Szia! Nyomulhatok?
Látogatók száma: 361
- Sziaaa! :))
- Szia.
- Olvastalak. Úúúgy megnevetettél! :)
- Bocs, nem volt szándékos.
- Már teljesen kivoltam. Ez a Dezső egy állat! Kész vagyok, ennek már nincs értelme.
- Mi a baj?
- Ne is kérdezd. Nem szeretnélek feltartani ezzel. Na, jó. Mégis. Ő sosem fog megérteni engem. Milyen jó, hogy te másmilyen vagy!
És mondja, mondja, mondja, majd folytatja:
- Néha felhívhatlak? Csak ha nem bírom tovább. El kell mondanom valakinek!
- Persze, ha tudok, segítek.
- Köszönöm, te egy angyal vagy! A feleségek védőangyala. Te tartod bennem a lelket. Boldog lehet, ki melletted él (áll, ül, fekszik, ír, olvas). Mi lenne velünk nélküled? Mert gondolom a többiek is szoktak hozzád fordulni!
- Előfordulnak. Sok a sérült, meg nem hallgatott feleség.
- Remélem, velük azért nem bizalmaskodsz!? Azt nem élném túl!
- Senkivel sem bizalmaskodom.
- Akkor jó, megnyugodtam. :) Olyan jó, hogy bízhatom benned. Szeretlek. :) Jujjj. Csak kimondtam, nem baj???
- De, nem baj. Vond vissza, a tiéd. Neked adom.
- Most, hogy így közelebb kerültünk egymáshoz....nem is tudom. Kérsz fotót? Mert kérsz. :) Akkor küldöm. Többet is, mert nem mindegyik ruhás (már amelyiken ruha is van, jujjj) adja vissza a lelkiségem. :)
- Kímélj meg a részletektől. Maradjunk a lelkiségnél. Nem szeretnék rosszat álmodni. Még félre beszélnék.
- Akkor csak egyet küldök. Naponta. :)
- Ne fáradj vele. Csak ha minden nap ugyanazt az egyet küldöd. A klónok háborújához jó lesz. Hisz minden feleség egyforma.
- De én nem olyaaaan vagyok!! Ne hasonlíts a többiekhez! Azok mind „azt” akarják.
- Mit?
- Hát megismerni, megérinteni, hogy tényleg te vagy az?
-Tényleg én vagyok az. Én, én vagyok. Mi ebben a rendkívüli?
- Istenem, tudtam, hogy tetszeni fogom! :)
- A Teremtő is ember, az ember is teremtő. Tévedni emberi dolog.
- Sürgősen találkoznunk kell!
- A sürgősségi nem én vagyok. Életveszélyben vagy?
- Életveszélyben vagyok, mert nem vagy mellettem. :( Már se éjjelem, se nappalom. A Dezsőt is lerúgom magamról. Csak úgy bírom elviselni, ha közben téged idézlek.
- Mi vagyok én, szellem?
- Nem. Szerelem! :) Az éééééén szerelmem.
- Na ne má. Mit szoktál idézni tőlem? Klasszikust? Na, dudáld ide.
-„Elhatároztam, hogy tökéletes feleség és mintaanya leszek.”
- Szép gondolat, tedd magadévá.
- Van még egy kedvencem: „Lecsorog a kopaszodni készülő fejen, rá az arcra, majd végig a nyakon az elvásott kabát alá.”
- Ez valóban romantikus. Mintha magamat látnám.
- Olyan édes, hogy mindig rám gondolsz. Észrevettem ááám! :)
- Mit vettél észre?
- Hogy rólam álmodozol! :) Ez annyira jóóó.
- Ne tedd. Önimádó vagyok, csak magamról álmodom - velem.
- Érzem, hogy lángolsz értem. Szétvet a tűz. Izzol, mint a parázs. Mindjárt meggyulladom én is!
- Hozz magadnak egy pohár vizet.
- Te Bódog!
