újabb események régebbi események további események
23:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:40
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:14
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:17
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába

Tus

2010. június 2. - Látogatók száma: 1 088

Avagy a zuhanyos nagy vívódás...

Márta akkor már hónapok óta küzdött önmagával, amikor elhatározta, véget vet minden szenvedésének, majd meztelenre vetkőzve beállt a tus alá. A ruháit ösztönösen vetette le s dobálta a szennyestartó fedelére. A levetett darabokban megbújt testének jellegzetes illata. De nem vanillin, inkább fűszeres. Olyan fahéjas - féle. A kedvenc illata volt. Ilyen volt az ő kedvenc parfümjének illata. S milyen nagyon élvezte, amikor tesztelte a környezetét, hogy ő ugyan nem tudja a nevét. Soha senkinek el nem árulta volna! Hiszen ez volt titokzatosságának egyik fegyvere. Illet megfejteni. Szerinte.
Kecsesen belépett a kabinjába és magára zárta mindkét oldalt az ajtókat. Azok csendesen csukódtak, hogy mindent eltakarjanak. A kinti világ, ide be nem lásson! Megnyitotta a hideg vizet, mely zubogva ömlött testére. Mellbimbói tiltakozásképpen reflexszerűen égnek meredtek. Szíve hevesebben vert, mint bármikor. A vízcseppek szaladtak a lefolyó felé, előtte viszont Márta minden kis hajlatán megfordultak. Legtovább talán formás mellein időztek. Ott kezeivel besegített nekik, hogy ne tudjanak hirtelen leszökni. Gyenge női kezei felnyomták azt. A hideg víz megtette a dolgát. Ha elkerülhető volt, akkor nem használt melltartót. Ezzel tartotta formában, edzette izmait. Büszkén viselte báját. Mondjuk, volt is mit. Arcát csapkodták a cseppek. Szinte már libabőrös lett az egész teste, de szándékosan hagyta, hogy érezze a hideget. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét. De közel sem szabad ilyenekre gondolni! Márta szerette magát olyannyira, hogy ilyet meg sem tenne. Imádta az életet.
Amikor spontán élhette meg apró vágyait.
Amikor nem kellett álarca mögé bújnia.
Amikor önmaga lehetett, s amikor azt tette, amit a lelke is szeretett.
Amikor szivárványt látott szaggatottan az égen, egy délután.
Amikor ott ült melletted, és beszélt magáról,
amikor ott ült, és téged hallgatott, hogy mesélsz magadról.
Amikor szabad volt hangosan gondolkozni.
Amikor megérinthette a megérinthetetlennek hittet.
Amikor legyőzte félelmét a leküzdhetetlennek vélttel.
Mindig és mindenkor, ha ő nem volt ott.
Nem igazán szeretett fázni. Bár egyszer egy éjjelt eltöltött abban a fűtetlen szobában. Olyan erősnek hitte akkor még magát. Azóta minden megváltozott benne.
Most mindent ki akart veretni magáról, magából. Tenyerét a hegére helyezte, és forróság lett úrrá rajta, mert egy ismerős hang szólalt meg benne.
- Ettől féltél? Ez nem is csúnya. - képzelte és ölelte magát a hideg víz alatt. Szorította keresztbe két karját. Majd valami borzongás futott fel teljesen az agyáig. Lentről, egészen mélyről jött az érzés, még a füleiben is zsibongott a vér a gyönyörtől, amit ő még életében soha nem érzett érzésként élt meg. Combjai ösztönösen feszültek egymáshoz, és nyíltak meg ritmikusan lüktetve, dobálva farát a víz alatt. Két erős kéz tartotta fejét és az ujjak játszottak fülében feledhetetlenül. Kitörölhetetlenül nyomot hagyott benne az érzés. Fátyolos lett tekintete és torkát elkezdte kaparni valami. Majd erősen fojtogatta a fájdalom.

A hiány tud így fájni.

Keze nyúlt a csap felé, hogy enyhítse kínját. Langyosra vette kissé a vizet, s elmosolyodott. Elmosolyodott a gondolatán. Ezredik alkalommal próbálta ezt már. Most sem sikerült. Megint nem. Nem igazán értette, mert mindig olyan tudatosan hitte.
- A víz mindent levisz. Kiviszi a piszkot, de ami az ő lelkét nyomta az talán nem is az volt. Semmilyen víz nem vitte ki lelkéből a kínt, szívéből a fájdalmat. Szerelmes volt. Kegyetlenül vonzódott gondolatban valakihez. S az a Valaki, mit sem sejtett az ő kis magányos küzdelmeiről. Vívódásairól a mindennapokban. A ma esti harcáról a tus alatt, amit elvesztett ismét. S gondolta:
- Már meg sem kellene újból próbálni! Soha többé nem kellene küzdeni az érzései ellen! Soha többé.
Kilépett a kabinból, és kezével nem a törölköző felé nyúlt, hanem egy selyemkendővel eltakarta teste egy részét és belépett a nagy tükre elé emelt fővel. Majd kacéran elmosolyodott, s szemét lehunyta rejtelmesen. Képzelete repítette az időbe. Vitte, vitte, vitte! Az összes idegszála azon dolgozott tudatosan, hogy mosolyogjon. Mártának jól állt, ha mosolygott. Volt egyszer valaki, aki szerette azt.

A cikket írta: Laura

18 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 2. 22:30

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. július 2. 20:33

Hi Laura! Gratulálok! Én elsőre is értettem, bár nem vagyok szőke...

Hi! Pinokkió!
Köszönöm.
Mit tudsz te az életről? Férfi vagy és nagy orrod van olykor... ;-)))
2010. július 2. 22:28

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. július 2. 19:11

Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, hogy amikor először olvastam nem értettem teljesen. Nekem 3x kellett elolvasni, hogy minden apró részletét megértsem. Kevés az ilyen szupi írás, talán itt az oldalon nem is olvastam még;-)
Én szeretem, amikor hagyja az író gondolkodni az emberlányát.
Én is gratulálok! + valóságpont:-)))
Pusszancs: Cecill

Jaj, Cecil! Igazán örülök, ha "leesett". Jártam már hasonlóan más írásával én is. Persze, ha ismernéd a körülményeket, sokkal egyszerűbb lett volna.
Köszönöm a gratulációd is.
2010. július 2. 22:22

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. július 2. 15:56

Érdekes elmélkedés-időtöltés zuhanyozás közben. Jól írsz, szépen fejezed ki a gondolataidat. Azonban én jobban szeretem, ha a cikk-novellae úgy végződik, hogy nem marad nyitott kérdés.
Gratulálok!

Talán már említettem itt alant, van befejezés. Márta már elfogadja az érzést, nem küzd ellene. Megbékélt vele, hogy őt is szeretheti valaki, és élvezi.
Tulajdonképpen megtörtént az esemény, de csak napokkal később öntöttem szavakba. Érlelődött bennem addig valami, és egy este kibukott ezen mondatok formájába. Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted a stílusom is.
2010. július 2. 20:33
Hi Laura! Gratulálok! Én elsőre is értettem, bár nem vagyok szőke...
2010. július 2. 19:11
Szégyen, nem szégyen, be kell vallanom, hogy amikor először olvastam nem értettem teljesen. Nekem 3x kellett elolvasni, hogy minden apró részletét megértsem. Kevés az ilyen szupi írás, talán itt az oldalon nem is olvastam még;-)
Én szeretem, amikor hagyja az író gondolkodni az emberlányát.
Én is gratulálok! + valóságpont:-)))
Pusszancs: Cecill
2010. július 2. 15:56
Érdekes elmélkedés-időtöltés zuhanyozás közben. Jól írsz, szépen fejezed ki a gondolataidat. Azonban én jobban szeretem, ha a cikk-novellae úgy végződik, hogy nem marad nyitott kérdés.
Gratulálok!
2010. június 28. 19:52

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. június 28. 18:49

nagyon tetszett az írásod!
grat.
:)

Köszönöm szépen Kiki. :) Tudod, akinek a gyönyörtől a füleiben már zsibongott a vér, az bármikor tud ilyet írni... ;-)
2010. június 28. 18:49
nagyon tetszett az írásod!
grat.
:)
2010. június 4. 19:32

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. június 4. 18:24

:)))))))))))))))))

Egy bensőségesen intim írás után nem való ennyire kacagni... ;-)
2010. június 4. 19:31

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. június 4. 18:24

A cikket elolvasva miért volt olyan érzésem, hogy Márta próbálja megszeretni az elkövetkező életét? Valami tragédia után.......?

Nem tudom mit, miért, miből érzel meg, de Mártát nagyon megváltoztatta ez a szerelem, és szerintem is jól teszi, ha nem küzd már ellene, hiszen megszenvedett érte keményen. Legyen az a tragédia, az előző élete. Talán nem is megszeretni, elfogadni, amit előzőleg soha nem kapott meg.
2010. június 4. 18:24

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. június 3. 21:03

Ez nagyon tetszik érdekes amit írtál és bensőségesen intim !

Megyek zuhanyozni!?:)

:)))))))))))))))))
2010. június 4. 18:24
A cikket elolvasva miért volt olyan érzésem, hogy Márta próbálja megszeretni az elkövetkező életét? Valami tragédia után.......?
2010. június 3. 22:41

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. június 3. 21:03

Ez nagyon tetszik érdekes amit írtál és bensőségesen intim !

Megyek zuhanyozni!?:)

Nahát! Nekem, hogy nem jutott eszembe ez a két szó így együtt? Igazán fején találtad vele a szeget.

"Bensőségesen intim."

Csak Márta sorsára ne juss ! ;-)
2010. június 3. 21:03
Ez nagyon tetszik érdekes amit írtál és bensőségesen intim !

Megyek zuhanyozni!?:)
2010. június 3. 19:03

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. június 3. 10:26

"Erre jó a fantázia, mely szabad szárnyakon szárnyalhat... ;-)"
Pusszancs,
Cecill

S nem rossz dolog az emlékezet sem, az agy sok mindenre képes... ;-)
Pusszancs neked is!
L
2010. június 3. 19:02

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. június 3. 01:54

Gondolatok vannak a fejembe, nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy kitalált dologra nem igen lehet gondolatot irni. Nekem hiányzik a vége....

Jaj! Azt gondoltam, hogy a fejedben vannak gondolatok. :) Arra lettem volna kíváncsi mik azok? Mit vált ki az írás.
Kitalált? Akkor legyen megtörtént. Most más megvilágítást nyer számodra így az egész? Mellékesnek vélem, hogy Márta élt vagy sem. Álmodta vagy átélte az egészet? Az érzésekre, a leírt érzelmekre koncentrálj!
Nincs heppy end szerinted? Jól értem? Akkor az mi, ha feladja, és már nem próbálkozik többé szándékosan feledni az érzést? A szerelmet. Már nem harcol ellene, inkább élvezi az átélteket.
2010. június 3. 10:26

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. június 2. 23:49

Sajnálom, ha nem érezted át Cecil az írás igazi mondandóját.

Jegyzem meg mellékesen Márta mellét volt szerencsém egyik esztendőben látni a strandon. Azóta jómagam is hideg-meleg vizes váltakozással edzem. Serkenti a vérkeringést. Sok harmincas elbújhatna mellettem. De erről pszt! ;-) Női titok.

"Erre jó a fantázia, mely szabad szárnyakon szárnyalhat... ;-)"
Pusszancs,
Cecill
2010. június 3. 01:54

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. június 2. 23:28

Talán azt, ami a fejedben van gondolat, miután olvastad! :)

Gondolatok vannak a fejembe, nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy kitalált dologra nem igen lehet gondolatot irni. Nekem hiányzik a vége....
2010. június 2. 23:51

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. június 2. 23:45

Nagyon érzékletes voltál! :-)
Pussz érte,
Tündér

Erre jó a fantázia, mely szabad szárnyakon szárnyalhat... ;-)
Üdv: L
2010. június 2. 23:49

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. június 2. 23:42

Én ezt félelmetesnek írnám, vagy hátborzongatónak. Olyan volt, mintha csorogtak volna a melleimről a vízcseppek, max én nem veszítettem...;-)

Sajnálom, ha nem érezted át Cecil az írás igazi mondandóját.

Jegyzem meg mellékesen Márta mellét volt szerencsém egyik esztendőben látni a strandon. Azóta jómagam is hideg-meleg vizes váltakozással edzem. Serkenti a vérkeringést. Sok harmincas elbújhatna mellettem. De erről pszt! ;-) Női titok.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: