Vászi (6)
Látogatók száma: 26
Az édesanyák nem halnak meg, csak egy kis időre megpihennek!
A végső búcsúra, a végső útra készültünk! Még egyszer el kell búcsúzni! Merem-e? Fel tudom-e oldani magamat a bűn alól, hogy életében nem búcsúztam el tőle? Most megtehetem! E gyötrelmes gondolatok között mentünk részvétet nyilvánítani, amikor parányi teste, a nyitott koporsóban azt sugallta: "nyugodjatok meg!", a szenvedésemnek vége. Még a halálában is jó tudott lenni. A meggyötört arcáról surgárzott a mérhetetlen fájdalom, az alázat, a mosoly!
Hát megadta a természet, hogy el tudtam búcsúzni Tőle! Fájdalmas volt ez a búcsú, de emlékeimben nem a fájdalma jelenik meg, hanem az eltöltött szép évek, a sok közös szép emlék.
Ő sohasem panaszkodott, erős, céltudatos volt. A rosszat el kell felejteni, s meglásd egyszer a jó is eljön hallom, ahogy most is mondaná. Sok ember van, aki irígy és buta. Ha valaki buta, az még nem baj, de ha párosul az irígységgel? De Te Erzsike ne foglalkozz a sok rosszindulatú emberrel, mindig légy emberséges. "Az Isten nem bánt, ha másokon segítesz"! Erre azt válaszoltam, de meg sem dícsér! Mindig nagyon jókat nevettünk, amikor ilyeneket mondtunk. A jót nem azért kell megtenni, hogy dícséretet kapjunk, hanem emberségből!
" Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal,
egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De, ha az
emberrel még életében valami borzalmas dolog történt,
megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál
nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a
lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz."
( A holló c. film)
Ha a holló visszatérne Vászi lelkével, lenne mit rendbe hoznia....
A cikket írta: T.Zsóka
Hozzászólások
időrendi sorrend