- Igen?
- Honnan tudod, hogy bugyikát hordok? :))) És nekem is van nózim !!
- Nózija mindenkinek van, még egy fabábúnak is. Mégsem lobban lángra. Bajban is lenne.
- Képzeld, megtaláltalak a szkájpén. :)
- Szinte vártam. Bódog vagyok.
- Csetelünk majd? On-line olyan bódoggá teszlek, mint még feleség korom óta soha senkit.
- Nem érek rá erre.
- Akkor felhívlak, hogy hallhasd a hangom. Napszak, évszak nem számít.
- Mond a hangpostára.
- Úgy szeretnélek egyszer látni is!
- Felejtsd el. Semmi különös nincs bennem.
- Akkor megírom a románcunkat! Jó? Naaaaaaa, légyszíííííí!
- Kérj sorszámot.
- De jó, hogy te nem vagy olyan durva, mint a többi pasi, és nem mondod: húzzál innen, hagyjál békén, ne hívogass, ne küldj sms-t, ne törj be a magánszférámba és ne írogass hetet-havat össze.
- Úriember vagyok, az ilyet telepatikusan szoktam közölni.
- Nekem mondhatod nyugodtan, ha sok belőlem, értek a szóból is. :)
- Remek. Tudod, mit? Mást mondok. De csak neked.
- Mit???
- Te egy parafenomén vagy.
- Ó, de jó! Már ki is találtam, mit akartál mondani! Azt szeretnéd, ha holnap is beszélnénk!!! :)
- Hogy eltaláltad. :( Azt. Sszaaassz.
- Pusssz! Szia! :)))))
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gondoltam benézek....
Olvaslak, csak olvaslak és sosem elég :)
Bűbáj? Tehetség? Bármi legyen is....
Kit érdekel?!
Szeretem :)
Épp most olvasgatom vissza wordben az eddigi írásaimat, és sorra vonogatom a vállam, meg húzom a számat: te jó ég, hogy írhattam ennyi sz@rt? :)))
Szeretnék ízelítőt küldeni belőlük valakinek, és nem tudok választani. :(
Egyik rosszabb, mint a másik.
Kettőt látott eddig, a Túlélem, ha beledöglök is! címűt, az most piszkozatban van, mert papírnyomtatásban fog megjelenni, nyertes írás lett máshol. :) Na, az tényleg jó.
A másik, amit olvasott az a "Ma végre férfi volt a számban..." című, ez még elmegy, és mindkettő tetszett is neki, mert annyira különbözőek, mint én, két ébredés között. :)
Megleptél. :)
Búbáj? Tehetség? Valami van, de nem az igazi.
Szerelemre vágyom. :(
Szeretem. :)
Olvaslak, csak olvaslak és sosem elég :)
Bűbáj? Tehetség? Bármi legyen is....
Kit érdekel?!
Szeretem :)
Zsöti...
azóta nem tértem még magamhoz, hogy itt volt...
Szerinted ez még gyógyítható, vagy esélyem sincs? :)))
Puszillak! Szőlőszem
Szerintem esélyed sincs. :)
Ez már egy életre szól. :) Ráadásul szívtájékon maradandó nyomokat hagy maga után. :)))
Puszillak, Zsöti
Szia Szőlőszem. :)
Szinte biztos voltam, hogy kalandozol. :)))
Nem olvasóként hiányoltalak, hanem Donnaként. :)
Puszillak, Zsöti
azóta nem tértem még magamhoz, hogy itt volt...
Szerinted ez még gyógyítható, vagy esélyem sincs? :)))
Puszillak! Szőlőszem
Tudod Zsöti...
Tudod... amikor itt van az én kalandorom... minden erőmet elveszi. :)))))
Ezért értem ide hozzád ilyen későn.
