Patriczia... (2)
Látogatók száma: 107
Ez a kis történetem még a múlt században, azaz a múlt évezredben történt meg velem, amikor még családi harmóniában éltem...
Miután hazaszóltam, Patriczia mondta, hogy menjünk a kalocsai patyolathoz, mert ők mosnak bérbe a cégnek. Onnan pedig Pécsre mentünk szintén egy ilyen céghez, majd Nagykanizsára. Hát, már igen öreg este volt, de ő nem akarta, hogy visszamenjünk Kaposvárra. Kérdezte, hogy tudok-e valami motelt, vagy panziót? Akkor előálltam, hogy a Balaton parton biztos találunk kiadó szobát egy éjszakára. - Jó akkor gyerünk oda! - felelte. Egész úton be nem állt a szája mesélte az életét, és hogy a férje a haditengerészetnél magas rendfokozatú főtiszt. Kérdeztem - Mikor láttátok egymást legutóbb? - Már két éve elmúlt, - válaszolta szomorúan. Időközben meg is vacsoráztunk Balatonmárián, és ott bementünk egy kisebb szállodába. Csak akkor néztem nagyot, amikor Pat két szobát kért a recepcióstól. Gondoltam is, na mindegy, elvégre családos ember vagyok, vagy mi?
Hallottam még akkor éjjel, hogy elég sokat beszélt telefonon, mert áthallatszott a szomszéd szobából. Reggel hétkor már bekopogott, hogy ébredjek, mert mennünk kell.
Visszaérve Kaposvárra, megköszönte az előző napot, és mondta, hogy ez a sok óra, amit vele töltöttem külön el lesz számolva túlórába. Kérdezte - Ugye számíthat rám máskor is? - Természetesen - volt a válaszom. Ezután kivitettem magam Taszárra, és jelentkeztem a munkahelyemen. A főnök még örült is, hogy mentem, mert igen sok volt a munka. Mondta, hogy üljek fel az egyik TOYOTA Hiluxra, és menjek ki a sátorvárosba, mert egy pár sátrat bontanak a fiúk, és azokat kell behozni a raktárba. Már vagy kettőt fordultam, és amikor a harmadikért mentem, látom ám, hogy a két gyerek csak ül, és cigiznek. Megkértem őket, hogy jöjjenek segítsenek hajtogatni a sátorponyvákat, és felrakni, mert igen nehéz. A válaszuk: - Szakadj meg te vén fasz! Ekkor nem szóltam semmit, hanem csináltam a tovább a dolgom.
Ahogy cipekedtem, a két suhanc mellett mentem el, az egyik elgáncsolt, és én elestem. Mondanom sem kell, hogy a két tiknó csak röhögött. Na ekkor öntötte el a szar az agyamat, és odamentem hozzájuk. Az egyiket homlokon csaptam tenyérrel, hogy hanyatt vágta magát, a másiknak elkaptam a lófarkát, és nagy lendülettel belevágtam a fejét a sátor ajtajába...
Még észhez sem tértem abban a percben megszólalt a nálam lévő talki-walki.
- Pisti, azonnal gyere be az irodába! Beültem a kocsiba, és mentem. A főnök idegesen mondta, hogy adjam le az összes dokumentumaimat, és ne is lásson többet!
- Oké. - feleltem, és leadtam. Ezután elköszönve elindultam a kapu felé. Egyszer csak egy kocsi fékezett mellettem, és kiugrott a főnök.
- Állj!... Ne menj sehová! Gyere ülj be! Akkor megijedtem, hogy mit akarnak még tőlem, de ő csak vigyorgott. Az irodába visszaérve látom ám, hogy a két gyerek ott van bent, és a tolmáccsal vitatkoznak. Csak egy valakit nem láttam, aki szintén a helyiségben volt. A Patricziát. Ahogy bementem a főnökkel abban a pillanatban mondta neki angolul, hogy ő mindent látott, és hogy a két gyerek provokált engem.
No ekkor már a főnök nem kérdezett semmit, hanem a két gyereknek menniük kellett.
Hozzáteszem, hogy aznap már nem tudtam dolgozni, és kértem hadd menjek haza, mert borzalmas lelkifurdalásom volt, hogy a két gyereket miattam kirúgták.
Másnap nagyon rosszul ébredtem, és betelefonáltam, hogy nem tudok menni dolgozni.
- Miért?- kérdezték.
- Mert a tegnapi esemény kiborított. - feleltem. Napközben bementem a munkaügyre, és a szomszédasszonyom nemtetszése ellenére leszámoltam.
Még azon a napon jött a telefon, az egyik barátom hívott.
- Stefán! ... Ülj kocsiba, és gyere, van munka Németországban!
Hozzászólások
időrendi sorrend
A cikkeid kapcsán, meg egyébként is az ember lát, és hall. És olyan életszagú ez a történeted is. Kíváncsiak vagyunk a folytatásra.
A napokban láttam egy dok.filmet. Nincs összefüggés az írásaid és a között, de mégis... elindít egy gondolatot... A talpon maradás, a hogyan tovább, a küzdelem hasonlít egy kicsit az életművészethez, amiből te is jócskán profitálsz. Mint ahogy az a férfi is, akiről az a kis film szólt, de őt a családja támogatta. Bármit is követett el. De téged ki támogat? Melletted ki áll?...
Mikor folytatod?
Pussz,
Éva
Én minden estre értékelem az ilyen mentalitást, mert a lelke mélyén él a jóságnak szunnyadó szikrája, de az élet magaslatán a felszínre tör.
Szép volt, de a befejezést nem így képzeltem el.....netán tovább is van várjam még?????
Hogy mire gondolok?
Elnézed, vagy tapasztalod? :)
Puszi. István
Ha már ilyen reklámot kaptál tőlünk! :-)
Pussz,
Éva
Te mire gondolsz István? ...
Hát akkor majd beszélsz róla, vagy írsz nekünk arról az időről, amikor még szeretted. Ilyen egyszerű! :-) Nem vagyok én az ellenséged, nem akarok én neked rosszat!... De ahogy így elnézlek még ilyen veszély nem fenyeget... :-)
Puszi,
Éva
Elnézed, vagy tapasztalod? :)
Puszi. István
Hmm?! Mi tagadás szeretem, de nagyon! :)
Csak arra nem gondoltam, hogy mi lesz velem akkor amikor már nem tudom szeretni? :(
Üdv. István
Hát akkor majd beszélsz róla, vagy írsz nekünk arról az időről, amikor még szeretted. Ilyen egyszerű! :-) Nem vagyok én az ellenséged, nem akarok én neked rosszat!... De ahogy így elnézlek még ilyen veszély nem fenyeget... :-)
Puszi,
Éva
Igen, mindenkit. Te vagy itt a fő cső..r a pasik között. :) (hihi)
Csak arra nem gondoltam, hogy mi lesz velem akkor amikor már nem tudom szeretni? :(
Üdv. István
Na de Ibolya, hát nekem már mindenkit meg kell......? :)
Puszi. István
Azért engem, ha itt vége is lett az életed egy fejezetének, érdekelnének a továbbiak... Sejtem ugyan, hogy mit válaszoltál a barátodnak, de kíváncsivá teszel a hogyan továbbit illetően?... :-)
Pussz,
Éva
Szia István!
Tőled megszokottan, nem ezt vártuk.Vannak még rendes nők is.Nagyon érdekes a történet.megfogott.Ilyet is tudsz írni.
joboszi
Igen vannak rendes nők, de férfiak is! Nemde bár?
Köszi, hogy olvastad!
Üdv, István :)
Tőled megszokottan, nem ezt vártuk.Vannak még rendes nők is.Nagyon érdekes a történet.megfogott.Ilyet is tudsz írni.
joboszi
Na erre nem számítottam, hogy kihagyod?
Puszi,
Ibolya
,
Puszi. István
Szia István!
Mi lesz Patricziával? Húzod-nyúzod a sztorit...:)
Üdv,
L.
Itt a vége! Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv. István
Puszi,
Ibolya
,
Mi lesz Patricziával? Húzod-nyúzod a sztorit...:)
Üdv,
L.
Kedves István!
Hát igen. Megleptél egy kissé... De kellemes meglepetés volt ez, hogy mégis volt benned egy cseppnyi becsület és ha nem is erre számítottál, azért megszólalt benned a lelkiismeret, mégis, egy családos ember voltál...
A fiúk pedig azt kapták, amit megérdemeltek!...
E nélkül a kis "izgalom" nélkül is, ismételten egy jó cikket olvashattam tőled, amit köszönök. :-)
Pussz,
Éva
Köszönöm a méltatást, és a minősítést!
Puszika. István
Hát igen. Megleptél egy kissé... De kellemes meglepetés volt ez, hogy mégis volt benned egy cseppnyi becsület és ha nem is erre számítottál, azért megszólalt benned a lelkiismeret, mégis, egy családos ember voltál...
A fiúk pedig azt kapták, amit megérdemeltek!...
E nélkül a kis "izgalom" nélkül is, ismételten egy jó cikket olvashattam tőled, amit köszönök. :-)
Pussz,
Éva
hűha, milyen walki-talki volt ez? a nagy testvér mindent lát?
Köszönöm, hogy olvastad!
Ugye nem erre számítottál? :)