A szerelmeslevél
Látogatók száma: 785
Egy szerelmeslevél sorsa
Régebben soha nem néztem meg, hogy a párom zsebében van-e valami, mielőtt ruháit beraktam a mosógépbe. Feltételeztem, ha valaki kirakja a szennyesét, akkor azt saját maga megnézi. Így került a férjem személyi igazolványa a mosógépbe. Ebből tanulva utána, és azóta is mindent leellenőrzök.
Egy nyári reggelen, éjszakás műszak után gondoltam, hogy amíg alszom, addig nyugodtan dolgozzon a mosógép, majd ráérek kiteregetni, ha felébredtem.
A férjem piszkos farmerjában egy nyolcrét hajtott fehér papírlapot találtam. Ösztönösen bontottam szét, de amit láttam az azonnal kiverte az álmot a szememből.
Megrökönyödve olvastam a "Drága szerelmem" kezdetű levelet, ami nem az én, de nem is a férjem írása volt. Az idegen kéz leírta, hogy nagyon sajnálja, hogy ilyen későn találkoztak, amikor már mindkettőjüknek családja van, de reméli, hogy azért megtalálják a lopott boldogságot. Aláírás: Edit.
Azonnal zakatolni kezdett az agyam, gyorsan számba véve, hogy hány közös Edit ismerősünk van. Közben hitetlenül újra és újra olvastam a levelet.
Nem, az én férjem nem olyan, ez másnak szólhat. Nem történhet ez velünk, velem. Tűzbe tenném érte a kezem. Másoknak is az a véleménye, hogy "nem olyan".
Valahogy végül csak bekerült a mosnivaló a gépbe. Még el is indítottam, de alvásról már szó sem lehetett.
Mit csináljak? Kérjem számon? Kutassak utána? Ne vegyek tudomást róla?
Csak zakatoltak a kérdések tovább.
Végül csak összeállt a kép. Az eddig a boltot is elkerülő férjem valóban nap-mint-nap eljárt a két sarokkal arrébb lévő kisboltba, és mindig csak egy-egy valamiért. Így biztosítva azt, hogy napjában többször is átszaladjon.
Mivel két műszakban dolgoztam, vagy nappal 7-19-ig, vagy éjjel 19-7-ig, így nem tűnt fel annyira a dolog.
Még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak. Gondoltam átmegyek a boltba, botrányt csinálok és kikaparom a szemét.
El is indultam, de mire a bolthoz értem, addigra elment a bátorságom, vagy megjött a józan eszem, már nem tudom.
A boltba belépve, igen, ott volt a pult mögött Edit. Nagyon meglepődött, hisz' én csak ritkán jártam ide. Látszott rajta, tudja ki vagyok. Vettem valamit és hazamentem.
Természetesen nem feküdtem le aludni.
Lementem a Tisza partra és gondolkodtam. Érdekes, hogy krízishelyzetben soha nem sírok, akkor kell másra az energia.
Arra a döntésre jutottam, hogy nem teszek semmit, csak figyelek és majd az események hatására döntök a továbbiakat illetően.
Borzasztó napok következtek. Tépelődés, sértődöttség, fájdalom. Mit kellett volna másként tennem, hogy oldhatnám meg? Menjek, vagy maradjak? Mi a jó nekünk, mi a gyereknek? Tudok-e még bízni benne?
Azt biztosan tudtam, hogy ezt a kapcsolatot és másikat sem fogok eltűrni. 31 évesen még nem kell ekkora kompromisszumot kötnöm. De vajon jó-e a gyereknek, ha kilépek a kapcsolatból.
Napok múlva jött a megoldás.
Négy lakásos társasházban laktunk. A felettünk lakó szomszédasszony újságolta, hogy fel kell újítani a fürdőszoba csapjait, lefolyóit. Erre egy mestert talált, aki a közeli boltos hölgy édesapja. Rákérdeztem hogy az Edit apukája-e.
A megerősítő válasz után már körvonalazódott a "terv".
A munkálatok napján valamilyen ürüggyel felmentem a szomszédhoz. Tudtam, hogy ők nem lesznek otthon, csak a mester.
Nagyon nehéz volt szóba elegyedni vele, hát még rátérni a lényegre.
Végül is megkérdeztem, hogy ismeri-e a lánya kézírását. Az igen válasz után a kezébe nyomtam a levelet és közöltem, hogy ezt a férjemnek írta.
Nem értett semmit és én is igyekeztem eliszkolni.
Pár nap múlva a férjem még a bolt nyitása előtt eltűnt otthonról és 6 után ért haza.
Sírt. Az én el nem siratott könnyeimet ő siratta el. Igyekezett titokban sírni, de napokig láttam rajta azt, amit én már egy hete éreztem.
Vessenek meg érte, de nem sajnáltam. Lehet, hogy a nagy szerelmét üldöztem el az apuka segítségével, ma már ezt nem tudni.
Nem biztos, hogy a legjobb döntést hoztam, hiszen bízni már nem tudtam benne.
Egy év múlva jött egy másik "Edit" és a válás.
A cikket írta: gaboca
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó írás lett viszont belőle.
Zsomwin
megérdemelte, nehogy már még ápolgatni kellett volna hazug lelkét!
megrázó történet
szépen megírtad
:)
Ha egy házasság nem működik, a gyerek miatt sem fog. Személes tapasztalat. Örülök, hogy volt bátorságod lépni, én sem tudnék úgy élni valaki mellett, hogy az közben másra vágyik.
Kitartás!Nem csak egy férfi van a földön:)))
Kitartás!Nem csak egy férfi van a földön:)))
Mondták már neked Gaboca, hogy szerencsés vagy? Hát akkor én mondom. Mindenkire felnézek, aki bátrabb volt, mint én.
Bár nem kézírásról volt nálunk szó, mindössze Szamantának nézett, mert én azt hittem el, amit látok, nem azt, amit ő mondd.
Bár nem kézírásról volt nálunk szó, mindössze Szamantának nézett, mert én azt hittem el, amit látok, nem azt, amit ő mondd.
Ehhez kellett volna tartani magad, nem szabad engedni, hogy az önbecsülésed aláássa az hogy a társad nem volt egyenes Veled.
Tudom nem könnyű egy ilyen helyzetet feldolgozni,megélni a tökéletes megaláztatást,annak minden mélységét és fájdalmát.De! Láttad,hogy igen erős érzelmi fájdalmat okozott neki a szakítása azzal hölggyel.Mit vártál???Ez olyan egyértelmű!!Megkímélhetted volna magad a következőtől,s más,új utakat találhattál volna magad számára ez idő alatt is.
Persze könnyű nekem,mert nem dadogok,de úgy hiszem minden feleség átéli ezt,Ki észre veszi,ki nem is akarja.
Remélem már más lélekkel,gondolkodással vagy újra feleség.Okosabban!