Idő van!
Látogatók száma: 97
Vagyis inkább lett. Nekem. Egy teljes hét.
Az úgy történt, tudjátok, sokat írtam róla, hogy Levi nem egy alvóbajnok, de már odáig jutottunk, hogy a gyerek többet volt fenn éjjel, mint kisebb korában, állandóan anyázott, meg lógott volna a szeren. Mármint a cicin. Amivel nem is lenne baj, ha este leteszem és reggel fölkel, de sajnos, az éjszakai félóránként, óránként való ébredések már megviselték az egész családot.
Hiába próbáltam elterelni a figyelmét, nincs cici, alszik a cici, fáradt a cici, mindent bevetettem, az eredmény ugyanaz: egy síró, hisztiző, cici után vágyakozó gyerek.
Vettünk neki külön ágyat, ilyen körbe támlás gyerekheverőt, hogy legalább apa visszatérhessen a hitvesi ágyba és ne külön aludjunk. Ez elég jól bevált, mert Levi imádja az "oszolános és zsiráfos" fekhelyét, de sajnos ez az éjjeli ébredéseken nem változtatott. Persze, már az is eredmény, hogy nyekk nélkül oda ment lefeküdni és nem is akart átjönni a mi ágyunkba, de ettől még ugyanolyan kialvatlanak és fáradtak voltunk.
Férjemnek támadt egy ötlete, amit én első körben-és másodikban és harmadikban is- elutasítottam, de be kellett látnom, igaza van, és ha sose próbáljuk ki, sosem tudjuk meg, sikerülne-e.
Mégpedig, hogy ő fogja a kölköt, felmegy vele Pestre a szüleihez, Levike pedig egy hét alatt remélhetőleg leszokik a ciciről, legalábbis rögződik neki valahol, hogy anélkül is van élet, és éjszaka aludni kell.
Mondanom sem kell, ez elsőre elég drasztikusan hangzik, mert egy-egy éjszakára otthagytuk már a mamánál, de ennyi időt még nem töltöttem külön tőle.
Viszont azt is be kellett látnom, hogy muszáj tenni valamit, mert erre a dologra a házasságunk is rámehet, szóval, miután jól kibömböltem magam éjjel, hajnal négykor azt mondtam a férjemnek, oké, gyerünk, csináljuk. Magamban természetesen azt gondoltam, úgyis üvölt majd utánam a gyerek, meg aztán van busz, hipp-hopp ott termek, ha szegény ártatlan gyerek órákig sírna anya és főleg a cici után.
Na, kéremalássan, ehhez képest a helyzet az, hogy a gyerek már a legelső éjszakát átaludta, semmi hiszti, egyszer ébredt, de pár perc múlva már horpasztott tovább. Oké, oké, gondoltam, ez csak a véletlen műve, elfáradt az utazástól, sok az élmény, nagymama, nagypapa lefárasztotta a sok játékkal- de azért közben magam sem hittem el ezt, mert máskor is utaztunk már, máskor is játszottak vele a nagyszülők, éjjel pedig ugyanúgy ment a műsor.
Kíváncsian vártam a ma reggelt, a második éjszaka beszámolóját, amit meg is kaptam a férjemtől, a gyerek megint aludt éjjel egyetlen hang nélkül. Persze, néha mondogatja, hogy anya, anyához, de semmi dráma, semmi hiszti. Remekül érzi magát a nagyszülőknél.
Őszintén szólva, kicsit rosszul esett, hogy ennyire elvan nélkülem, de mikor azt mondta a telefonba, hogy anya, imádlak, akkor már tudtam, hogy tényleg nincs semmi gond, csak én parázom túl a történteket.
Azért csak lementem ma délelőtt a védőnőhöz, megerősítésért, és ő is a férjemnek adott igazat, mondjuk, múltkor látta rajtam, hogy nézek ki egy rosszabb éjszaka után. Mondta, jól tettük, okos volt a férjem és ezt muszáj volt meglépni, mind a gyerek, mind a mi érdekünkben.
A férjem azt mondja, aludjak, pihenjek, vásárolgassak, menjek boltba, vagy amit akarok, a hirtelen támadt sok szabadidőmmel nem is igen tudok mit kezdeni.
Még bennem van, hogy siessek elmosogatni, mert mindjárt altatni kell Levit, aztán rájövök, hogy nem kell mégsem sietni, a mosogatás megvár, a nagyok meg már remekül alszanak maguktól is.
Most épp azon gondolkodom, mit is csináljak délután. Van pár könyvem, ami olvasásra vár, a konyhaszekrényt is jó lenne ki és bepakolni újra, hogy minden elférjen, süthetnék különleges sütiket, amire szintén nincs időm máskor, de erős a gyanúm, hogy leginkább aludni fogok.
Szóval, ha sokáig nem jönnék, akkor alszom, mire szombaton hazajön a brigád olyan friss, és üde leszek, hogy megint bírni fogom egy évig alvás nélkül.
És így, a történet végén engedjétek meg nekem, hogy kicsit oszkárosan megköszönjem a férjemnek, hogy nem hagyta annyiban a dolgot, nem hatották meg a könnyeim, jobban tudta, mire van szükségünk, mint én magam. Nélküle nem sikerült volna.
Innen üzenem, szeretlek, drágám!
Továbbá köszönöm Kinga barátnőmnek, aki folyamatosan rugdosott ez ügyben, természetesen nem hallgattam rá, de ma már belátom, neki is igaza volt.
Köszönettel tartozom még legkedvesebb barátnőmnek, aki akkor is egyetértett velem, amikor nem értett velem egyet. Mert hát, ezért van az embernek legjobb barátnője, remélem, magára ismer.
:))))))))
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem könnyű ez a helyzet...de meglesz az eredmênye...
Kitartás Anubis!
M.
:)
Addig titeket olvaslak, jobban telik az idő.
Puszi,
J.
Éljen a cici! Tudja a kölyök, hogy mi kell a férfinak. :)
Viccet félretéve... tudod.
Szia, Anubis!
Látod, megoldódik a dolog!
Puszi: Yolla
Meg, meg, csak már lenne szombat! :)
Puszi!
Micsoda embertelenség!? Ezt tenni egy ártatlan csöppséggel?... No, de viccet félretéve jó, hogy ezt megléptétek, mert mit kezdene Levi egy lerobbant anyukával.
Puszi!
Éva
Puszi! :)
Kitartás Anubis!
M.
:)
Viccet félretéve... tudod.
Puszi!
Éva
Látod, megoldódik a dolog!
Puszi: Yolla