az apára, mint az erő, a szigor megtestesítőjére... Ő volt az összetartó ereje a családnak, ezért minden tisztelet megillette, pátyolgatta, dédelgette, szerette. Azt jó időben a tudomására hozták a leányzónak, hogy az Apád!... Ő a Minden! Már-már hatalom mítosszá vált esetenként a lánya szemében, arra az időre, amikorra felcseperedett...

- Az ő kezében van a sorsod! - mondta nemegyszer anyád, és jó lesz ezt evidenciába tartanod!..., ami annyit jelentett a számodra, hogy nem kell mindent tudnia az Apádnak, ha jót akarsz, mert ő férfi is egyben, tehát, ha fiú, férfi gondjaid vannak, jó, ha hozzám, az Anyádhoz fordulsz, hogy elkerüld a nagyobb bajt!"... Itt kezdődött minden.

Az is, ha nagyobbnak láttad őt, mint ami, mert ereje volt, becsülete, amit a munkáján keresztül megszerzett, tekintélye, uralma - esetleg - amit addigi élete során megszerzett, joggal kiérdemelt másoktól, azt, amit meghagytak neki, mint családfőnek... Pedig a nők, (anyád) is bevetett apait-anyait addigi élete során... (Jut eszembe! A Papámat nem is ismertem, nem hallottam róla túl sokat, talán semmit, de a Mama, számomra mindig fontos volt!)

A nők is kivették a részüket régen is, ma is a család összetartásából, a gondok-bajokból, hiszen nélkülük széthullott volna... Nem csak a háztartásban, hanem kemény fizikai munkával felvették a versenyt a férfiakkal. Mégis ki volt a "komisszár?"... hát az Apám! Kemény ember!... Jobb volt őt elkerülni, ha rossz fát tettél a tűzre, és ezt jó időben megtanultad. Megvártad, míg siktre indult... Kijátszottad... nem volt szép tőled. Másnapra mindig elfelejtette, csak te nem...

Annak mégis örülök, hogy van némi fogalmam a férfiakról. Rajta keresztül megtanultam őket becsülni - persze, ha megérdemelték - az erejüket értékelni. Őket, a személyüket csak akkor tisztelni, ha ezt kiérdemelték... Hát itt van a bibi! Tisztelet a kivételnek!

Mert azt aztán, akinek nagy a hangja, de nem bizonyított, és az erejét csak fitogtatja, de nem tett semmit azért, hogy neked kicsit könnyebb legyen, tiszteld is benne a férfit... az baj. Mert ilyen is van, meg olyan is... Csak egy bizonyos célra használható az ilyen. Olyanná válik, mint jó magad, ha ez számodra elég. Semmivé! A becsület, a vér kötelez, ennyivel tartozol Apádnak! Hogy egy olyan férfiembert, aki csak eszközként használ, annak is tekintsd te magad is, eszköznek, bizonyos célod elérése érdekében. Számító módon, lealacsonyodva időközönként hozzá, mert ő nem képes többre! Nem is érdemel többet! Hiszed, hogy ezzel eléred a célod egy ideig. Nő vagy! Ezt a nélkül is tudod, hogy erre az Apád annak idején külön felhívta volna a figyelmed... de figyelmeztetett, hogy embere válogatja, minek tekint téged, eszköznek, vagy egyenrangú félnek, aki nélkül ő is semmivé válhat.

"Éretlen férfiaknál a nemi vágy és a szerelem érzése soha nem ér össze."

Csakhogy van belőlünk, nőkből elég! "Közhely és ismert tény a férfiak poligámiája, a minél több partnerrel párosodás, a magvak elhintése. Ám a gondoskodásra, barátságra való igény, a személyiség érése segíti, hogy a felnőtt férfi a szexuális tapasztalatok megszerzése után „beérjen” a monogámiára. Ha nem képes a hűségre, akkor kötődési probléma, az érzelmi intelligencia hiánya, férfi szerepzavar, netán kapcsolati probléma lehet a háttérben. A megcsalás sokszor az érzelmi, szexuális igények kimondását helyettesíti." Van ez így.

"Mennyiben határozza meg egy férfi későbbi elvárásait, hogy milyen volt a viszonya az anyjával? Miben más az anya-fiú kötelék, mint az apa-lány viszony, és hogy hat ki a jövőre? Miből eredeztethető ez a "komplexus"?"...

Ha boncolgatom is ezt a témát egyre inkább meggyőződésem, hogy semmi értelme, mert olyan mélyre nyúlik ez vissza, hogy egy élet nem elég a férfi-nő kapcsolatok, egymás megismerésére... Inkább itt abbahagyom, mert bármennyire is fontos, de számomra már elenyésző, hiszen az emberismeret is egy külön témát érdemel, hogyan is lehet azt elsajátítani... érzelmi, kapcsolati problémákat a helyén kezelni. Szerintem csakis a tapasztalatokon keresztül, aztán már csak kívülről, érzelem mentesen nézve. Mert mindaddig, amíg érintve vagy, beleérzed magad egy kapcsolatba, nem tudod ezt reálisan kezelni.