Egyedül...

Látogatók száma: 53

Azért gondolkodom róla ilyen nagyon sokat, mert jó érzés leírni és később gondolni rá! Úgy mint lehetőségre, legjobb dologra, ami történhet...Mert persze, hogy egy kis lánynak gyereke legyen, nem kizárt...!Azonban, hogy legyen, attól akit igazán szeretünk

...? Hát én nem tudok róla mit is mondani. Ki az, akit igazán szeretek? Aki olyan nagyon mélyen hagy bennem nyomot, hogy utólag is úgy tudok mellette lenni és dönteni vele kapcsolatos dolgokról, mint hogy van -e közös jövőnk? Vagy van esetleg olyan képem, amelyen szívesen látom, boldogan? Nem is hiszem, hogy ez a fontos! Talán nem keret miatt, vagy éppen érzelmi bevitel hiánya szükséges, és pótolná a fölösleges akadályokat, az...hogy itt vagyok egyedül! - a Szerelmemmel...! Mert mégis ki lenne, olyan lökött, mint én..., hogy még mindig azon szokásom gondolkozni, hogy szentimentálisan elmélyülve az érzéseimben arról, hogy egy rajongó tiniként, pedig már igazán mondhatnám, hogy nagy lány vagyok...képes vállalni, két gyermeket! Egy megszakadt kapcsolatot ápolni, és fölállni vállalva, hogy még mindig ugyanazok az érzések fognak el, ha pedig nem is azok? Akkor azok, amelyekért vállalom! Persze, hogy szeretek és titkolok is valamit, még pedig azt, hogy olyan nagyon vagyok ingerküszöbön, hogy változás sem old meg semmit! Naná, hogy nem, ha dolgozni kezdek és berendezem magam körül a szobát! Vagy, tartós eddig még nem is részemről elfogadott zűrzavaros kapcsolatban, megrögzülve itt vagyok és tartóssá téve -, akarni valakivel találkozni! Meggyógyulni, megbolondulni...bolondulni, valakiért, vagy egész egyszerűen elnyomatva, semmit nem érezni...semmit nem táplálva a semmivé alakulni...Miért nem lenne, olyan dolog, amit szívesen megszereznél? Dehogy, nem! Azt nem akarhatja senki, hogy rajongásom tárgya! Tárgya! Illetve az a lélek, személy, akit eddig annyira méltattam, hogy virtuális kapcsolatot tartva fenn és lélek búvárokhoz járva, pszichopatának nézem! Ami inkább gyógyulás és egészség, mint búvárkodás lelkedben! Mert ez már felfogható annak, hogy van valaki, akit érdekelt! Ilyen szégyent, hogy a szüleimet, ha nem is tudom már befolyásolni, és Ők sem engem...akkor, annak idején milyen értelme volt annak, hogy megnyilvánulásaimban, és nyílt lelkemmel, őszinteséggel...elmondanám az egész világnak...
Egyedül vagyok a szerelmemmel...

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink