MOST MONDOM EL MENNYIRE SZERETLEK!
Látogatók száma: 79
Búcsúzom!
Akkor is, amikor még gyerekek voltunk. Hogy sajnáltalak, amikor apu szigorú volt hozzád, mert valami rosszat tettél. Ne haragudj rám, hogy nem mertem bevallani, én dobtam rá a kabátokat és ezért volt olyan nagyon melege, amikor felébredt és dühös volt ezért. Féltem. Tudod milyen volt apu, amikor mérges. Nem érdekelte ki van a közelében akkor, odavágott, ha kellett, ha nem. Ezért fogtam rád akkor, hogy te voltál. El kellett viseljed a verést, de te nem haragudtál rám. Tűrted és én büszke voltam rád.
Mennyit játszottunk, ott kint a réten, amikor szedtük a sóskát, a prampert, a szedret, építettünk házikót és igazi felnőttek módjára bútoroztuk be a bunkert. Feleséged volt a szomszéd kislány, akit annyira szerettél. Gyerekek voltunk. Emlékszel milyen szerelmes voltam a Janiba? És amikor megkergettek bennünket a papkertben, vagy a kukoricásban, de soha nem tudtak bennünket elkapni, igaz?
És amikor a bátyádat, mert ő sem bírt a vérével, valakik bántani próbálták, és te tudomást szereztél róla, rohantál, hogy a segítségére siess, mert ő a te testvéred volt és te szeretted a bátyádat. Tudom ő nem mindig viszonozta ezt feléd, de legbelül mindig is tudta. Ő, akár csak te, nem szerette ha látják a gyengeségét.
Olyan vagy te is, mint ő. Ha valamit a fejedbe vettél, azt mindig véghez is vitted. Az biztos, hogy nem ismerted a fáradtságot. Makacs voltál, önfejű. Mindig minden úgy volt jó, ahogyan azt te, jónak tartottad. Mindig a saját fejed után mentél. Nem ismertél se Istent, se Máriát. Tudtad valahol a legmélyén, legbelül, hogy amit teszel magaddal, az valahol nem jó. Az senkinek sem jó. Elégnek kellett volna lenni, de ilyenkor érezted magadban az erőt. Először ahhoz kellett neked, hogy bírd, ugyanúgy, mint a bátyád, mint mások a nehéz fizikai munkát. Azt hitted ettől vagy olyan erős, pedig te e nélkül is erős voltál. Akkor sem hagytad abba, amikor már nem szabadott volna, amikor még lehetett volna abbahagyni. Hiszen volt miért, volt kiért, a családodért, szerető feleségedért, fiaidért. Az unokáidért! Miért volt szükség valami pluszra, mikor a nélkül is erős voltál. Magad sem tudtad.
Nagy álmaid voltak, amelyek közül sokat sikerült megvalósítani. Együtt van a családod, a feleséged, a fiaid már önálló életet élnek, az unokáid szeretnek téged, és majd egyszer követik a nyomdokaid, és úgy fognak emlegetni a papa… Hol van a papa? Ilyen volt a papa.
Amit mégsem sikerült megvalósítani, mert nem hitted el. Volt egy pillanat, amikor le kellett volna állni! Már késő. Ennyi volt.
Az életünkért mi vagyunk a felelősek!
Az utolsó utat egyedül tesszük meg, de te nem vagy egyedül, veled vagyunk mindannyian, mert szeretünk téged!
Hiányozni fogsz Tesó!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó tőled olvasni.
Puszi: Maya.
Köszönöm, hogy olvashattalak,
Pinokkió
Nagyon szomorú, sajnálom.
Nekem is van két bátyám, akiket nagyon szeretek.
Ragaszkodom is hozzájuk nagyon, de sajnos az egyik fizikailag (USA) a másik viszont érzelmileg eltávolodott tőlem, tőlünk...
Ahhoz, hogy fizikailag, vagy akár érzelmileg eltávolodjunk egymástól a valamikori szeretteinktől, nem kell a világ másik végébe menni. Az a szomorú, hogy már akkor is késő, amikor eszünkbe jut a testvérünk.
Éva
Nekem is van két bátyám, akiket nagyon szeretek.
Ragaszkodom is hozzájuk nagyon, de sajnos az egyik fizikailag (USA) a másik viszont érzelmileg eltávolodott tőlem, tőlünk...