újabb események régebbi események további események
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Lelki társ és egyéb izék

Látogatók száma: 141

Sokat beszélgetünk mostanában a szerelemről és a lelki barátságokról. Beszélünk róla, ahelyett, hogy kiélveznénk minden percét. Hát nem lehetetlen egy dolog? Minek annyit beszélni, amikor egy ölelés mindent elmond?
Regéket hallok a a haverjaimtól a lelki társról, hogy egy húron pendülnek és valami számomra misztikus-spirituális síkon érintkeznek, de ez nem szerelem. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, és elkezdtem elemezni, hogy az én szerelmem vajon a lelki társam is egyben? Mert ő az ő IQ-jával messze felülszárnyal engem. Nem azért mert buta lennék - bár kétség kívül néha teljesen annak érzem magam - hanem az ő zsenialitása miatt. Az ő gondolati magassága annyival felette áll az enyémnek, mint a tájkertépítő-mérnök az egyszeri kapanyűvő parasztasszonyhoz képest. Bár bennük is van valami közös, mégpedig az anyaföld szeretete. Biztosan bennünk is van. Vagy csak a kémia kötne össze minket, a vegytiszta vágy?
A barátaim a lelki társ dolgot nagyon ismerik és értik. De a szerelmet nem. Az egyik barátnőm a minap arra kért, hogy meséljek neki a szerelemről. Mi az a szerelem? Egy csomó költő és egyéb irodalmár megfogalmazta ezt már régen. Én egyik sem vagyok. Csupán egy végtelenül egyszerű lélek vagyok, rajongó szerelemmel, aki sok hülyeséget irkál.
Emlékszem... Már a legeslegelső hozzászólásánál tudtam, hogy történt valami, mert percekig gondolkodtam a válaszon. Én percekig? Valamiért tudtam, hogy ő más, hogy fontos. Éreztem. Olyannyira biztosan, mint még soha semmi mást. Ösztönös lény vagyok. Ő szabadgondolkodó. Még csak nem is illünk össze.
Még a legelején, amikor beszélgetni kezdtünk, azt mondta az én kalandorom, hogy neki a barátság az egy nagyon komoly és bensőséges dolog, és nem sok barátja van. De eltelt egy kis idő és amikor megkérdeztem, hogy most már a barátjának gondol-e, azt válaszolta, hogy már régóta igen. Sőt!
Barátságunk kezdetétől a dolgok komolyabbra fordulásáig a szemem előtt zavart le pár nőügyet. Nekem panaszkodott, hogy nem érti, hogy miért akadt ki az egyik rá annyira, a másik meg miért taktikázik? Én értettem. Nem ismerték őt, és bele akarták passzírozni egy szerepbe, hogy nekik jó legyen, függetlenül az ő személyiségétől, aki nem bírja a megszokott sémákat, rendszert, amibe a legtöbben önként fejet hajtanak. Megalkusznak. Nem ismerték meg. Sokat tanultam ezekből. Azt, hogy a számonkérés és a taktikázás éppúgy megölheti a kapcsolatot, mint ahogy a levegőtlenség a lángot elfojtja.
Emlékszem... az egyik nője azért volt rá annyira berágva, hogy kalandorom nem mondta neki el se azt, hogy eltűnik egy hétre, se azt, hogy hová, se azt, hogy... egyszóval semmit. Azért én tudtam. Nekem szólt. Talán, mert nem vártam el?
Idővel az érzéseim megváltoztak, de ha őszinte vagyok magamhoz, akkor nem is megváltoztak, hanem csak elfogadtam őket, ahogy elfogadtam azt is, hogy a köztünk lévő számtalan különbség ellenére is jól kiegészíthetjük egymást. Ég és föld voltunk sok mindenben, de mégis összeértünk, ahogy azok a horizonton. Minden csak idő kérdése volt.
Néha a szerelem nem úgy tör ránk, mint egy hirtelen jött nyári zápor, ami bőrig áztat, jeget hoz és mindent letarol, hanem mint egy csendes tavaszi eső egy borús napon. Az is bőrig áztat végül, de nem kapsz szívinfarktust, mint amikor a hideg esőcseppek kopognak a napról felhevült hátadon.
Szeretem őt. A magam egyszerű, önzetlen, odaadó szeretetével, és minden bizalmával. Néha még abban is bizonytalan vagyok, hogy ő szerelmes-e belém. De elfogadja az elsöprő lendületű rajongásom. Azt tudom, hogy fontos vagyok. Azt is, hogy én vagyok az, akihez mindig visszatér egy-egy "kóborlása" után. Hogy vajon a lelki társam is egyben? Azt nem tudom. De talán nem is a szavakon vagy a meghatározáson van a lényeg. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ma ugyanúgy, mint három és fél évvel ezelőtt, ha kimondja a nevem, úgy, ahogyan csak ő szokta, a hangjában azzal a végtelenül gyengéd, simogató árnyalattal... akkor... akkor végem van.

A cikket írta:

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Donna!
Ez olyan szépen leírtad, és csak most olvastam?! Nagyon érdekes lehet a ti kapcsolatotok, sok elfogadás kell, hogy legyen benned. A te kalandorod meg pont ezt igényli... mondhatnám viccesen... "zsák a foltját" ;-)
Amúgy szerintem az igazi barátok mindig lelki társak is, ha meg több..., akkor egymás párjai.
Üdv, P.

Ezt nagyon kedvesen mondtad Pinokkió! :)

Puszi érte!
Szia Donna!
Ez olyan szépen leírtad, és csak most olvastam?! Nagyon érdekes lehet a ti kapcsolatotok, sok elfogadás kell, hogy legyen benned. A te kalandorod meg pont ezt igényli... mondhatnám viccesen... "zsák a foltját" ;-)
Amúgy szerintem az igazi barátok mindig lelki társak is, ha meg több..., akkor egymás párjai.
Üdv, P.

megtekintés Válasz erre:

Köszi Zsévácska!

Megkeresem majd a cikked!

Nagyon fog tetszeni! Mármint a mese. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Donna!

Foglalkoztatott téged ez a "lelki társ" dolog. Akár mint engem is, mert tény és való, ahogy az írásodban is utalsz erre... "Mert ő az ő IQ-jával messze felülszárnyal engem." szövegrészedhez megerősítést tudok adni, hogy valakit csak azért is lehet szeretni, tisztelni, felnézni rá és közel engedni magunkhoz, mert okosabb, bölcsebb, tapasztaltabb... és mert valamivel megérintett bennünket. :-)
Szerencsém volt a szerencsétlenségben, hogy mindezt közelről megtapasztalhattam és kitartott végig, amíg a halál el nem választott tőle.
Volt régen egy írásom... a "Fűcsomó és a szalmalepke...." csak egy mese... de rólunk szól, kettőnkről, a megismerkedésünkről...
Ezt csak az érti, aki meg akarja érteni. Őszinte, nyílt érzéseidet osztottad meg velünk.
Köszönet érte.

Puszi,
Éva

Köszi Zsévácska!

Megkeresem majd a cikked!
Kedves Donna!

Foglalkoztatott téged ez a "lelki társ" dolog. Akár mint engem is, mert tény és való, ahogy az írásodban is utalsz erre... "Mert ő az ő IQ-jával messze felülszárnyal engem." szövegrészedhez megerősítést tudok adni, hogy valakit csak azért is lehet szeretni, tisztelni, felnézni rá és közel engedni magunkhoz, mert okosabb, bölcsebb, tapasztaltabb... és mert valamivel megérintett bennünket. :-)
Szerencsém volt a szerencsétlenségben, hogy mindezt közelről megtapasztalhattam és kitartott végig, amíg a halál el nem választott tőle.
Volt régen egy írásom... a "Fűcsomó és a szalmalepke...." csak egy mese... de rólunk szól, kettőnkről, a megismerkedésünkről...
Ezt csak az érti, aki meg akarja érteni. Őszinte, nyílt érzéseidet osztottad meg velünk.
Köszönet érte.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Donna!

