Amikor felébred a vágy 3.
Látogatók száma: 45
Aztán eljött a harmadik randink is. Jó sokat kellett rá várnunk, mert becsúszott pár akadály, viszont sokkal többet beszélgettünk az idő alatt, mint korábban. Néha már kicsit aggódtam is, nehogy megcsömörödj, de aztán úgy voltam vele, hogy felnőtt férfi vagy, el tudod dönteni, hogy mennyit akarsz és tudsz velem beszélgetni, ugyanakkor kell a kiegyensúlyozottság. Még nekem is, mert hajlamos vagyok lelkesen túlzásokba esni, de enyhe grafomániám tudatában azért én nem várom el másoktól a saját tempómat.
A megkésett szülinapi és karácsonyi ajándékod feletti örömködés közben végig fogtad a derekamat, majd noszogattál, hogy én is bontsam ki az enyémet, mire mondtam, hogy ahhoz el kell engedned kicsit. De miután az is megvolt gyorsan, pillanatokon belül az ágynál kötöttünk ki, ahol két szót mondtál: "Hiányoztál, szexeljünk!" Én majdnem elnevettem magam abban a pillanatban, de sikerült visszafognom a nevetést vagy három percig, nehogy rosszul értelmezd és megakasszon, de aztán nem tudtam visszatartani a jókedvem, és kuncogva elismételtem a szavaidat, mikor már bennem voltál, mert egyszerre volt vicces és fantasztikusan boldogító a mohóságod. Mindig erre az erős, mohó akarásra vágytam a kapcsolataimban, ami a nőnek szól a férfitól. Ezt kerestem, hogy igazán érezzem, hogy akarnak, és veled nem volt bennem kérdés.
Végül kifulladva és összeölelkezve feküdtünk, folyton rajtam volt a kezed. Imádom a kezedet rajtam. Élveztem, hogy szinte egy percre sem akarsz elengedni, és boldogan tettem oda magamat, bármikor is és bármiért is nyúltál utánam. És később a karodban - amikor testileg, lelkileg megelégedve hallgattam, amiket meséltél és élveztem, ahogyan a tested ölelhetem és a simogató kezedet, és felnéztem rád -, többször is megkérdezted, hogy "Mi van?" És én minduntalan azt válaszoltam, hogy "Semmi!" De ez nem olyan semmi volt, ami után a nők három napig konyhaszekrény ajtókat csapkodnak, nincs szex, és látványosan duzzognak, és reménytelen kitalálnod, hogy mi a tökömet akarhatnak, hanem az a fajta semmi, ami boldoggá tesz. Mert elkezdtelek merni szeretni, akkor is, ha nem kötöm az orrodra. Vagy legalábbis nem nagyon akartam, mert az ígéretszegés, hogy nem leszek szerelmes. Mégis, felelősségem teljes tudatában, felkészülve a legrosszabbra, de megengedtem magamnak szeretni téged, lesz, ami lesz. Nem bánom azt sem, ha te nem leszel szerelmes, csak dőlj hátra és élvezd! Nem mondhatod, hogy nem szóltam előre. Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy nem fogok azért nem szeretni, mert belebotlok pár erre alkalmatlanba?
Folyt. köv.
#visszafogottvenusz
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.