Nem titok
Látogatók száma: 83
Csak azért ide, mert nem kell 1000 karakter....
Kedves Mindenki!
Mélyen lesújtott a legújabb magyarországi katasztrófa. Nem igazán érdekelnek felelősök, egyéb média nyavalygás. Legalábbis most nem, mert most az a legfontosabb, hogy mit vegyenek fel azok az emberek, akik ott éltek, hol élhetnek tovább, mit esznek stb... Én még mindig Londonban vagyok, de mindent megteszek innen is amit tudok. Sajnálatos, hogy a vörös iszap kapcsán kerültünk be az itteni újságokba....Mindenkit arra kérek, ne gondolja, hogy az a pár zokni, amit ő tudna adni már nem kell....Tudom, sokan vannak nehéz helyzetben, én is, nem véletlen vagyok itt Londonban és nem a gyerekeim mellett otthon. De nekem is vannak rég nem használt ruháim és minden gyermekemtől el tudok kérni egy pár zoknit, egy-egy pólót. Kérlek benneteket, fogjatok össze és egy-egy utca, egy-egy bérház képviselője szervezze meg a gyűjtést és a postára adást. Minden adományozó adjon 10 forintot is, így senkit nem terhel le a postaköltség, bár szerintem a posta elviszi ingyen!!Hogy hová?? íme:
Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány címe, ahová lehet a csomagokat küldeni:
8400 Ajka
Móra Ferenc utca 30.
...Nagyon fontos, hogy nincs gyerekruha,legfőképp fehérneműkre, zoknikra, harisnyanadrágokra, vastag zárt
lábbelikre, meleg téli felsőruházatra van szükség. Az iszap marja a
lábukat nincs gyerek gumicsizma. A jövés menésbe a felnőttek és a kocsik
széthordják a környező településeken az iszapot.
A sok hülye idióta körlevél helyett végre valami hasznos infót küldjetek tovább. Ezt!!!
Boszorkány (és lám, lett 1000 karakter)
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anonymus
Még valami eszembe jutott, az előzőkhöz. Van egy kis kertem is, ahol fel tudnák dolgozni a borzalmakat. Ez is egy lehetőség az újrakezdésre. Mi egyedül vagyunk. Nem kapunk segítséget senkitől. Belátható időn belül ők sem. Én tudnék segíteni, de ez kölcsönösnek kell legyen. Nem lennénk annyira egyedül. Nekem, nekünk, nekik! Így kell ezt érteni. Egy lehetőség!
Mi ketten lakunk lányommal, de a múltban volt rá precedens, hogy albérlőket tartottam, a kényszer rávitt.
Ha tudok ilyen módon segíteni, a lányommal a nagyszobában elférünk. Fedél lenne a fejük felett, addig, amíg. Megosztanánk, amim van. Egy lélegzetvételnyi idő csupán. Nem tudom elképzelni, nem is akarom, borzasztó, úgy ahogy van. Én így tudnék segíteni, átmenetileg.