Rosszkor kimondott igen
Látogatók száma: 269
Bizony-bizony nem egy barátnőm esett már túl ezen, volt kit lelkileg jobban megviselt, s volt, kit kevésbé. Na, de Én nem szoktam ítélkezni mások felett, csak igyekszem jó tanácsokat adni.
Egy nap munka után, mikor fáradtan hazaértem, csörgött a telefon. Vera volt az. Felvettem, s ekkor még nem sejtettem semmit, elhívott a belvárosba egy kis kávézóba, hogy egy kicsit beszélgessünk. Akkor még egyedül éltem, így csak kaptam-fogtam magam és elindultam a megbeszélt találkozóra.
Nyár volt és nagyon meleg. Folyt rólam a víz, de amikor beértem a kis kávézóba, megkönnyebbültem. A barátnőm már ott várt és szerencsére volt klíma is.
Rendeltünk valamit és elkezdtünk beszélgetni.
Beszélgettünk a mindennapi dolgokról, a munkámról és arról, hogy az egyetemre való bejárás helyett Vera mit szokott csinálni. Sokszor próbáltam győzködni, hogy ennek nem lesz jó vége. Az egyetemi bulik, kocsmák és cimborák és semmi tanulás. Na, de ebben a történetben nem is ez a lényeg.
Vera különben szerelmes típus, a legelső szerelmet 18 évesen tapasztalta meg és fülig bele is zúgott a srácba. Sajnos ezt a fiú nem viszonozta. De Vera próbálkozott, és akkoriban a beszélgetéseink felét az tette ki, hogy hogyan tudná a srácot meghódítani. Hozzá kell tennem, hogy hiába imádta a fiút, azért volt neki más is.... Nem hallgatott rám, bármit mondtam neki.
Ez a beszélgetés viszont kicsit más volt. Vera komolyabb volt és látszódott rajta a leplezett idegesség.
Hirtelen bevallotta, hogy terhes.
Meglepődöttség lett rajtam úrrá. Első reakcióm ez volt: -Hiszen te fogamzásgátlót szedsz. Akkor hogy történhetett meg, és ki az apja? -
Vera földre szögezte a tekintetét.
-Akkor nem vettem be. Józsi az apja, és amikor kérdezte azt mondtam neki, hogy igen, szedem-
Józsi az a srác, akibe szerelmes volt.
-Józsi tudja már? Mit szól hozzá?- kérdeztem. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben.
-Tudja, de azt mondja nem az Övé. Valahogy meg kell oldanom, a szüleim nem tudhatják meg....- mondta
-Már voltam a szülészeten és családgondozóban, hogy vegyék el. De, ahhoz pénz kell.-
folytatta.
-Miért nem szóltál előbb?
-Mert szégyelltem magam, és szégyellem magam most is.- válaszolta
-Voltam Ferinél, aki azt mondta segít.
-Na de nem is ő a gyermek apja!- kiáltottam fel elképedve
-Igen, de elvállalta és elhitte hogy Ő az. Kifizeti a költségeket.-
és erre kérdőre vontam
-De azt tudod, hogy ez nem tisztességes...-
-Tudom, de sajnos ez az egy választásom van. Józsi nem segít.-
-És a szüleid, velük miért nem beszélsz?- kérdeztem
-Te is tudod hogy nem lehet, botrány lenne.-
-Értem- mondtam erre válasz gyanánt.
Próbáltam győzködni, hogy nem ez a legjobb megoldás, de szokás szerint hajthatatlan volt.
Tehát ennyiben maradtunk.
Pár napra rá Vera befeküdt a kórházi műtétre. Dolgoznom kellett aznap, így nem tudtam vele lenni. Senki más nem tudott a dolgokról, csak Én. Egy sms-t-írt aznap, hogy megvolt a műtét és Én este meglátogattam. Meggyötört volt. Látszódott rajta a bűntudat és a szenvedés.
A cikket írta: fszabina26
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szerencséje, hogy te mellette álltál --a bajban-- Szabina, az álláspontját természetes, hogy nem támogattad.
Kíváncsi lennék, vajon a későbbi viselkedésére milyen hatással volt ez az eset?