A temetés
Látogatók száma: 125
Van, aki mindent feláldoz az alkohol miatt.
Szép napos idő volt a temetéskor, Juli ott állt apja mellett. A koporsó már le volt zárva, mire a ravatalozóba értek. Juli nem bánta, legalább nem látta azt a nőt, aki a világra hozta és ezzel be is fejezte anyai teendőit. Eszébe jutott, amikor barátnője azt mesélte neki, úgy szeret az anyukájához bújni, mert olyan jó "anyuillata" van!
Julinak az anyu illatot, a kocsmaszag jelentette. A napszemüveg mögé bújva, az embereket leste. Volt, akit megismert, volt, aki idegen volt számára.
Megismerte azt a kopasz férfit is, aki előtt elbarikádozta az ajtaját annak idején!
Eszébe jutott a férfi bűzös alkoholszagú lehelete, amikor a nyakába harapott és röhögve tapogatta sovány gyerektestét. Hirtelen hányingere támadt és elhátrált apja mellől. Az egyik fa mögé futott és öklendezni kezdett. A sírás fojtogatta a torkát és legszívesebben elrohant volna onnan! A tudat, hogy apja egyedül marad, visszatartotta. Erőt vett magán és visszalépett a sír mellé.
Hallgatta a pap kántáló szavait, magában szitkozódott, mert tudta, érezte, hogy semmi keresnivalója nincs ott.
Hozzátartozó?
Nem tartozik ehhez a halotthoz! És az sem tartozik hozzá!
Aztán hallgatta a koporsóra zuhanó rögök zaját. Nagyon gyorsan betemették a sírt a sírásók. Juli gondolatban köszönetet mondott nekik!
Amikor apjára nézett látta, hogy könnyezik. Ezen meglepődött! Majd eszébe jutott, valószínűleg anyja nem volt mindig alkoholista, és apjának vannak róla szép emlékei is!
Aztán a pap kezet fogott velük, majd gyorsan elment.
Köréjük sereglettek az ismerősök és részvétet kívántak nekik. Juli azon gondolkodott, vajon hányan gondolták őszintén azt, amit kimondtak?
Megismerte Istvánt, apja volt sofőrjét, a feleségét, Évi nénit, majd egyik tanárnőjét is, aki kérdezgette, hogy tanul-e még, mert ha nem, akkor nagyon sajnálja, mert az egyik legokosabb tanítványa volt. Juli elmondta neki, hogy főiskolára jár. A néni elégedetten bólintott, majd elérzékenyülve nézett fel Julira.
- Sajnáltalak nagyon kislányom! Bűn volt, amit anyád művelt veled!- és kibuggyant a könnye.
És akkor, Juli is elsírta magát! Érezte, hogy a néni könnyei nem a halottnak szólnak, hanem neki. Zokogásban tört ki, siratta borzasztó gyerekkorát, amikor játék helyett azt leste, mikor kell anyja elől elbújnia! Apja átölelte, majd elindult vele a kocsi felé. Beültek és elhajtottak. Szenvedéseik színhelyére egy pillantást sem vetettek!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem lett belőle alkoholista. De ilyen gyermekkor nem múlhat el nyomtalanul sajnos. :(
:)
béke poraira!
nagyon meg tudom érteni írásod főhősét
:)
Nem lett belőle alkoholista. De ilyen gyermekkor nem múlhat el nyomtalanul sajnos. :(
javítás: dolgot
Egyetlen jó dolgok vélek felfedezni, - hiszen optimista vagyok, Juliból soha nem lesz alkoholista talán, mert ugye senki nem tudhatja előre, mi vár rá... :(