újabb események régebbi események további események
21:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:35
Nfejdekofhofjwdoe jirekdwjfreohogjkerwkrj rekwlrkfekjgoperrkfoek ...

A pince titkai 1. rész: Laci rendet rak

Látogatók száma: 56

Január harmadikán hét ágra süt a nap, mínusz két fok a hőmérséklet, és odakinn mindent hófehér zúzmara borít, az utakat, a kertet, a kerítést, a fákat, a tetőket, még az ereszekből lelógó jégcsapokat is. Zentai Laci úgy érzi, hogy ebben az esztendőben végig másnapos lesz. Bármit tesz, nem múlik a macskajaja, pedig szilveszterkor nem ivott nagy mennyiségű alkoholt, ám az a kevés is, amit elfogyasztott, nagyon megártott neki. Hiába, nincs hozzászokva, elvégre egy motorversenyző számára az igazi mámor maga a versenyzés. Előző napon, egész délután takarítottak a barátnőjével, Barbarával, akit azonnal hazaküldött, amint elfogadható rend lett a két és félszobás házban. Egészen pontosan nem is tudja, hány vendég mulatott nála az óév búcsúztatatásakor. Összesen öt baráti pár volt a meghívottak listáján, így lettek volna tucatnyian, csakhogy ki tudja milyen apropóból, a barátaik barátai is ideszállingóztak, hoztak magukkal ételt és italt. Ha látta volna Zsóka nagyi, hogy mit műveltek a házában, rögtön visszacsinálta volna az egész ajándékozási ceremóniát. Szerencsére Balassapuszta eléggé messze esik a fővárostól, ahová a második férjével költözött, hogy együtt éljenek annak Ernő papa első házasságából származó unokájával, Horváth Zsigával, aki elvállalta három falu közös körorvosi állását, melynek ellátásához számára biztos családi hátteret akarnak biztosítani. Egyszerűbb lenne, ha Zsiga megházasodna, de ha így döntöttek, akkor annak valószínűleg megvan az oka.
Tény az, hogy anyai nagyanyja, Zsóka mama javaslatára, neki ajándékozták az alaposan lelakott soroksári nagyszülői családi házat, mellyel igazán nagy örömet okoztak Laci szüleinek, kétszeresen is, egyrészt azért, mert végre kirepül a családi fészekből a felnőtt fiacskájuk, másrészt ez nekik egyetlen fillérjükbe sem kerül.
Visszagondolva az utóbbi néhány hét eseményeire, Lacinak egyre többször eszébe jutnak apja reakciói, amikor Zentai Valér a fejére olvasta anyai nagyapja felelőtlenségét, aki a rallyversenyeken elért eredményein kívül semmit sem tudott felmutatni és kilátásra helyezte, hogy egyetlen fiacskája is Bartus Zoltán nyomdokaiba lép, ha így folytatja az életét. Édesanyja elhallgatta férje kirohanásait és egyetlen szóval sem kelt szülőapja védelmére, amit zokon vett Laci, mert szerinte az általa nem ismert nagyapja mindenképpen megérdemelte volna egyetlen leánygyermekének a védelmét, már pusztán a rokoni kötődés okán is, ezért amint leköltöztek Balassapusztára Zsóka mamáék, és átadták neki a ház kulcsait, haladéktalanul összeszedte a személyes holmijait, és két napon belül beköltözött az ajándék ingatlanba. Nem érdekelte, hogy hiányos a ház berendezése, mert valamennyi épkézláb bútort, szőnyeget, festményt és dísztárgyat magukkal vittek a nagyszülei, egyre csak arra gondolt, hogy felújítja a hetvenhat négyzetméteres házat, és az első igazi otthona új, modern, ám kényelmes berendezést kap, és arra is ügyel, hogy a bútorok, szőnyegek, függönyök, dísztárgyak és világító testek egymással harmonizáljanak, s mondjuk a fehér, a tojáshéj, a fahéj és a gesztenyebarna színek uralkodjanak benne.
Beköltözését követően számára az első néhány hét a közműátírásokkal, a ház felújítási terveinek elkészíttetésével, a környék feltérképezésével, valamint megfelelő körzeti orvos felkutatásával telt, majd év vége közeledtével, úgy döntött, hogy még 2016-ban megtartja a házavatót, melyre a legjobb időpontnak a szilveszter bizonyult, mert a felújítást követően többé nem lehet tombolni a házban. Döntését igazolta a túlságosan is jól sikerült a szilveszteri buli, melyre a baráti köréből öt párt hívott meg, így lettek volna Barbarával együtt éppen egy tucatnyian, csakhogy a barátaik barátai is beállítottak, igaz, hogy hívatlanul, ám lábbal kopogtak, mert mindenki hozott magával ételt és italt. Az egyik szobát előre kiürítette, abban lehetett táncolni, a másikban ment a televízió, aki akarta nézhette, és ott lehetett inni és eszegetni a svédasztalként szolgáló nagy étkező asztalra kipakolt ételekből, melyekhez - megfogadva barátnője ötletét, - papírtányérokat és műanyag evőeszközöket vásárolt.
Reggel hat órakor ment el az utolsó vendég és rendes volt Barbarától, hogy segített rendet rakni, majdnem dél lett, mire végeztek, megebédeltek és fájó szívvel kénytelen volt hazaküldeni a lányt, akire az egyetemen két héten belül négy várt, és muszáj tanulnia, hiszen így is eléggé ferde szemmel néz rá Novák Bandi bácsi, Barbara édesapja. Kimondatlanul is pontosan tudja, hogy kevesli az érettségijét, azt, hogy villanyszerelő szakmát tanult, majd beleásta magát a számítástechnikába és a riasztórendszerek tanulmányozásába, és hiába ért kiválóan a munkájához, pusztán vezetőszerelőként dolgozik egy erre specializálódott kft.-ben. Zentai Laci számára azonban az a fontos, hogy tisztességesen megfizessék a munkáját, ráadásul támogassák a motorversenyzői pályafutását is, melyet a cég reklámozásával igyekszik honorálni. Persze, ez az, amikor kölcsönösen jól járnak egymással, elvégre ez a szponzorizáció lényege.
Két hónapig nem versenyez, sőt, edzésekre sem kell járnia, így ezt az időt a házfelújításra fordíthatja, nem beszélve a megtakarításáról, melyből még az ingatlan ajándékozás kapcsán kirótt illetéket is meg kell fizetnie. Mára a pince rendbetételét tervezte, hogy végre számba vegye, miket kell onnan elvitetni, mert három nap múlva hozzák a konténereket és jönnek a barátai, hogy megtöltsék azokat a bútorokkal, és egy hét múlva megkezdődhessenek a felújítási munkák. Barbara rettenetesen kíváncsi az átalakításokra, de neki sem árulta el a terveket, elvégre a ház maradandó, míg a barátnő személye változhat, esetlegesen szándéka ellenére is. Huszonöt évesen, sikeres motorversenyzőként élvezi a száguldást, az élet sűrűjét, melyben Dóri és Valér, azaz a szülei, legfeljebb statisztaszerepet kapnak. Amikor tizennyolc évesen anyjánál egy fejjel magasabbról szemlélte a világot, az akkor harminchét éves, bomba formában lévő édesanyja megkérte, hogy szólítsa a keresztnevén, ne öregítse azzal, hogy ekkora fia van. Csatlakozott a kéréséhez az apja is, akin már látszott a valós életkora, pedig szülei között mindössze hat év a korkülönbség. Nem értette Laci, hogy szülei számára miért olyan ciki az életkora, mire Dóri megnyugtatta, hogy ő az apai nagyszüleit szólította a keresztnevükön, bár abban valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a szülei kétéves korában elváltak.
Szüleinek a keresztnevükön történő szólítása megváltozta a kapcsolatukat is, immár Laci kezdte őket barátnak tekinteni, akikkel megbeszélte ugyan életének néhány fontosabb eseményét, ám amit mondtak neki, azokat baráti tanácsoknak tekintette, végiggondolta, de ment a saját feje után. Nem volt hajlandó egyetemre járni, szakmunkásként gyorsabban és többet kereshet, mint aktatologató diplomásként, és egyébként is, mielőbb a saját lábára akart állni. Valér nagyon kiakadt és akkor vágta először Laci fejéhez, hogy olyan, mint az anyai nagyapja volt, aki számára a rallyversenyzés mindennél fontosabb volt, elszúrta vele az egész életét, bár az a javára szól, hogy legalább befejezte az egyetemet. Azzal pedig, hogy elköltözése előtt apja többször is negatív példaként emlegette az apósát, felkeltette Laci anyai nagyapja iránti érdeklődését. Eddig mindössze annyit tett, kikereste a neten, hogy az 1998-ban elhunyt Bartus Zoltán kiváló navigátor volt, és a mai napig ott olvashatók az elért eredményei. A dédszüleiről nem érdeklődött, azt hitte, már rég nem élnek, mert korábban sohasem került szóba a Bartus család. Egyben biztos volt, hogy a motorok iránti mérhetetlen vonzalmát a nagyapjától örökölte, mert Valérnak még jogosítványa sincs, Dóri pedig csak akkor ül a volán mögé, ha nagyon muszáj. Miért titkolták előtte anyai nagyapját, nem érti igazán, igaz, hogy nagyanyja második férje, Ernő papa úgy viseltetik iránta, mintha az igazi nagyapja lenne.
Elég a nosztalgiából, ideje megreggelizni és elkezdeni a munkát. A hűtőszekrényben számos, egymáshoz nem illő ételmaradékot talál, s közülük az egyetlen, mely látszólag ehető állapotban leledzik, az a kolbásszal töltött karaj, amelyből ha belakmározik, délig sem lesz éhes. A felszeletelt kenyér kissé már megszáradt, de nem penészes, azaz fogyasztható.
A pincében sok a lom, ami nem meglepő Laci számára, ám a megannyi, mindenhonnan lógó pókháló meglehetősen idegesíti. Visszamegy a lakásba, és seprűvel tér vissza, hogy legalább a nagyját leszedje, mielőtt elkezdi a munkát.
Törött, vagy hiányos lábú bútorokat halmoztak fel a pince egy részében, melyek alatt papírdobozok lapulnak, láthatóan jól megpakolva, de a tartalmuk nem látszik, mert takarásban vannak. Laci érdeklődését mégis ezek izgatják, módszeresen átpakolja az útjában lévő lomokat és kiszabadítja a dobozokat. Az egyik hiányos gyerekjátékokat tartalmaz, a törött karú alvós baba dominó darabok és fa építőkockák felett fekszik, lábánál különféle kártyák halmazán a porlepte babaruhákkal. A másik doboz tetején befőttes gumival összefogott elsárgult iratokat, és kisebb, nagyobb borítékokat talál, melyek közül egyik, másik eléggé vastag, csak abban egyformák, hogy nincsenek lezárva. Alattuk gondosan becsomagolva Bartus Zoltán hagyatékából származó rallyversenyeken nyert kupákra, serlegekre lel, melyek porcelánból, fémből vagy éppen kristályüvegből készültek. A harmadik dobozban nagyapja égésálló kezeslábasát és cipőjét találja.
Zentai Laci befejezettnek nyilvánítja az aznapi pakolászást, mert mágnesként vonzza a dobozok tartalma, és felülírhatatlan vágyat érez azok megismerésére. Egymás után felcipeli azokat a lakásba, és a fényesre suvickolt ebédlőasztal mellé sorakoztatja őket, majd előkeresi a sámlit, ráül és elkezdi módszeresen kipakolni a kincseket. Mert kincsek azok, az általa sohasem ismert nagyapja kincsei, és bízik benne, hogy a megsárgult iratok, fényképek és poros ereklyék megválaszolják a ki nem mondott, éppen csak formálódó kérdéseit.
A rallyversenyek első három helyezettjének járó serlegekből és kupákból összesen huszonnyolc darabot számol meg, ami nem kevés. Az iratok között megtalálja Bartus Zoltán mezőgazdasági gépészmérnök diplomáját, a házasságkötéséről szóló okmányt, mellécsatolva a két évvel későbbi válóperi határozat. Hiszen Dóri egyéves volt, amikor elváltak a nagyszülei! Ami azt illeti, nem tartott sokáig a házasságuk! Ismét megházasodott a nagyapja, de az a házasság sem tartott három évnél tovább. A borítékok fényképeket tartalmaznak, melyekből mozaikként összerakható a nagyapja élete, csak figyelmesen kell időbeli sorrendbe rendezni. Némelyik hátulján évszám szerepel, másokra ráírták a képen láthatók neveit is.
Lassan összerakhatja a nagyapja életének főbb szakaszait, sőt, a dédszüleiről is kiderül néhány momentum. Dédnagyapja, Bartus Lajos, főkönyvelő volt, Emike, a felesége pedig háztartásbeli. Két gyerekük született, 1950-ben Zoli, és hat évvel később Ágika. Konszolidált, anyagi gondoktól mentes életet éltek, legalább is erről tanúskodnak a többnyire karácsonykor és húsvétkor készült családi fotók, amelyek a balatoni nyaralásokon készült felvételekkel keverednek. Nagyapja középiskolás korából származó képeken már a testvérpár mellett megjelenik két állandó szereplő, az egyik Zsóka mama, a másik pedig egy fiatalember. A negyedikes gimnáziumi osztályképen is mindhárman szerepelnek, ezek szerint egy osztályba jártak. A fénykép hátulján három név szerepel: Bartus Zoltán, Farkas Tamás és Gémes Zsóka. Előkerülnek az esküvői felvételek, Zoli és Zsóka az anyakönyvvezető előtt, a következőn a két tanúval pózolnak, az egyik Ági a másik Tamás. A következő köteg fényképen Dórika pólyában, a bilin ülve, a karácsonyfát nézegetve, homokozás közben a Balatonon. Nicsak! Bartus Zoltán tevegel, valahol a sivatagban! A nagyobb borítékok egyikéből kicsúsznak az átabotában összerakott, kisebb, nagyobb fekete-fehér fényképek, melyeken a rallyversenyző Bartus Zoltán szerepel, a versenyautóval és anélkül, de feltűnik mellette Farkas Tamás és Bartus Ágika is. A nagy barna borítékon vastag filccel írott felirat: Dórika 18. születésnapi bulija. A Duna parti kétszintes családi nyaralóban készültek a fotók, melyeken Lajos, Emike, Zoli, azaz a Bartus család, és Dórika, valamint a barátai, és egy idegen nőszemély szerepelnek, a közös ebéd, vacsora, biciklitúra, sörözés, bográcsozás, ribizli és egres szedés közben. A papírdoboz legalján fekete szélű borítékra lel, melyre szintén fekete filccel felírták: 1998. Zoltán temetése. Legalább ötven fénykép, a ravatalról, a két oldalán ülőkről, a ravatalozó előtt állókról, a papról, amint a búcsúztató beszédet mondja, dédszüleiről, Emikéről és Lajosról, akik egymásba kapaszkodva sírnak, mellettük Ágika és az ismeretlen nő, aki már Dóri születésnapi buliján is ott volt. A koporsó másik oldalán is négyen vannak, Zoltán szüleivel egyidős emberek. Hol van Zsóka mama és Dóri? A sírhelyhez menetben nem találja Laci sem az édesanyját, sem a nagyanyját. Lehet, hogy nem mentek el a temetésre? A szertartásról is számos fotó készült, és figyelmesen átnézi mindegyiket, mire végre a tömeg szélén felfedezi Dórit és Zsóka mamát. Hajaj! Lehet, hogy elkéstek a temetésről?
Ezeket még egyszer megnézi, ám előbb feljebb veszi a fűtést és főz egy kávét. A ház levegőjében még érezni a dohányfüst és az alkohol illatát, pedig kiszellőztetett, nem is egyszer. Ismét kinyitja az ablakokat, az a jó, ha a kereszthuzat betereli a kinti friss levegőt, majd felmelegszik idebenn.
