Szeresd magadat...
Látogatók száma: 133
Kedves régi ismerősömmel találkoztam a közelmúltban. Beszélgetésünk hosszúra sikeredett,....mert közben megosztotta velem legnagyobb problémáját.
-- Elégedetlen vagyok magammal.
Nem tudok kibékülni kis termetemmel, és a kövérségemmel se. Emiatt szinte hónapokig ki se mozdulok otthonról, szégyellek utcára menni.
Barátaim nincsenek, nagyon egyedül érzem magam, --bár van férjem,-- aki jó hozzám, és aki talán szeret is. Segít, bevásárol helyettem, elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Szeretném Én is elfogadni magam, szeretnék emberek közé járni, szeretnék sikeres lenni, mint a többi ember. Ők nem szoronganak, mindig tudják, mit kell tenniük, jól megvannak önmagukkal.
Tanácsolták már, próbáljam meg elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok.
Tenném is, de nem tudom, hogyan kell csinálni? Hogyan kezdjek hozzá?
Ne nézzek tükörbe és gondoljam azt, hogy vékony, ...magas,... elragadó nő vagyok?
Kérlek, mondd el, mit tegyek?..... szívvel - lélekkel megfogadom!
Harmincöt éves vagyok, még érdemes nekiállnom, ugye?
Mondta el szinte egy szuszra az őt legjobban foglalkoztató problémáját.
-- De mennyire, hogy érdemes!!......--erősítettem meg gyorsan kételkedésében.
-- De ne úgy fogjál hozzá, hogy ne nézz többé tükörbe!
Igenis, nézzél nyugodtan bele! De most az egyszer ne utálattal és ellenségesen. Nézd legalább semlegesen, ha lehet, barátságosan a látványt. Nézd meg magadat,....magadnak. Biztosan találsz valami elfogadhatót, netán vonzót a tükörképedben, csak nézd és keresd hosszan, figyelmesen.
Lehet, hogy szokatlan vagy mulatságos lesz eleinte a helyzet, de legyél kitartó.
Ne feledd a férjed is talál benned vonzót, szeretni valót. Bizonyára így lennének ezzel mások is, ha nem gubóznál be. Sokan azért válnak emberkerülővé, barátságtalanná, menekülnek az evésbe (vagy ivásba), mert képtelenek szeretni önmagukat.
Nem tudják, nem hiszik el, hogy Ők is egyszeri és megismételhetetlen egyéniségek, csak rájuk jellemző adottságokkal, tulajdonságokkal, érdeklődési körrel, karaktervonásokkal.
Persze bizonyos vonásaik, belső adottságaik fellelhetők másokban is, de nem ilyen összeállításban! Ez a sajátos összetétel adja a személyiség lényegét.
Meg kellene ezt becsülni és örülni neki. Ehelyett álomképeket hajszolunk, ideálokhoz, ügyeletes sztárokhoz mérjük magunkat. Az ilyen összehasonlításokban leszünk vesztesek. Pedig önmagunkhoz, korábbi énünkhöz kell viszonyítani magunkat.
Így látszik a fejlődés iránya, mértéke, s önvizsgálattal az is megállapítható, tettünk-e valamit a sóvárgott pozitív változás érdekében?
Legszimplább kibúvó sokszor, hogy "nekem nincs akaraterőm". Azt ugyanúgy lehet és kell fejleszteni, mint az izomerőt és mindenki megalkothatja a saját "edzéstervét".
Le kell győzni a kényelmességet, ami néha a lustasággal párosul. A kényelmetlen, nehéz, szokatlan dolgokat végre fel kell vállalni, nem szabad halogatni.
Ha az ember csatát nyer önmagával szemben, joggal érezheti győztesnek magát.
-- Hát, valahogy így kellene elkezdeni, -- javasoltam régi - új ismerősömnek....
A cikket írta: nárcisz
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sok szeretettel: Ági
Válasz erre: nárcisz
Aranyos vagy MARESZ, .....ezt tapasztalatból tudom, hogy így van.
De azt is tudom, hogy ennek a tudata sokszor kevés.
Bízom viszont abban, hogy sikerül "csigaházából" kimozdulva egyre több pozitív megerősítést begyűjtenie.
Válasz erre: maresz058
Az Én ismerőseim között, elég sok duci van, de mindeggyik nagyon jókedélyü, társasági ember, és gyönyörű a bőrük, talán ez lehetne egy kiindulási alap.
De azt is tudom, hogy ennek a tudata sokszor kevés.
Bízom viszont abban, hogy sikerül "csigaházából" kimozdulva egyre több pozitív megerősítést begyűjtenie.
Válasz erre: boszorkány
Meg kellett volna hívnod ide, hogy olvassa, mások hogyan csinálják! Én pl. soha nem értettem, hogy lehet nem szeretni magunkat, de mióta itt vagyok látom, mennyi negatívtapasztalat az, ami lerombolja az egot. Bár az enyémet nem tudták soha! ;-))
Ajánlanám neki az itteni cikkekből a Dóri címűt, mely bemutatja, nem biztos (sőt!), hogy az okos és szép boldog is!
Jó neked, hogy soha nem volt hasonló problémád, ezzel megküzdeni nem kis dolog. Igen, meghívtam ide közénk és remélem, hogy a segítségére leszünk.
Csak egy jó tanács: "soha ne mondd, hogy soha...."
Válasz erre: ginesz
Jó cikk.Én próbáltam volna neki mondani, hogy nekem például mi tetszik rajta, benne:-) biztos van, mindenkiben van.
Köszönöm a hozzászólásod.
Válasz erre: Tündér
Szerintem remek tanácsot adtál az ismerősödnek, valóban hozzáállás kérdése is az önelfogadás. :-)
Pussz,
Tündér :-)
Ajánlanám neki az itteni cikkekből a Dóri címűt, mely bemutatja, nem biztos (sőt!), hogy az okos és szép boldog is!
Pussz,
Tündér :-)