Valami, ami nem hagy nyugodni ...
Látogatók száma: 64
Halottak napja előtt 31-én ültettem árvácskát a szüleim sírjára. A bátyám síremléke födött, ezért két árvácskát a lábához a földbe ültettem.
Fáradtan és szomorúan érkeztem haza.
Öt óra már elmúlt és sötét volt. Megvacsoráztunk Kicsikével és Cilikével. Cilikét evés után kirakom, ő kint alszik.
Hangulatomhoz a zene hallgatás tökéletes párosítás, gondoltam. Bekapcsoltam a gépet, el kezdtem keresgélni.
Váratlanul kopogást hallottam a bejárati ajtón. Ütemesen egymás után, a kopogások között szünet. Legalább ötször. Figyeltem, valóban kopogás-e, amit hallok. Kétségem nem lehetett, a kopogás újra kezdődött. A kutya mérgesen ugatott ...
Áramtalanítottam a gépet ... Nem tudom miért. Talán, hogy ne látszódjon a fény.
Majd az ajtóhoz mentem, felkapcsoltam a villanyt és kinéztem az ablakon. Nem láttam semmit. Rossz érzésem támadt. Vajon ki lehet, és mit akarhat?
Telefon után nyúltam, gyors telefonálás, amíg beszélek, megnyugszom. Megérkezett a segítség, aki körbejárta a kertet.
Nem talált semmit.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Klári!
Én tudom, hogy ez nem érzéki csalódás volt! Sose hittem a szellemekben, de velem is történt hasonló eset, talán már írtam is róla.
A bátyám karácsony másnapján halt meg, Angliában. Egy évre rá karácsony másnapján én is egyedül voltam, első nap a család együtt volt. Szóval ledőltem, a kutya a lábamnál békésen szúnyókált, amikor hirtelen felugrott és vicsorogni kezdett, közben egyfolytában a fotelt nézte. Még ugatott is, ez így ment kb 3 percig, majd leugrott és kiment a szobaajtón. Mikor visszajött, a fotelt szaglászta, aztán megnyugodva újra visszafeküdt.
Akkor elgondolkodtam és azóta is az az érzésem, sőt biztos vagyok benne, a bátyám látogatott meg.. Én nem félek, nagyon sok olyasmi történik velünk, amit mi még nem tudhatunk, de az nem azt jelenti, hogy nincs..
Puszi, Ilona
Köszönöm, hogy ezt leírtad. Vannak, akik hisznek a szellemekben, vannak, akik nem, és akik nem tudják eldönteni, mit is gondoljanak.
Valójában én is középen állok ... Most. Akkor este beszéltem barátokkal is. Többen azt mondták, voltál a temetőben és eljött valaki megköszönni. Hm ... Szeretteim jó emberek voltak, ilyet nem tettek volna...
puszi: Klári
Mint írtam, több egymástól független kopogás volt ... Kutya pedig csak úgy nem ugat.
Érzéki csalódás? Nem, az nem volt, az biztos.
Én tudom, hogy ez nem érzéki csalódás volt! Sose hittem a szellemekben, de velem is történt hasonló eset, talán már írtam is róla.
A bátyám karácsony másnapján halt meg, Angliában. Egy évre rá karácsony másnapján én is egyedül voltam, első nap a család együtt volt. Szóval ledőltem, a kutya a lábamnál békésen szúnyókált, amikor hirtelen felugrott és vicsorogni kezdett, közben egyfolytában a fotelt nézte. Még ugatott is, ez így ment kb 3 percig, majd leugrott és kiment a szobaajtón. Mikor visszajött, a fotelt szaglászta, aztán megnyugodva újra visszafeküdt.
Akkor elgondolkodtam és azóta is az az érzésem, sőt biztos vagyok benne, a bátyám látogatott meg.. Én nem félek, nagyon sok olyasmi történik velünk, amit mi még nem tudhatunk, de az nem azt jelenti, hogy nincs..
Puszi, Ilona
Szia, Klári!
Ez valóban az idegek játéka.
Próbálj megnyugodni.
Puszi: Yolla
Köszönöm. Próbálok megnyugodni.
Pár nap elteltével sem az igazi.
puszi: Klári
Érzéki csalódás. Miért vagy ilyen egyedül. Nem jól van ez így. Én nem vagyok gyáva, de azért több bátorság belém sem szorult, mint kellene. Szerintem, ha egy mód van rá, változtass ezen. Szerintem az a segítő, aki körbejárta a kertet jöjjön el máskor is, ne csak, amikor hívod.
Érzéki csalódás? Nem, az nem volt, az biztos.
Ez valóban az idegek játéka.
Próbálj megnyugodni.
Puszi: Yolla