A férfi lélek egyszerűsége és nagyszerűsége
Látogatók száma: 733
Szerintem a férfiak egy anyától vannak. Annyi hasonlóság van köztük, és a "használati útmutató" is beválik mindannyiuknál. Persze ezzel nem szeretném a férfiakat egy skatulyába húzni, de tényleg szinte egy-két részlettől eltekintve egyformán működnek.
Persze ezzel nem nézem le Őket, sőt nagyon is kedvelem az erősebbik nem képviselőit, de a tapasztalataim ezt támasztják alá. Ettől Ők még nem lesznek rosszabbak vagy jobbak, MÁSOK! És itt ez a kulcsszó! Az ellentéteink. Ahogy Karinthy is megírta: "a nő és a férfi, azért nem értheti egymást, mert a nő a férfit, a férfi pedig a nőt akarja".
Nagy tévhit, hogy a nők az ösztönlények, pontosan, hogy a férfiak. Hisz Őket hajtják az alapvető szükségletek, mint például az evés, ivás, alvás, szex. Minket nőket, pedig a megérzéseink, a néha túl sok agyalásunk irányít. Ők egyszerűen gondolkoznak, nem gondolnak túl dolgokat, mint mi. Talán ez is okozza a két nem közti problémát.
A férfiak többségének, - mert ugye, mindig a kivétel erősíti a szabályt, - az édesanyja az etalon, a minta. Sokszor még akkor is igaz ez, ha rossz volt gyerekkorban a viszony. Az erősebbik nem így is választ párt a későbbiekben, de amíg az ANYA él, addig a szerető, a kedves, az élettárs, a feleség csak a második helyen áll. A pasik nehezebben is költöznek el otthonról, a MÁMMÁ szoknyája mellől, ami a mindenséget jelenti. Nekik az édesanya a szentség fogalmát jelenti. Ebből kell kiindulnunk.
Azzal, hogy mi anyák, nők, szeretők, feleségek megerősödtünk az évszázadok hosszú folyamán, ezért Őket férfiakat elgyengítettük. Ezért is van az, hogy a nemek kezdenek megcserélődni, és sajnos ez egy megállíthatatlan folyamatnak tűnik.
A nők sem engednek már a 21-ből, és máris kész a nemek harca.
Nekünk, nő társaim, újra kéne tanulni a gyengédséget, a kedvességet, újra "igazi" nőnek lenni. Talán akkor a férfiak is visszatérhetnének a saját szerepükhöz.
Minden nagy ember mögött áll egy nő, és ez minden férfira igaz. Nekik kell véghez vinni a nagyobb feladatokat, de mi nők irányítunk, persze csak a háttérből, és ez így van jól.
Ez egy színház, de a látszatot fent kell tartani. Ettől működik ez a "rendszer". De senki se higgye, hogy ezzel fel kell adnunk önmagunkat, ezt elő kell hívnunk a női énünkből.
Szeressük egymást gyerekek, az élet egy nagy kincs!
ui.: kitartást, és sok kellemes pillanatot egymással, ezt kívánom minden embertársamnak.
A cikket írta: Vicosmamu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem is érzem/gondolom, hogy ez ennyire így is van. Inkább egyfajta menekülési pontot sejtek vélni a nők számára, akik idő folytán ráeszmélnek, hogy nem minden tökéletes, nem vagyok elég jó neki, nem elég jó nekem. És ekkor jön, hogy én nem hasonlítok anyádra, ez a baj.
Bár ezzel a gondolat menettel "egyszerűsítem" az életet, és máris egy skatulya másik pontjának felelek meg.
Viszont teljes mértékben igaz, hogy a férfi a nőtől férfi és fordítva, de a cikkben említett férfitárs sokkal szebben fogalmazta meg.: "Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva. De ha belép egy Nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és azonnal Férfi lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire Nő volt az, aki belépett."
Számomra ez anyit tesz, LEEGYSZERŰSÍTVE: Jó időben a nők szoknyát hordjanak, és ne farmert!
Válasz erre: Molnár Zsolt
... én azt gondolom, hogy nem csak a fiú anya minta követő attitűdjéből származik, hogy férfiként felnövekedve hasonló társat keres, mint az anyai modell személy- hanem a leányoknál úgyszintén így van....
Az Oidipusz-komplexus fiúknál (anyai modell-személy vonzalom) -lányoknál Elektra-komplexus... azaz itt arról van szó, hogy szintúgy egy ellentétes szülői modellszemélyhez mérten választunk társat... (Freud Zsigmond jegyzi)
Véleményem szerint, a folytatásban érdekes lehet alapul venni azt a tényt is, ahogy itt nagyon jól kicsomagolni készülsz- hogy nemi eltéréseink - avagy szerepeink alapján - nyilvánvalóan nem egyformán gondolkodunk - azaz a férfi szerep szocializációja másra motivál... más értékek mentén dolgozik... alapvetően szerepeink szerint kiegészítenénk férfiak és nők egymást .. kell az otthon biztonsága, ahogy cserében tudattalan elvárt (anyai modellhez hasonló) tűzhely-melege... és kell a jó szexualitás is... de hát ettől tényleg jóval bonyolultabb konstrukció az emberi(nemi) kapcsolat... Várom a folytatást!
ok
Válasz erre: Vicosmamu
Köszönöm a hozzászólásodat, pláne egy férfitől ez igazán hízelgő.
Egyetértek a véleményeddel, de igazából ezt a témát még szeretném jobban kifejteni, ez csak egy tömörített része a gondolataimnak.
Folyt.köv.
:)
Az Oidipusz-komplexus fiúknál (anyai modell-személy vonzalom) -lányoknál Elektra-komplexus... azaz itt arról van szó, hogy szintúgy egy ellentétes szülői modellszemélyhez mérten választunk társat... (Freud Zsigmond jegyzi)
Véleményem szerint, a folytatásban érdekes lehet alapul venni azt a tényt is, ahogy itt nagyon jól kicsomagolni készülsz- hogy nemi eltéréseink - avagy szerepeink alapján - nyilvánvalóan nem egyformán gondolkodunk - azaz a férfi szerep szocializációja másra motivál... más értékek mentén dolgozik... alapvetően szerepeink szerint kiegészítenénk férfiak és nők egymást .. kell az otthon biztonsága, ahogy cserében tudattalan elvárt (anyai modellhez hasonló) tűzhely-melege... és kell a jó szexualitás is... de hát ettől tényleg jóval bonyolultabb konstrukció az emberi(nemi) kapcsolat... Várom a folytatást!
Válasz erre: Molnár Zsolt
Tetszik a cikk! Bár foltonként sztereotipnak gondolom - mégis sok igazságot rejt. Igazából nem tudnék vitába szállni egyik állítással sem, legfeljebb a miértekre van néhány válaszom...Gondolatébresztő írás ez...
Egyetértek a véleményeddel, de igazából ezt a témát még szeretném jobban kifejteni, ez csak egy tömörített része a gondolataimnak.
Folyt.köv.
:)