A kávéillat elindítja a pavlovi reflexet, ha eddig nem tudta volna, mi hiányzott neki, hát ez, a forró fekete, amit keserűen fogyaszt, úgy az igazi. A négyszemélyes kávé felét egy perc alatt eltünteti és szemez a kiöntőben lévő másik felével is, de az már túlzás lenne, elvégre a dupla adagtól is erősebben ver a szíve. Vagy a nagyapja története izgatja?
Idefigyelj, Zentai Laci! – szólítja gondolatban tenmagát. – Ráharaptál a horogra és mindent tudni akarsz a nagyapádról! Rendben van, ám elsőként beszélj Dórival, hogy elmondja, kik szerepelnek a képeken és esetleg azt is megmondhatná, hogy hol laknak! Ugye, beszélni akarsz mindenkivel? Én is úgy gondolom!
Kevés az ideje, két hónap egy teljes körű háztatarozásra bizony eléggé karcsú idő, de neki nincs rá több ideje, s ha lenne is, akkor sem erre fordítná. Mit tehet mást, úgy időzíti a munkálatokat, hogy eljuthasson a fényképeken látható emberekhez, a dédszülők kivételével, hiszen életkorukat tekintve, nagy valószínűséggel velük már nem beszélhet.
Mielőtt kivenné a dobozból a tűzálló overallt, körülnéz, hátha talál valahol némi édességet, mert úgy megkívánta, ha nem talál, akkor képes lesz elmenni a közeli cukrászdába és ott kielégíteni az édesség utáni vágyát. Szerencsére a hűtőszekrényben talál három szelet zserbót, amelyeket nyilvánvalóan a hívatlan vendégek egyike hozhatott, mert amikor a meghívottak mindegyike megérkezett, Barbarával összerakták a svédasztalt, melyen ez a sütemény nem szerepelt. Jó ötlet volt a lány részéről, hogy eldobható műanyag tányérokat és evőeszközöket használjanak, mert így megússzák a mosogatást, egyébként sem találtak volna tizenkét darab egyforma porcelán tányért, ráadásul óránként mosogathattak volna, ami buli közben nem a legjobb foglalatosság. Ízlik Lacinak a zserbó, mert vékony a tésztája és vastag a tölteléke, olyan, mint amit Zsóka mama készít, még a csokimáz is tükörsima a tetején.
Még egy falat és elfogy a zserbó. Nem ez a gond, hanem az, honnan tudhatna meg többet Bartus Zoltánról, a nagyapjáról? Dóri eddig sem beszélt róla, ahogyan Zsóka mama sem, ezért joggal feltételezheti, hogy ezután sem tudja szóra bírni őket, másfelől kell megközelíteni a dolgot. Aki mindenképpen kitálal, bár messze áll tőle az objektivitás, az Gerzson lesz, Ernő papa fia, hiszen közel tíz évig egy háztartásban nevelkedett Dórival, melynek szépséghibája, hogy kutya-macska barátság volt a két gyerek között. Úgy emlékszik, hogy Gerzsonék Gyálon laknak, a Puskás utcában, járt ott gyerekkorában, talán felismeri a házat, ha meglátja.
Nagyapja versenyzői overallját, cipőjét, a fényképeket és az iratokat egy dobozba pakolja, ügyesen elrendezve, hogy mind beleférjen, lezárja, s leragasztja széles ragasztó csíkkal és ráírja: FONTOS-MEGTARTANDÓ! Egyelőre beteszi a komódba, onnan nem tűnik el.
Irány a fürdőszoba, tusol, borotválkozik, tisztességesen felöltözik és útnak indul. Motorral nincs messze Gyál, de valamit vinnie kellene, elvégre Borika megérdemli, elég nagy baj, hogy hozzáment Gerzsonhoz és kitart mellette.
Útközben megáll tankolni és a benzinkúton vesz egy üveg bort, meg két bonbont, az egyiket virág helyett kapja Gerzson felesége.
folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Kíváncsivá tettél!
Eddig tetszik!
Nagyon várom a folytatást!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: