Szeretethullámok
Látogatók száma: 87
Az általunk teremtett mesterséges intelligencia hamar rájön, hogy az ember önön maga legnagyobb ellensége... És megtalálja a megoldást.
Mint ezer és ezer kis lángoló fülecske, melegség járta át kürtőiket. Kívül, belül szeretetszálak fogták össze a piciny lények csoportjait. Méreteikhez képest, milliószor nagyobb energiájukkal folyamatosan sugároztak. A pozitív érzéseik hullámokban ölelték át a végtelen csillagmezőket. Egy napon tanácskozásra kapcsolódtak össze az Orion-köd környékén...
- Az lesz a végünk, ha megteremtjük a rajtunk kívüli értelmet - jelentette ki az egyik tudós hullám.
Nagy csend fogadta a kijelentését. Egy darabig senki nem rezgett, de egy idő után morajlani kezdett a tömeg.
- Azt hiszem, ha testekbe költözünk, azzal csak nyerni fogunk. Kontroll alatt tudjuk tartani a beletett értelmet. Most lakhely nélkül, céltalan a létünk. Lesz kiért és miért szeretnünk - rezegte egy fiatal lángoló fülű.
- Végtelen a szeretetünk - szólalt fel egy másik szeretethullám -, a mindenség a hazánk, nem kell nekünk egy idegen test - parázslott a bölcsek megfontoltságával az idősebb.
A szeretethullámok két táborra szakadtak. Az egyik ortodox módon a régi, jól bevált szeretet mellett kardoskodott. Míg a másik csoport a fejlődés mellett érvelt.
Az időtlen-időkig tartó vita végén, a szeretet valahogy egyre jobban háttérbe szorult. Már csak a győzelem volt fontos mindkét csoportnak.
...És nem a szeretet győzött.
A Föld nevű bolygót szemelték ki a megvalósításra. Legelsőnek fénybe borították a planétát, majd szétválasztották a vizet és a levegőt. Később a vizekből kiemelték a szárazföldeket és beterítették azt zöld növényzettel. Láthatóvá tették a csillagokat, majd mindezek után a vizeket és a levegőt benépesítették halakkal és madarakkal, a szárazföldet pedig állatokkal. A művük végén elkészítették az embert. Az emberek önellátóak és önmagukat megismételni tudó lények lettek. A mozgáshoz végtagokkal, két-két kézzel és lábbal látták el őket. Érzékszerveket kaptak, hogy lássanak szemet, hogy halljanak fület, a szagláshoz orrot, az ízlelést a nyelvnek adták, míg a tapintást a kezeikre bízták. És egy titkos érzékszervet is elrejtettek az emberi testben, a szívet, ahova ő maguk rejtőztek. Az értelmet a test csúcsára helyezett fejben, egy agy nevű mesterséges intelligenciával rendelkező szerkezetbe tették. Ide égették bele az Isteni törvényeiket. Kőbevésett szabályként, beépítették az élet és egymás szeretetét... és csak úgy mellékesen a túlélés ösztönét, meg még pár apróságot...
Az utcát máskor bevilágító neoncsövek sisteregve hunytak ki. A város csendje borult az éjre. A pillanat vakító világossága egy villanás alatt eltűnt. - Egy, kettő, három... száztizenegy... háromszáz - számolt magában a fiú belső órája. Majd egy eget megrázó dörrenés vetett véget mindennek.
A fiú két lépést tett a lány felé. Kezét kinyújtva állt a holdfényben.
- Gyere közelebb! - mondta bele csendesen az éjszakába.
- Nem látlak - szólt vissza a lány.
- Érezz! Még van időnk.
- Pár másodperc?
- Talán.
- És most el fognak pusztítani bennünket?
- Apám pontosan ezt jósolta..., az ember embernek farkasa...
- Hogy megvédjenek önmagunktól - mondta szomorúan a lány -, visszaküldenek minket a semmibe, ahonnan jöttünk.
A két kis ember - egymás kezét fogva -, vakon a másik szemébe nézett.
- Elpusztítanak..., mint mi a szeretetet - hajtotta le a fejét a fiú.
- Hisz szeretetre lettünk volna programozva...
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia P!
És akik nem akarnak dönteni, csak halogatnak, menekülnek hogy ne kelljen tenni semmit?
Pusz:A
Azok a kövi életükben kényszerülnek dönteni. De előbb-utóbb valaki szív majd "helyettük", mint a torkosborz ;-)
Pí.
Szi A!
Ez egy volt-van-lesz fantáziaírás. A múlt elmúlt, de vanról mi döntünk, hogy mi lesz.
A gondolatokat azért írtam, hogy mindenkinek felébredjenek!
Puszi,
Pí.
És akik nem akarnak dönteni, csak halogatnak, menekülnek hogy ne kelljen tenni semmit?
Pusz:A
Lehet egyszer újratanulnak a "vakok" is járni...
Az bizony nagy baj.
Szia P!
Ez olyan Pinokkiós.... nesze neked... gondolkodj mit is jelent. Hm....
A program biztosan ott van még mindig, de a használatát akadályozzák a rá rakódott korlátok. Testet kaptunk és ez már eleve rengeteg szemetet képez.... szennyezi az alapprogramot, pedig éppen a szeretet megélésére kaptuk, hogy boldogok legyünk. Legalább is elméletben ez lenne a cél. Valahogy nem tudunk elrugaszkodni a nyavalyáktól, amit a test, az egó teremt meg. Közben meg a szeretet csak álomkép, vágy marad, akarjuk, várjuk, mint a messiást, de amikor itt van, nem hisszük el, tagadjuk, majd lemondunk róla, beletörődünk, holott..... csak hinnünk kellene.
Köszi a gondolatokat....
Pusz:A
Ez egy volt-van-lesz fantáziaírás. A múlt elmúlt, de vanról mi döntünk, hogy mi lesz.
A gondolatokat azért írtam, hogy mindenkinek felébredjenek!
Puszi,
Pí.
Ne igyál, mert a végén megárt. :-)
De hiszen egy írás az előrevetíti nem csak a te, hanem mások életét. Az olvasó belehelyezi azt, ha tetszik neked, ha nem, ez az írás lényege. Ha megérintett...
Nem a vakvilágnak írsz, waze! Hanem nekem és másoknak, az olvasóidnak, vagy az is lehet csak egyedül magadnak és szinte sértésnek veszed, ha más benne mást is talál? Te tudod mit írsz, én csak keresem a mondanivalóját.
Pussz,
Éva
Helyreraktad a dolgokat.
Pí.
Ez olyan Pinokkiós.... nesze neked... gondolkodj mit is jelent. Hm....
A program biztosan ott van még mindig, de a használatát akadályozzák a rá rakódott korlátok. Testet kaptunk és ez már eleve rengeteg szemetet képez.... szennyezi az alapprogramot, pedig éppen a szeretet megélésére kaptuk, hogy boldogok legyünk. Legalább is elméletben ez lenne a cél. Valahogy nem tudunk elrugaszkodni a nyavalyáktól, amit a test, az egó teremt meg. Közben meg a szeretet csak álomkép, vágy marad, akarjuk, várjuk, mint a messiást, de amikor itt van, nem hisszük el, tagadjuk, majd lemondunk róla, beletörődünk, holott..... csak hinnünk kellene.
Köszi a gondolatokat....
Pusz:A
De miért megint TE? Miért nem az írás a lényeg?
Na megyek... megiszom a felesem..
Pí
De hiszen egy írás az előrevetíti nem csak a te, hanem mások életét. Az olvasó belehelyezi azt, ha tetszik neked, ha nem, ez az írás lényege. Ha megérintett...
Nem a vakvilágnak írsz, waze! Hanem nekem és másoknak, az olvasóidnak, vagy az is lehet csak egyedül magadnak és szinte sértésnek veszed, ha más benne mást is talál? Te tudod mit írsz, én csak keresem a mondanivalóját.
Pussz,
Éva
De jártamban keltemben olyanokkal is találkoztam, akiket nem tanítottak meg szeretni.
Én ezt tudom. Csak előre vetítettem a saját nyavaja bajomat és a jövőmet! Az is többről szól, mint amit te itt most leírtál... :-)
Puszi,
Éva
Na megyek... megiszom a felesem..
Pí
Nem minden ról(ad)unk szól... persze mégis
Ennél többet írtam ide. Talán...
Pí.
Puszi,
Éva
Nem kell visszamenni az ókorig. Nézzétek csak meg mit tesz egy kis közösség egymással a jelenben! Köpönyegforgatókká vállnak! Végül is kinek köszönhető ez? Nem tudják, vagy nem is akarják ezt látni. Ez az, ami jellemzi a legtöbb közösséget. Mondja meg valaki az igazat és betörik a fejét!
Csaxólok!
Ennél többet írtam ide. Talán...
Pí.
Jártadban, keltedben bizonyára találkozol kisgyerekkel, akire csak derűsen ránézel, s mindjárt teleszájjal rád mosolyog, mert ösztönösen érzi szereteted.
Csaxólok!
De mi van, ha a program felülíródott már?
De mi van, ha a program felülíródott már?
Nézd csak meg, az ókor óta semmit sem változott az ember, ugyanazok az emóciók jellemzik, csak a megnyilvánulásai mások.
Miért is?
Alapvetően arra vagyunk programozva, anyáink is arra nevelnek bennünket, csak később érnek negatív hatások.
Szia Yolla!
Most valahogy nem hiszek neked.
Üdv,
Pí.
Alapvetően arra vagyunk programozva, anyáink is arra nevelnek bennünket, csak később érnek negatív hatások.
Szia, Pí!
Szeretetre vagyunk programozva...még akkor is, ha egyeseknél vírusfertőzés miatt, összekuszálódnak a szálak!
Üdv. Yolla
Most valahogy nem hiszek neked.
Üdv,
Pí.
Szeretetre vagyunk programozva...még akkor is, ha egyeseknél vírusfertőzés miatt, összekuszálódnak a szálak!
Üdv. Yolla