Puszillak! Szőlőszem
Szinte biztos voltam, hogy kalandozol. :)))
Nem olvasóként hiányoltalak, hanem Donnaként. :)
Puszillak, Zsöti
Szia Szőlőszem! :)
Már hiányoztál. :))
"Az együtt írt valóság" - nincs új a nap/lap alatt. :)
Puszillak, Zsöti.
Tudod... amikor itt van az én kalandorom... minden erőmet elveszi. :)))))
Ezért értem ide hozzád ilyen későn.
Puszillak! Szőlőszem
Szia Zsöti!
Te tudsz ilyet is? :) Nagyon jó lett! :)
Szép napot!
Inga
Nem tudok, csak imitálom. :))
Először a csevegőben akartam a fiúkat kamuból bekóstolni, de annak nem lett volna maradandó nyoma. :))
Szép estét Neked is. :)
Zsöti
Szia Zsöti, ez nagyon klassz lett és nagyon... szörnyen valós. :)
Bocsánat, csak most értem ide!
Szőlőszem
Már hiányoztál. :))
"Az együtt írt valóság" - nincs új a nap/lap alatt. :)
Puszillak, Zsöti.
Te tudsz ilyet is? :) Nagyon jó lett! :)
Szép napot!
Inga
Bocsánat, csak most értem ide!
Szőlőszem
Jót mosolyogtam, de nehezen képzellek el férfibőrben. :-)
Ennek ellenére értékelem a műved, hisz én is hasonló nehezen vagyok nő. :-)
János
Nem egyszerű. :) Sokszor még én sem értem a nőket. Mennyivel könnyebb lehet férfiként nézni őket, bennünket. :)
Zsötem
Ennek ellenére értékelem a műved, hisz én is hasonló nehezen vagyok nő. :-)
János
Szia, Zsötem!
Először az írásról. Tetszett a sodró lendületi cikked. Valóban jó leírása a jelenségnek, aminek tagadhatatlan én is részese vagyok. Magamra, vagy a magam fajtára ráismerek.
Valóban nem egyszer, mint lelki patika funkcionálok. Valóban léteznek többet akaró hölgyek, és valóban léteznek elküldött fényképek is. De, álljunk meg csak egy szóra. Természetes, hogy hizlalják a májamat ezek a dolgok, hiszen hiú férfi vagyok. Viszont summázva a dolgokat, az én esetem eltér a Habostora, Randivonal, és egyéb ismerkedő oldalak történéseitől. Én írok, és mégpedig jól. Sehol egy fotót nem találtok rólam, nem árulom magamat. A beszólásaim sem szívet melengetők. Udvarlásnak semmiképpen sem nevezhetőek. Karcos modoromat misem bizonyítja jobban, sok irodalmi lapról való kitiltásom. Tehát mindez miért is van? Az írásaim miatt. De vigyázzatok, az írásaim nem én vagyok, csak a fantáziám szüleménye.
És addig, míg nem léptek be az aurámba, mindenkit kedvelek, de utána már senkit. A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán.
Tamás
Köszönöm szépen. :)
Ez korrekt.
Szerintem egy férfiban pont a titokzatosság, a láthatatlanság a vonzó.
Addig tudja ébren tartani a hölgyek figyelmét, amíg elérhetetlen és nem árulja magát, ahogy fogalmazol. Ott elveszne a fénye, ha hozzáférhető lenne. Mint egy izgalmas nőnél, minél elérhetetlenebb, annál többen szeretnének a közelébe kerülni. Érvényes ez mindkét nemre, valahol természetes is a jelenség.
Ha a férfi még gondolkodni is tud, és le tudja írni a gondolatait olyan formában, ahogyan a hölgyek hallani szeretnék, hisz máshonnan nem kapják, a vonzalom fokozódhat.
Egy mély lelkületű, a nők hangján értő, a szívekhez eljutó énekes milyen extázist és rajongó tábort tud akaratlanul maga köré vonni. Minden férfit képviselve (kivételek a szerencsések), „a hang”-ként érint meg bennünket.
