A fap..ák - Köztünk élnek! (2. rész)
Látogatók száma: 163
Amikor gimiben túl szigorú volt a vénlány osztályfőnökünk mindig ezt mondtuk: - Az a baja, hogy nincs jól megb..a! Akkor még nem használtuk a fap..a kifejezést, de a lényegre rátapintottunk.
A fap..ák nem szeretnek senkit, magukat sem. Képtelenek rá. Ez már a tekintetükből tükröződik, ami hideg és hűvös. A szeretet nélküliség megbetegít, mondják a szakemberek. Igen, a fa..ák betegek. Először a lelkük, később a testük lesz sérült. Azt hiszik a szeretetüket nyilvánítják ki amikor tisztelettudóak a szüleikkel, alázatosak a munkájuk és főnökük iránt, áldozatot hoznak a gyerekeikért. Az ő olvasatukban ez a szeretet.
A fap..a merev és csőlátású. Nem lehet meggyőzni semmiről, a saját igazához mindig görcsösen ragaszkodik. Nincs humorérzéke, nem érti a viccet. Sohasem nevet felszabadultan, mindig visszafogja magát. Az életet túl komolyan veszi, de valójában utálja. Az élet számára egy kötelező feladat, amit teljesíteni kell. Maximalista minden téren, és ezt környezetétől is elvárja. Annak ellenére, hogy mástól is ezt várja, sohasem ismeri el mások kimagasló teljesítményét.
Azért nem megy férjhez, mert az első párkapcsolati kudarca megbénítja, nem mer újra nyitni, nyalogatja a régi sebeket. Akit véletlenül feleségül vesz egy férfi, az olyan fickót választ, akiből papucsot tud csinálni. Autokrata, uralkodó. A férjét sohasem babusgatja, nem ad gyengédséget, a szexben is csak a misszionárius pózt vállalja be. Gyerekeiből vagy egy szerencsétlen „toprongy” lesz, vagy lázadó, aki az első adandó alkalommal lelép otthonról.
Az emberekkel többnyire közvetlen, de kevés barátja van. Nem lehet vele mit kezdeni, mert a buliban sótlan, unalmas, vitatkozni képtelen, nem hajlandó kompromisszumra, nem engedi el magát soha.
A karrierista fap..a kemény, mint egy kőszikla. Magabiztos, bájosan határozott. Mindenkihez van egy kedves szava, mert tudja, hogy ezzel jó pontot szerez nála. Van köztük szingli és házas is. A férjezett mindent a munkája alá rendel. A férj és a gyerek nem fő célja, csak egy része az életének. Orgazmust nem az ágyban, hanem a tárgyalóasztalnál ér el. Bír dolgozni, mástól is ezt várja el, nem érti meg, hogy alkalmazottainak a cégen kívül is van élete.
Ne tegyünk mást, fogadjuk el őket, hiszen nélkülük uncsi lenne az élet, és nem lenne okunk arra, hogy felpaprikázzuk néhanapján magunkat.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy dolog, amely még fontos tényező, mégpedig az, hogy az emberek egy része nem ismeri önmagát, nincs tisztában a maga jó és rossz tulajdonságaival, az erényeivel és a hiátusaival, ezért álomképet alkot magáról, és természetesen a hozzá illő párjáról is. Majd saját csapdájába esve csodálkozik, hogy egyedül marad, mert képtelen magán változtatni.
Üdv: Yolla
mindenki tök egyforma ott alul?
Csapj oda az ostorral, attól jobban érzed magad! :)))
Pusz:A
Dehogy! Csak nyugtatod magad. Ha elfogadnád nem írtad volna ezt tele indulattal ;-)) Barátkozz a gondolattal, sok sikert! ;-)) Mindig nézd a jó oldalát, hiszen lehetne egy meleg is a főnököd...vagy rosszabb. Amúgy az apácák miért kedvesek és mosolygósak? Hm, ez most jutott eszembe ;-))
Az írás terápia számomra. Most kiírtam magamból és megnyugodtam.
Az apácák? Imádkoznak, és ki tudja mit csinálnak a zárda zárt ajtói mögött...;)
"Ne tegyünk mást, fogadjuk el őket, hiszen nélkülük uncsi lenne az élet, és nem lenne okunk arra, hogy felpaprikázzuk néhanapján magunkat. " - látod, elfogadom! :)
Tényleg nagyon utálod azt a valakit, de lehet rossz élményei voltak a pasikkal (nem nehéz kifogni), lehet frigid szerencsétlen és ezer más oka is lehet. Nem tudni. Vagy erre született, ez rendeltetett neki. Próbáld megérteni. Nem jobb a másik véglet sem, aki mindenkiben csak a f..szt látja! Én amikor épp elhatároztam, hogy f..na leszek, akkor jött a nagy Ő az életembe! ;-)) Amúgy az én ofőm is ilyen volt, aztán később rájött, attól, hogy gimiben festettem a hajam és a körmöm még nem lettem rosszabb, mint ő, a natúr nő...mára már jóban vagyunk. Anno meg...borsot törtünk egymás orra alá ;-)) én élveztem...
Ne bosszankodj, nem éri meg. Fogadd el ilyennek, vagy beszélj vele, máshogy is lehet élni...uszíts rá egy pasit ;-))
Ne bosszankodj, nem éri meg. Fogadd el ilyennek, vagy beszélj vele, máshogy is lehet élni...uszíts rá egy pasit ;-))
Mindenki a maga sorsának kovácsa. Tudom, hogy mindennek oka van, de azért, mert sz.rul alakul az életünk nem kell annyira megkeseredni.
Nem, csak olyanokat, akiknek nem volt szerencséjük. Rájuk van írva, de ha közelebbről megismered őket, akkor rájössz, hogy mindennek oka van. :-)
Ezek szerint Te is ismersz fa..at! :)
Még jó, hogy a felsoroltak között nem ismerek magamra. Akkor én egy ízig-vérig nő vagyok, akinek legfeljebb csak óhajai és sóhajai vannak néhanapján. És dühös vagyok, ha valami nem jön össze... Ez a természetes reakció, ha az ember nem fa...fa.
A környezetemben ilyenek és olyanok is megtalálhatók, de akiket közelebbről ismerek, általában kiderül, hogy miért olyan sótlanok...
A Kutas énektanárnénim egyedülálló volt, de nem volt fa...fa. Élt, halt a munkájárt! Abba volt szerintem szerelmes... hát istenem, nem kellett neki a férfi, talán, aki miatt feladta volna az életcélját.
Viszont volt egy kolléganőm, aki úgy mint írod, bájos volt és igen nagy munkabírású, amit másoktól is elvárt, viszont sorba álltak a hódolói, mert csinos is volt... no meg karrierista. Előnyt élvezett nála - mint írod - a tárgyalóasztal, mert jogász volt a kedves... Szerettem. Nem ment férjhez, gyermeke se született, csak addig érdekelték a férfiak míg becserkészte őket, addig volt izgalmas, aztán eldobta őket, mint egy kacatot... Hát ilyen is van.
Kedves Lizi!
Mindenféle ember létezik, igazad van, el kell fogadnunk, hogy mások másként élik az életüket, mint mi.
Pussz, Tündér
A környezetemben ilyenek és olyanok is megtalálhatók, de akiket közelebbről ismerek, általában kiderül, hogy miért olyan sótlanok...
A Kutas énektanárnénim egyedülálló volt, de nem volt fa...fa. Élt, halt a munkájárt! Abba volt szerintem szerelmes... hát istenem, nem kellett neki a férfi, talán, aki miatt feladta volna az életcélját.
Viszont volt egy kolléganőm, aki úgy mint írod, bájos volt és igen nagy munkabírású, amit másoktól is elvárt, viszont sorba álltak a hódolói, mert csinos is volt... no meg karrierista. Előnyt élvezett nála - mint írod - a tárgyalóasztal, mert jogász volt a kedves... Szerettem. Nem ment férjhez, gyermeke se született, csak addig érdekelték a férfiak míg becserkészte őket, addig volt izgalmas, aztán eldobta őket, mint egy kacatot... Hát ilyen is van.
Mindenféle ember létezik, igazad van, el kell fogadnunk, hogy mások másként élik az életüket, mint mi.
Pussz, Tündér