Mélyről...
Látogatók száma: 84
Ahogyan zajlik.
Mit is tudnánk kezdeni azzal a biztos ténnyel, hogy az összetartozás utáni vággyal együtt nem müködhet az, ami eddig külön létezett, vagy pusztán látszat különcnek sejtetett!
A lényeget ezért, sokan elhallgatják. De nem biztos, hogy ettől még nem talál napvilágot magának! Sokszor az, amit elhallgatunk, azáltal lesz látható, amivel el takarni szeretnénk. Életünk során egy csomó kérdést vet fel a létezni akarásunk. A válaszok miatt viszont, ha azok sokáig váratnak magukra, kétségbeesést produkáltathatnak velünk. A lelki világunk ennek okaként hirtelen megváltozik. S nem is tudjuk, mit kezdhetnénk vele. Jogossá válik egy kérdés, mely szerint. Ha. Mi. Kézenfekvő tények helyett, folyton csak válaszok nélküli kérdésekkel illetjük magunkat, miként várhatjuk el környezetünk teljes megértését felénk?
Ebbe bele se gondolunk, egy röpke gondolatmenet után, makacsul lépegetünk tovább. De az elnyomás súlya alatt a kétes feltevéseink némán dolgoznak tovább, tudatalattink, apránként hozza fel a látszólag elfeledett kétségeinket.
Nem is sejtük, hogy amikor lerázzuk magunkról a kellemetlenkedéseinket, ez az a pilllanat, amikor időzítőként állítjuk be őket. Első lépésként elhisszük, hogy minden rendben, valójában ez azt élteti, hogy áligazságokat dédelgetünk. Fölösleges köröket kezdünk el futni, s erősnek kiáltjuk ki magunkat. Legbelül egyetlen legyintéssel intézzük el. Egy ponton azonban sérülünk, s ha ezt a pontot elérjük, váratlanul fog ránk szakadni minden. Éberen torpanunk meg, mélyet lélegeznénk, de nem sikerül. Ijedten nézünk szét a szemellenzőnk mögül.
Nyílvánvalóvá fejlett helyzetünkből a kijáratot kezdjük el kutatni.
Majd hirtelen az összes kétségünk egyszerre tudatosul.
S ekkor megtörténik.
Leülünk.
Gondolkodni.
A cikket írta: Netty33
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anett!
A folyamat, amit leírtál igen megkapó. Le kell ülni gondolkodni néha, mert a válaszok ott vannak előttünk, csak látni kell. Gondolkodni és észrevenni.
Pussz, Tündér
Anett.
Szia Netty!
Üdv köztünk! :)
"Egy ponton azonban sérülünk, s ha ezt a pontot elérjük, váratlanul fog ránk szakadni minden. Éberen torpanunk meg, mélyet lélegeznénk, de nem sikerül. Ijedten nézünk szét a szemellenzőnk mögül."
Szép, ugyanakkor ijesztőnek is hat ez a gondolatsor. Mégis. Fontos, hogy tudjuk, mi a célunk. Az út odavezet.
Tisztelt Anett!
Érdekes volt olvasni, ahogy egy fiatal hölgy ilyen mély gondolatokat vet ide elénk.
A próbák vagy összetörnek vagy megerősítenek. Előre sajnos nem tudhatjuk, hogy mi az erősek vagy a gyengék közé tartozunk. Így néha tényleg jobb mély levegőt venni és átgondolni, hol is tartunk, mielőtt kényszerpályánk kényszerít döntésre.
Bokor
Érdekes volt olvasni, ahogy egy fiatal hölgy ilyen mély gondolatokat vet ide elénk.
A próbák vagy összetörnek vagy megerősítenek. Előre sajnos nem tudhatjuk, hogy mi az erősek vagy a gyengék közé tartozunk. Így néha tényleg jobb mély levegőt venni és átgondolni, hol is tartunk, mielőtt kényszerpályánk kényszerít döntésre.
Bokor
Szép, ugyanakkor ijesztőnek is hat ez a gondolatsor. Mégis. Fontos, hogy tudjuk, mi a célunk. Az út odavezet.
Üdv köztünk! :)
A folyamat, amit leírtál igen megkapó. Le kell ülni gondolkodni néha, mert a válaszok ott vannak előttünk, csak látni kell. Gondolkodni és észrevenni.
Pussz, Tündér