Ahogy az írásaid nem Te vagy, úgy az énekes sem a dal, a színész sem azonos a szerepével.
Mi nők, hajlamosak vagyunk bálványokat kreálni és imádni, rávetíteni a célszemélyre álmainkat, mert a környezetünkben lévőket - ha van - alkalmatlannak találhatjuk erre. Kívül keressük az egységet, a képzelt boldogságot, pedig ott van mellettünk. Csak szegény az egész napi fáradtság után mit mondhatna:
„Azóta csak dolgozom,
leviszem a szemetet,
suvickolom a cipőjét,
nevelem a gyereket”
Zsötem
Szia Tamás!
Egy kis Freudi elszólás?
"A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán."
Petra
Lendületből, mikor gyorsabban jön a gondolat, mintsem győznénk írni.
Utána van még lehetőség a javításra, ha közben nem ír fölénk a következő hsz-elő. :)
Szia Tamás!
Egy kis Freudi elszólás?
"A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán."
Petra
jópofi vagy! :-(
Tamás
Szia, Zsötem!
Először az írásról. Tetszett a sodró lendületi cikked. Valóban jó leírása a jelenségnek, aminek tagadhatatlan én is részese vagyok. Magamra, vagy a magam fajtára ráismerek.
Valóban nem egyszer, mint lelki patika funkcionálok. Valóban léteznek többet akaró hölgyek, és valóban léteznek elküldött fényképek is. De, álljunk meg csak egy szóra. Természetes, hogy hizlalják a májamat ezek a dolgok, hiszen hiú férfi vagyok. Viszont summázva a dolgokat, az én esetem eltér a Habostora, Randivonal, és egyéb ismerkedő oldalak történéseitől. Én írok, és mégpedig jól. Sehol egy fotót nem találtok rólam, nem árulom magamat. A beszólásaim sem szívet melengetők. Udvarlásnak semmiképpen sem nevezhetőek. Karcos modoromat misem bizonyítja jobban, sok irodalmi lapról való kitiltásom. Tehát mindez miért is van? Az írásaim miatt. De vigyázzatok, az írásaim nem én vagyok, csak a fantáziám szüleménye.
És addig, míg nem léptek be az aurámba, mindenkit kedvelek, de utána már senkit. A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán.
Tamás
Egy kis Freudi elszólás?
"A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán."
Petra
Először az írásról. Tetszett a sodró lendületi cikked. Valóban jó leírása a jelenségnek, aminek tagadhatatlan én is részese vagyok. Magamra, vagy a magam fajtára ráismerek.
Valóban nem egyszer, mint lelki patika funkcionálok. Valóban léteznek többet akaró hölgyek, és valóban léteznek elküldött fényképek is. De, álljunk meg csak egy szóra. Természetes, hogy hizlalják a májamat ezek a dolgok, hiszen hiú férfi vagyok. Viszont summázva a dolgokat, az én esetem eltér a Habostora, Randivonal, és egyéb ismerkedő oldalak történéseitől. Én írok, és mégpedig jól. Sehol egy fotót nem találtok rólam, nem árulom magamat. A beszólásaim sem szívet melengetők. Udvarlásnak semmiképpen sem nevezhetőek. Karcos modoromat misem bizonyítja jobban, sok irodalmi lapról való kitiltásom. Tehát mindez miért is van? Az írásaim miatt. De vigyázzatok, az írásaim nem én vagyok, csak a fantáziám szüleménye.
És addig, míg nem léptek be az aurámba, mindenkit kedvelek, de utána már senkit. A csalási életemet nem áldozom fel a hiúságom oltárán.
Tamás
Buffoni lett..., remek lett, mint mindig! Gratulálok!
Üdv,
Pinokkió
Köszönöm. :)
Zsötem
Szia Zsötem! Ez "fájóan" teccet..., elgondolkodtatnak soraid....!
Millió pusz Orsolya
Remélem, nagyon nem fárasztott le. :))
Puszillak, Zsötem