Azt mondják, hogy a hosszú és erős szerelmek barátságból indultak ki. Én nem tudom, de nálatok úgy tűnik, hogy ez bejött.
Sok boldogságot!

Pussz, Tündér

Köszönöm Tündér! :)
Kedves Donna!

Azt mondják, hogy a hosszú és erős szerelmek barátságból indultak ki. Én nem tudom, de nálatok úgy tűnik, hogy ez bejött.
Sok boldogságot!

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Bianka

Na, látod? Ez tiszta válasz lett volna. Nah, léptem.

Csakhogy komolyan gondoltam az első választ is. :)

megtekintés Válasz erre:

Nem adhatok ki olyan infót, amit ő sem adna ki magáról. :)

Na, látod? Ez tiszta válasz lett volna. Nah, léptem.

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Tudom. Vagy nem tudtam? Már tudom!

:) Akkor jó! :)

megtekintés Válasz erre: Bianka

Megkínállak süteménnyel. Neked ízlik. Megkérdezed:
- Mi a recept?
Én meg mondom:
- Mivel nem hiszek abban, hogy pont ugyanilyenre meg tudod csinálni, szerintem nincs jelentősége a receptnek.

Mit gondolnál ekkor rólam?

Inkább írd azt, h. nem adom ki, de ne ilyet...

Nem adhatok ki olyan infót, amit ő sem adna ki magáról. :)

megtekintés Válasz erre:

Hm... :)
Akkor ezek szerint egy kicsit sikerült megismernem. :)

Megkínállak süteménnyel. Neked ízlik. Megkérdezed:
- Mi a recept?
Én meg mondom:
- Mivel nem hiszek abban, hogy pont ugyanilyenre meg tudod csinálni, szerintem nincs jelentősége a receptnek.

Mit gondolnál ekkor rólam?

Inkább írd azt, h. nem adom ki, de ne ilyet...

megtekintés Válasz erre:

Jó, köszi!
De amúgy ha van valami, nyugodtan szólhatsz, nem vagyok egy sértődős fajta, tudod. Vagy nem tudod? :)
Több szem többet lát.

Tudom. Vagy nem tudtam? Már tudom!

megtekintés Válasz erre: Bianka

Ah, reméltem, h. megmondod, mert ő sosem mondta meg.
Ez most nagyon durva volt, h. teljesen az ő fejével válaszoltál.
Utálom a válasz nélküli válaszokat.

Hm... :)
Akkor ezek szerint egy kicsit sikerült megismernem. :)

megtekintés Válasz erre:

Ő nem hisz a horoszkópos hókuszpókuszokban, ezért szerintem nincs jelentősége.

Ah, reméltem, h. megmondod, mert ő sosem mondta meg.
Ez most nagyon durva volt, h. teljesen az ő fejével válaszoltál.
Utálom a válasz nélküli válaszokat.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Egyszer talán... :))) még ráérek. :)

Nem kell elkapkodni. :)

megtekintés Válasz erre: Black Angel

Drága Donna!
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a nagyon őszinte,szép írást!!! Nagyon tetszett, engem különösen az utolsó bekezdés érintett meg!!
Puszik érte: Angyal:))

Nagyon örülök neked Angyalom! :)

Köszi szépen és nagyon örülök, hogy megérintett! :)

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Ez a kettő együtt jár! :))

És így a jó. :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Így ír (beszél) egy szerelmes nő! :-) Tehetne, mondhatna most bármit, te nem tágítasz! Összecsiszolódtatok. Szeretni, élvezni kell, amíg csak lehet. :-)

Köszi Zsévácska! :)
Milyen jól ismersz már. Jólestek a szavaid, köszi!! :)))

megtekintés Válasz erre: Bianka

Neki mi a horoszkópja?

Ő nem hisz a horoszkópos hókuszpókuszokban, ezért szerintem nincs jelentősége.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: