újabb események régebbi események további események
14:01
GregorywrarD regisztrált a weboldalra
13:19
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
13:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Az új rokon 4. rész

Látogatók száma: 53

Ma chère dame, merci de vous habiller chaudement, car il fait froid sur le toit. Après une demi-heure d'attente dans le salon.

M. Jean-Simon de Laplace aggódik Emőkéért, ezért kéri, hogy öltözzön melegen, mert hideg lesz a tetőn, s fél óra múlva várja a szalonban. Mme Laplace elbúcsúzik a fiatalasszonytól, fáradtságra hivatkozva, és visszavonul.

Emőke is nagyon elfáradt a vacsora alatt, részint azért, mert mindenki vele foglalkozott az első fél órában, részint pedig azért, mert Dr. Laplace is velük tartott, elvégre heten nem ülhetnek asztalhoz, az nem lenne szerencsés, s az idő előre haladtával, lehet, hogy csupán a pezsgő hatására, elkezdett finoman, de határozottan udvarolni neki.

Amelie Corbeau és Mireille Laplace, a két hatvanas úriasszony, rendkívül elegáns volt, s gyér világításban akár tíz évet is fiatalabbnak tűnhetnek. Férjeik és Dr. Laplace, szintén az elegáns uraktól elvárható lezserséggel viselkedtek, bár öltönyben és nyakkendőben sokkal komolyabbnak néztek ki.

Sötétkék kosztümben és fehér topban úgy érezte Emőke, hogy túlzottan is komoly öltözete ehhez a bohém estéhez. Az vigasztalta csupán, hogy tűsarkú körömcipőjében hangsúlyosabbá vált vékony alakja, s kivívta mindhárom férfi csodálatát.

A Laplace és a Corbeau házaspárt évtizedes barátság köti össze, amely kiütközött a vacsora során is, annak ellenére, hogy abszolút közömbös témákról beszélgettek.
Kitűnő ételeket fogyasztottak, s a vendéglátó, M. Peter Corbeau, ragaszkodott ahhoz, hogy pezsgőzéssel zárják az étkezést. A vacsorához kitűnő vörösbort szervíroztak, s Emőkének már nem hiányzott a pezsgő, mert lelke mélyén érzete, hogy be fog csípni, ha egy kortynál többet fogyaszt a gyöngyöző italból.

Dr. Laplace és M. Corbeau között ült Emőke, s miközben az orvos kedvesen udvarolni kezdett neki, a vendéglátó öregúr érdeklődni kezdett a családja iránt, majd a magyar viszonyokról is kérdezgette. Ez utóbbinak jobban örült, mint a doktor bókjainak, s lassan meghitt beszélgetés alakult ki M. Corbeau és közte. Valamelyest ismerősek is voltak az öregúr vonásai, csak akkor nem jutott eszébe, hogy miért. A második üveg pezsgő felbontását követően M. Corbeau néhány magyar mondatot súgott Emőkének, hogy a többiek ne értsék:
- Vigyázzon, ma belle dame, ifjú barátom hevesen udvarol a hölgyeknek, de ne higgyen neki, mert igazi szélhámos! Adok magának egy névjegyet, ha bármi gondja akad, csak forduljon hozzám – biztatja a fiatalasszonyt és észrevétlen, az asztal takarásában átcsúsztatta a névjegyét, majd franciául, immár elég hangosan folytatta mondókáját. - Levez vos verres à l'amitié hungaro-française!

Koccintáskor csilingeltek a kristálypoharak. Néhány perccel később M. Peter Corbeau elkérte Emőke elérhetőségét. Jobb híján szintén névjegykártyát kapott, melyen a fiatalasszony munkahelyi beosztása, és elérhetősége szerepelt, csak egy futó pillantást vetett a kártyára, s szórakozottan zsebre tette.

Hajaj, itt mélázgat, miközben telik az idő és M. Jean-Simon de Laplace már várja a szalonban. Mit vegyen fel egy szabadtéri csillagvizsgálathoz? Jogos a kérdés, a ruhanemű választék meg szűkös, így a farmer és pulóver öltözet mellett dönt.
Budapesten egy félutcányi antikváriumban nincs annyi régiség, legalább is értékben, mint ebben a lakásban.

M. Laplace sejti, hogy vendégük nincs felkészülve sem az éjszakai virrasztásra, sem a hidegre, azért kikészít két nagy gyapjútakarót és két termosz meleg italt. Egyikben tea, másikban kávé van.
- Ha megengedi, kivételesen ön előtt megyek. Felmegyünk az emeleti szintre, onnan kijutunk a tetőre, ahol építettem magamnak egy kis csillagvizsgálót.

Emőke meglepődik a kis csillagvizsgáló láttán. Bármely városállamnak díszére válna a kupolás építmény, melyben többek között használatban áll egy 33 cm-es távcső is, mely pontos másolata annak, amellyel Clyde Tombaugh 1930-ban felfedezte a Plutót.

Annyi bizonyos, hogy a házigazda csillagász őse, a normandiai Beaumont-en-Auge, 1749. március 23.-án született Pierre-Simon de Laplace, büszke lenne késői ivadékára.

M. Laplace gömbölyded idomai ellenére fürgén mozog a helyiségben. Először is leülteti Emőkét egy kisebb asztalkához, megkínálja a termoszokba zárt itókákkal, és odaadja neki az egyik plédet, hogy nyugodtan burkolózzon bele, ha fázik, majd előkészíti a távcsöveket az égi jelentségek tanulmányozásához és közben mesélni kezd a fiatalasszonynak.

Bekapcsolja a számítógépet, azon megjelennek a különféle csillag alakzatok, melyeket azután a távcsövön át is megmutat Emőkének. A teljes égboltot tanulmányozhatják, és M. Laplace csak mesél, mesél, a bolygókról, a hozzájuk kapcsoló hiedelmekről, a mitológiáról, a tudományos eredményekről. Úgy elkapja a harci hév, hogy észre sem veszi, mennyire telik az idő. Az sem zavarja a kisöreget, hogy időközben elfogy az ital.

Akkor eszmél, hogy már hajnalodik, amikor a csillagok állása megváltozik.
- Bocsásson meg, észre sem vettem, mennyire eltelt az idő!
- Nagyon köszönöm a fáradozását, sokat tanultam Öntől!
- Visszakísérem, ha megengedi, utána kimegyek a tetőre, bűnözni. Elszívok egy cigarettát.
- Nem vagyok álmos és szívesen önnel tartok, M. Laplace.

A kisöreg hatalmas bűnözése, az alacsony nikotin tartalmú kék Vogue cigarettára terjed ki, s bár Emőke sem dohányzik, vele tart. Nem szívja le a füstöt, csak pöfékel.

M. Laplace kihoz két összecsukható széket, meg egy álló hamutálat. Ebből úgy tűnik, hogy máskor sem mindig egyedül pöfékel a párizsi háztetők hajnali tanulmányozása közben.
- Jól esne egy pohárka konyak. Velem tart, ma cherie?

Nem aprózza M. Laplace, jó decinyit tölt a poharakba az aranyló konyakból, és kihozza Emőkének a plédjét is, nehogy megfázzon a magyar fiatalasszony, majd maga is letelepszik.
- A votre santé, ma cherie!

Emőke három hónapja most érzi először biztonságban magát Párizsban, itt, a tetőn, M. Laplace társaságában. Szürkül az ég, egymás után tűnnek el a csillagok, rajzolódnak ki a háztetők kontúrjai, s hamarosan ébred a metropolisz.
- Itt béke van és csend, ide nem hallatszik fel a város zaja.
- M. Laplace, gyakran tölti itt az éjszakáit?
- Foglalkozási ártalom. Hajnalban beülök a kádba, s lefekszem aludni. Délután kettőkor ebédelünk. Mireille elvárja, hogy pontos legyek. Ebben is, ahogyan minden másban.
- Úgy látom, nagyon ragaszkodik önökhöz Dr. Laplace is.
- Valóban. Jules isteníti az anyját.
- Szereti önt is, nekem nem csal a szemem.
- Persze, most még szeret.
- Pardon, ezt nem értem.
- Jules nem a fiam. Mireille már terhes volt, amikor megismerkedtünk és nem kertelt, neki férj kellett és gyerekének meg apa, nekem meg nem volt egy vasam sem, már az egyetem abbahagyásán gondolkodtam. Egyezséget kötöttünk. Mireille kapott egy férjet, meg egy nemesi címet, és én nyertem egy gazdag feleséget, jólétet, s élhettem a kedvtelésemnek, amely egyben a hivatásom is.

Iszik a konyakból az öreg, szeme a messzibe réved.

- Nyugdíjasként is dolgozom, az arizonai Flagstaffban, a Lowell Obszervatóriumban, mely az 1894-es alapítása óta Amerika egyik legismertebb csillagvizsgálója. Ott négy távcső üzemel, közöttük az 1,8 méteres Perkins és az 1,1 méteres John S. Hall Telescope. Fél évig itthon vagyok, fél évet meg ott töltök.

M. Laplace kiissza poharából a konyakot.

- Mireille nem szült nekem gyereket, mert képtelen lenne megosztani az anyai szeretetét. Nekem kevés az, hogy tovább viszi Jules a családi nevet. A tehetséget is rá kell hagynom valakire. Hatvanhat éves vagyok. Az amerikai barátnőm meg harmincöt. Két hónap múlva megszületik a fiunk. Három hét múlva ismét kimegyek Flagstaffba, ám ezúttal nem térek vissza többé. Ma cherie, nem is tudom, miért mondom el magának. Egyedül Peter Corbeau barátom tud ebbéli szándékomról. Tudja, hogy ő is magyar? Hát, persze, hogy tudja. Hallottam, amint magyarul beszéltek. Azt hiszem, ideje lepihennünk. Ne feledje, kedvesem, kettőkor lesz az ebéd. Jöjjön, lekísérem. Mi már valószínűleg, nem találkozunk, ha legközelebb Párizsban jár. Bármi gondja akad, elsősorban Peter Corbeau barátomban bízzon.

Álmos Emőke, elbúcsúzik az öregtől a szalonban és igyekszik a vendég lakosztályba, amely egy harminc négyzetméter körüli kis garzon. A fürdőszobán kívül egy picike teakonyhája is van, beépített mosogatóval, hűtővel. Csak úgy kíváncsiságból kinyitja a hűtő ajtaját és legnagyobb meglepetésére elvágottakat, sajtokat, vajat és francia hosszú kenyeret is talál benne.

Nagyon éhes. Keres egy tányért és evőeszközt, s ott, a pulton, állva falatozni kezd.
Vajon miért mondta mindkét kisöreg, ha gondja van, akkor M. Corbeau-hoz forduljon?

Mitől féltik? Vagy kitől?

Jó kérdés.

Érdekes, most jut eszébe, hogy le corbeau az magyarul hollót jelent.

Aha, hát a bátyja felesége is Holló Erzsébet!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

szia, oooooohhhhh ez nagyon jóóóóóóóóóóó
Yolla drága!

Én is türelmetlenül várom a
folytatást! De ne feledd, a gyorsaság
nem mehet a minőség rovására!

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: Tündér

Yolla, ez egyre izgalmasabb! Írj gyorsabban! :))

Pussz,

Tündér

Szia, Tündér!

Egy nap, egy történet, Más dolgom is van, nem csak az írás.
Azért, remélem, jól szórakoztok!

Pussz: Yolla
Yolla, ez egyre izgalmasabb! Írj gyorsabban! :))

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: