Azonos mérce, avagy mennyi az annyi ?
Sokszor előfordul, hogy mi férfiak máshogy ítéljük meg mi az ami még nem sok... főleg, ha a saját dolgainkról, hobbinkról esetleg szenvedélyeinkről van szó. Miért visszük túlzásba, miért nem azonos a mérce? Amikor már vitázni kell, az már a "veszett fejsze nyele". Előzzük meg a problémákat...
Ma alkudozni akartam az egyik falubelimmel pár eladó tárgyára. Egy bőr keretes kerek tükörre és egy kovácsoltvas fali órára. Nem ez az első üzletünk, úgyhogy vagánykodtam. Mondtam neki, hogy gondoljon ki egy árat. Ő azt mondta:rnrn- 50 ezerről indulhat az alku. A rnműemlék az drága. Tükörrel együtt persze - írta egy sírvaröhögős szmájli kíséretében. rnrn- Jó akkor... Van a kettőre 2500,- forintom + az elem ára - válaszoltam. rnrnCsodálkozós fej volt a válasz, és figyelmeztettem, hogy most ő jön. ...
Mindig lábszárközépig ért a fű az udvaron, bár lekaszálhatták volna, de úgy jobban szerették. Az utca túlsó oldala nagyon hosszan üres, volt házak nélkül. Velük szemben egy - a mai tankolók őse -, marhaitató gémeskút meresztette nyakát.rnSzegény emberek voltak, tákolt drótkerítésre futotta csak. Kapu sem volt, mindössze egy sarkak nélküli ajtófélfára drótozott utcaajtószerűség. A ház jó húsz méterrel beljebb volt, majdnem az udvar végén, ahol az egyenletesen ereszkedő füves rész dzsungelszerűre ...
