Online „valóság”
Látogatók száma: 85
Az évszakok váltakozása sok ember számára nem csak az időváltozást hozza magával, ha nem életmódbeli- vagy magánéleti változásokat is...
Például tavasszal a nyárra való készülődés jegyében számos nő társam elszánt fogyókúrába kezd, alakja karbantartásának érdekében . Ám amikor lassan majd ránk köszönt az ősz és elmúlik a nyár, a jó idő, a bulik, az őszbe fordulván nyugalmasabb, állandósuló életvitelre vágyakozhatunk.
Csakhogy sok ember számára ez nem ilyen egyszerű. A nyári flörtök elmaradásával a magány beköltözik a hétköznapokba. Némelyekben ekkor fogalmazódik meg a vágy, hogy szeretnének párra lelni, akár személyesen, akár on-line. A platform, mint a mai kor fájának gyümölcse mindennapjaink részévé vált, akár csak a televízió vagy a mobil dömping. Ezek a közösségi portálok pár éve még nem voltak oly annyira ismertek és keresettek, mint manapság. Sikerességét talán saját magából kiindulva szerezte, hiszen ezreket képes oly mértékben leláncolni a monitorok elé, hogy azok a való életben lassan már-már ódzkodnak a személyes kontaktustól. Írásban jobban megy a csajozás, a humor, ám ezzel ellentétben az interaktív társas világban sarokba ülve figyelik, ahogy elmegy mellettük a konformizmus.
Több nagy karriert befutóismerős kereső oldal csak néhány éve indult. Alkalmazásokkal, klub rendszerrel csábították magukhoz az újabb és újabb felhasználókat. És ha már a csábításnál tartottam a társkereső oldalak is megérik a maguk pénzét. Statisztikák szerint az interneten keresgélő nők száma nagyobb, mint a férfiaké. Ennek talán demográfiai magyarázata is lehet, hiszen köztudottan többen vagyunk mi nők, mint a férfiak. A 25-35 éves nők közül átlagosan 90 % rendszeres látogatója valamelyik társkereső vagy chates felületnek. Ezek a számok talán érthetők is, ha belegondolunk abba, hogy a kinti rideg világból, otthonunk négy fala közé zárva magányunkat az internet világával igyekszünk csillapítani. Ezek a magányos lelkek ezen oldalakra regisztrálván bíznak az éter hullámainak kegyességében.
A történet persze végtelenül egyszerűnek tűnhetne. Leülünk a gép elé, és beszélgetünk. De jobbára nem múlik el ennyivel a világhálós hóbort. Párkereső hőseinket elhalmozzák kecsegtető üzenetekkel, bókokkal. Az idő közben egyre csak múlik. A „való világ” továbbra is szürkének látszik, míg a virtuális tele van színekkel, pasikkal, örömökkel. Azonban pont az elmúló idő miatt jelentkező elvárások, amit személyünkkel illetve a jelölttel szemben támasztunk, elveszi a bátorságot a személyes találkozótól. Az eredmény annyi, hogy megint csak nem merünk a valóság mezején lépdelni. Nem merünk randizni!
De miért félünk, avagy hidegülünk el olyannyira a személyes kontaktustól, hogy javarészt E- mail-en keresztül tartjuk a kapcsolatot a bennünket körülvevőkkel? A telekommunikáció világában már nem volna divat a személyes érintkezés? A randizás és az ehhez párosuló férfi-női szerepek elsikkadtak volna napjainkra? Vagy mi nők, a szinglik, a pasi vadászok ilyen mértékben háttérbe szorítottuk az erősebb nem képviselőit, kizárva őket az udvarlók köréből? Ennek következtében lehetséges, hogy a férfiak elfelejtették, hogyan kell udvarolni? Bezárult a kör? Ennek hozományaként gondolják azt az egyedülálló nők, hogy saját kezükbe kell venni az irányítást és fel kell kérni a férfiakat a meghódításunkra? Végleg összetört volna a romantika kristálygömbje?
Úgy hiszem a válasz még jó ideig várat magára, de addig bizonyosan, amíg a férfiak fel nem ébrednek Csipkerózsika álmunkból, hogy meghívjanak bennünket egy forró kávéra, ám szigorúan csakis az éter hullámain kívül! Hölgyeim, jó keresgélést- és sok szerencsét kívánok!
A cikket írta: írólány
Hozzászólások
időrendi sorrend
És kaptál tőlem egy valóság pontot is .
Puszilak: Maya
Köszönöm az értékelést és a pontot is! :)
Egyetértek veled abban, hogy némelyik nő bizony tényleg elrontotta a játékot, ezzel egyre több követőt szerezve magának, mert a trend, az trend, követni kell, még ha buta is.
A többiek pedig, fogukat összeszorítva távcsővel kémlelik a horizontot a daliás férfit keresve..
Legyen szép napod!
Üdvözlettel:
Írólány
Puszilak: Maya
Nagyon jó cikknek tartom a cikkedet ez a valóság amit leírtál.
Én is sajnálom hogy a romantika kihaló félben van.
"Sajnos".
De ezt a nők rontották el " némelyik" azzal hogy úgymond szerep cserét alkalmaz...
Egy szó mint száz! Dióhéjban foglalva .
Gondoljunk csak vissza mit is tanultunk történelem órán az ősemberekről?
A férfiak vadásztak a nők gyűjtögettek .
Most már fordítva.
Tisztelet a kivétellel.
Jó cikk: 5 *
Én is hasonló példával rendelkezem...
Párommal november elején leszünk 2 évesek:)
Mi is gy chat-es oldalon keresztül ismerkedtünk meg, és két éjjelen át tartó beszélgetés után tudtam, hogy ő az ki kell nekem.
Véleményem szerint a romantika valóban átalakulóban van, hiszen nem minden esetben kell elvárni, hogy a férfi kezdeményezzen. Szerintem, ha valaki érzi, hogy az a másik lesz az, akit valóban neki szánt az ég, akkor miért ne tehetne egy kedves gesztust, hogy ő hívja el a kiszemeltet egy forró kávéra?!
A szerelemért tenni kell... aztán kiderül hogy megéri vagy sem...
Köszönöm, hogy megosztottad a történeted velünk.
Érdekes, amit írtál. Én nem tudom eldönteni ilyen rövid idő alatt, hogy az a valaki Ő e, vagy sem. Sokszor több idő után is rosszul látom a dolgokat. Szerencsés vagy, hogy ilyen jó emberismerő vagy!
Viszont megfontolom a gondolataidat...
Szép estét Neked!
Párommal november elején leszünk 2 évesek:)
Mi is gy chat-es oldalon keresztül ismerkedtünk meg, és két éjjelen át tartó beszélgetés után tudtam, hogy ő az ki kell nekem.
Véleményem szerint a romantika valóban átalakulóban van, hiszen nem minden esetben kell elvárni, hogy a férfi kezdeményezzen. Szerintem, ha valaki érzi, hogy az a másik lesz az, akit valóban neki szánt az ég, akkor miért ne tehetne egy kedves gesztust, hogy ő hívja el a kiszemeltet egy forró kávéra?!
A szerelemért tenni kell... aztán kiderül hogy megéri vagy sem...
Ada, én továbbra is úgy látom, hogy a romantika egyre inkább kihaló félben van. Akadnak még morzsaszemek, viszont ez is elsikkadni látszik a többség semmiségében.
Éva, örülök, hogy pozitív példával is találkozhattam a társkeresést illetően. Köszönöm! :)
Szép napot kívánok mindegyikőtöknek!
Üdvözlettel:
Írólány
Rendezvényeken, a haverokkal vannak, ott ciki nőkkel összejönni, csak "csajokkal" buli.
Na. Gondoltam, "társkeresek". Fél év után találkoztam a PÁROMMAL, akivel 7 éve élünk boldog, kiegyensúlyozott életet, 2 gyermekünkkel. Lelki társak vagyunk.
Tudom, ez nagyon-nagyon ritka, de neked is sikerülhet!
A romantika nem veszett el, csak átalakult. Vannak gátak, korlátok, és mindenki a lehetőségeihez-és a tehetségéhez-mérten próbálkozik. Ez nem feltétlenül baj. Mert a metrón is megtalálható ugyanaz a "közeg" , csak ott ugye nem szokás ismerkedni...