újabb események régebbi események további események
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
21:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:35
Nfejdekofhofjwdoe jirekdwjfreohogjkerwkrj rekwlrkfekjgoperrkfoek ...

Sodródva az árral

Látogatók száma: 56

Sok évvel ezelőtt, álmodtam egy ígéretes jövőt magamnak. A saját erőmből szerettem volna feljebb jutni, úgy akartam élni, ahogy a szívem diktálja. Az álmaim egycsapásra semmivé lettek, amikor elvesztettem életem nagy szerelmét.

Kamaszként annyi minden vonz minket, keressük önmagunkat, kutatjuk az élet értelmét, próbálunk kiteljesedni. Sok mindent kipróbálunk ekkor, rájövünk mire vagyunk fogékonyak, és mik a gyengeségeink. Megtaláljuk a saját egyéni stílusunkat, nem csak az öltözködésben, hanem az élet egyéb területein is.
Koraérettnek számítottam, a gondolkodásom egészen más volt, mint a korombéli fiataloké. Nem dohányoztam, nem ittam alkoholt, nem szedtem nyugtatót, sem drogot. Már akkoriban is ritkaságnak számított mindez, hiszen, az osztálytársaim nagy része élt valamelyik úgynevezett "csodaszerrel".
Mindig szerettem előre tervezni, sokkal inkább éltem a jövőben, mint a jelen pillanatában. Ez volt ami inspirált engem, ez volt a motor, ami hajtott előre.
Harminc éves koromig megterveztem az életem, és minden jól is alakult addig, amíg a lelkem apró darabokra nem tört.
Pszichológus szerettem volna lenni, segíteni akartam az embereknek. Az életem azonban, váratlan fordulatot vett, amikor elvesztettem első szerelmemet.
Sokáig nem értettem mért következhetett be, hiszen egy ostoba félreértés miatt szakadtunk el egymástól.
Vele együtt elvesztettem mindent. Többé már nem volt értelme semminek, az álmaimnak sem. Mindenről lemondtam, ami korábban fontos volt.
Mondanom sem kell, nem lettem pszichológus, egyszerű ügyintéző vagyok.
Hála az égnek, elég jól alakult az életem, mindenem megvan, amire egy embernek szüksége lehet, kivéve egyet, a lelki stabilitást. Az talán örökre a múlté már.
Az eltelt évek alatt, a szerelmen kívül, a legfontosabb dolgot vesztettem el, önmagamat. Nem az fáj leginkább, hogy nem azt a hivatást választottam, amit szerettem volna, hanem az, hogy kicsúszott a kezemből az irányítás az életem felett.
Sodródom az árral, és csak a jó szerencsének köszönhető, hogy jelenleg nem egy lakatlan szigeten tengődök, egyedül, a legkínzóbb magányban.
Tartogathat az élet bármit nekünk, a szerencsére, a kedvező fordulatra mindig szükségünk lesz. Sokszor megesik, hogy az élet átírja a forgatókönyvünket, ha akarjuk, ha nem, és mi nem tehetünk ellene semmit...csak sodródunk, és nem tudjuk előre hol érünk partot.

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Ha elkezdenék mesélni....nem férne ide. Így egy tanács, vagy olyasféle. Minden elhatározás kérdése és a TE agyadban dől el. Amíg negatívan gondolkodsz,addig negatív minden. Tanulni pedig még most sem késő! Valósítsd meg önmagad, az álmaidat és szakadj ki a múltból!! A többi megy majd magától. Sok sikert!

Kedves Mindenható!

Nagyon nagy igazságot írtál le!!!Valóban, minden fejben dől el, ezt így látom magam is...igyekszem napról napra változtatni a hozzáállásomon, a gondolkodásomon, de ez egy hosszú folyamat része.

Köszönöm a tanácsot, és a figyelmedet!!!:))))
Ha elkezdenék mesélni....nem férne ide. Így egy tanács, vagy olyasféle. Minden elhatározás kérdése és a TE agyadban dől el. Amíg negatívan gondolkodsz,addig negatív minden. Tanulni pedig még most sem késő! Valósítsd meg önmagad, az álmaidat és szakadj ki a múltból!! A többi megy majd magától. Sok sikert!
Cikkíró
cikkíró párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Millu75

Pontos a megfogalmazás......nem te vagy az egyetlen ember,aki elvesztette az irányítást az élete felett....csak sodródom és sodródom,már alig vagyok önmagam....de már csak 25 évet kell így élnem....kb.
üdv:Millu

Szia Millu!:)

Valóban, nem én vagyok az egyetlen, sokan vagyunk így!!!
Már évek óta a megoldáson gondolkodom, mert ugye, én vagyok az az ember, aki rendet tehetne a saját életemben, de valahogy nem megy...:(((

Köszönöm, hogy olvastál!!!:)))
Pontos a megfogalmazás......nem te vagy az egyetlen ember,aki elvesztette az irányítást az élete felett....csak sodródom és sodródom,már alig vagyok önmagam....de már csak 25 évet kell így élnem....kb.
üdv:Millu
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: