Nagy a csend, kérlek törd át!
Látogatók száma: 42
Idő kell, hogy elengedjem magam, mert ahhoz maximálisan bíznom kell a másikban és éreznem a kölcsönösséget, ez az életben is, de a szexben méginkább igaz. Elkezdtem ismerkedni valakivel, de szex még nem volt köztünk, mert nappal dolgozik, éjjelre meg nem engednek el a szüleim, hiába vagyok nagykorú.
Időközben az történt, hogy elmehettem egy tanulmányi kirándulásra. Megbeszéltük, hogy elcsalok egy pár éjszakát és nála töltöm, és majd onnan megyek kirándulni és hazafelé ugyanígy terveztem. De valahogy már a kirándulást megelőző hónapban elkezdett visszahúzódó lenni. Pedig meg akartam látogatni húsvétkor is, de az se jött össze, mert mindig dolgozott. Tudom, hogy nagyon sokat dolgozik és nagyon fáradt, picit aggódom is ezért, nehogy rámenjen az egészsége. De már a telefont se vette fel a végén és a kommunikáció a cseten is annyira beszűkült, hogy elkezdtem kételkedni abban, hogy most akarja-e még egyáltalán ezt az egészet. Végül a kirándulásom előtti napjaimat is lemondta azzal, hogy nem lesz otthon valószínűleg, mert dolgozik, és azt tudva, hogy sokszor hétvégén is melózik, én meg a bizonytalanra nem akartam menni, hogy aztán ott álljak a ház előtt éjszaka egyedül... Szóval lemondtam az egészet, hogy aztán majd hazafelé összehozzuk, és megígérte, hogy vár rám és nem is gondoltam semmi rosszra, tudtam, hogy szeretem egyre jobban és semmi gond nem lehet. Részemről.
Amikor úgy éreztem, hogy nem csak fáradt, hanem valahogy közönbösebb is... Bennem nem teng túl az ego, hogy ne azt feltételezzem elsőre, hogy meggondolta magát. Vagy azért visszahúzódóbb, mert attól fél, hogy a kiránduláson majd bepasizok?
Én hűséges típus vagyok, de csak akkor ha igazi férfi számomra a párom. Ha játszadoznak velem, akkor nem. Elvész a varázs, megszűnik a kötődés és előbújik a nő, aki észreveszi, ha észreveszik. Mert amúgy mindenki más észreveszi előbb, ha tetszem valakinek, nekem sose tűnik fel, mert csak egy valaki van a fejemben és a szívemben. És ő lehetett volna az a jövőben, aki nekem igazi férfi. Már kezdtem elköteleződni. Már buta kis álmokat kezdtem szövögetni...
Na, ott tartottam, hogy megírtam neki, hogy melyik vonattal indulok kirándulni és hogy ha akar kijöhet a vasúthoz elbúcsúzni. De épp hetelős munkába indult, mint előző nap még telefonáltuk, úgyhogy nem számítottam rá. Még azon is meglepődtem, hogy otthon volt. Olyan kurtán beszélt velem mint én a nem túl közeli rokonaimmal, nem kicsit össze is omlottam utána. Ott akkor, amikor letettem a telefont olyan szomorúság tört rám, mintha a legszebb jövőmet vesztettem volna el örökre. Aztán másnap útra keltem.
Úgy volt, hogy busszal megyek a vonathoz, de a barátnőm be akart vinni, és így, hogy végülis oda is mentem, megengedtem neki. De a kocsival nem ott kanyarodott le, ahol én akartam és tök máshol tett ki.
Azt se tudtam, hogy hol vagyok, de azért irányba állított. A főutcára kiérve észrevettem a barátomat, aki majdnem öt méterről jött felém, de nem látott engem, csak én láttam azt, hogy egy csinos nővel látszólag együtt jön.
Én lefagytam, a lábaim vittek előre és ő csak akkor vett észre, amikor szinte nekem jött. Rámköszönt és mentünk tovább. Hátra se mertem nézni, csak pár méterrel később.
A vonaton írtam neki: Szia, mondhattad volna, ha van valakid, nem haragudtam volna.
Ő azt válaszolta, hogy szólt is volna, ha lenne valakije...
Persze Pityu... Pont mikor oda tudtam volna végre adni a szívem?
A cikket írta: L. Alexa
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.