Kallódó nejek
Látogatók száma: 92
...és a vásári forgatagból menekülve talán sikerül negyven percen belül összegyűjteni az egy családra való, emitt-amott tébláboló tagokat...
Szólok a páromnak: Kedves! Fogd a kezemet!
Előttünk araszol a gyerkőc. Körülöttünk emberhegyek. A kézenfogás, karolás több szempontból is praktikus. Egyrészt: nem szakadsz bele tíz idegen aurájába. Másrészt: ez egy kapocs a szeretett személyhez. Fontos: nem csupán a szerelmesek dolga. Nekem ez az összetartozás jele. Akkor is, ha csak egy hónapja ismerem, és akkor is, ha egy évtizede. Ám ha nem is tudom fogni a kezét, mert szatyrot cipelek, mert ölembe kellett kapnom a síró gyermeket, azért a párom mellett haladok, hiszen mi így együtt alkotjuk a családot...
Vásári forgatagban, nagyközönségnek szóló rendezvényeken különösen megfigyelhető jelenség. Apuka sétál. Karjában kétéves. Jobbján poroszkál a négyéves. Anyuka valahol tíz méterrel mögöttük ballag a hétévessel. Mintha a férfi és nő két idegen lenne, akiket három hasonló DNS felépítésű egyed kapcsol csak össze...
Nemrég épp egy ilyen "vásári formáció" ismerős családdal találkoztunk. Szórakoztató programok, bódék, tömeg. A helyzet annyiban tért el a fent említett változattól, hogy anyuka haladt elől és ura - mondhatni - tisztes távolságból követte az aprónépekkel. Először azt gondoltam, csak az asszony néz körbe errefelé, a többiek otthon maradtak.
- Egyedül? - kérdem tőle.
- Á dehogy! Valahol itt jönnek a srácok is. És ti meg így kézenfogva? - vigyorog megvetően, mintha istenkáromlás lenne a harmincnégy tavaszt és hét év közös nyarat megélt lényünkkel a ragaszkodás ezen változatának gyakorlása. Ilyenkor nem vagyok képes hosszan és kedvesen duruzsolni. Miért magyarázzam a helyzetet olyan embernek, aki bárgyú mosollyal buta kérdést tesz fel egy kedves gesztusról?...
- Így. - intéztem villámsebesen. Apa még érdeklődött a hogylét felől, és közben potyadozott a többi családtag is. Néhány információcsere: hol lehet finom lángost venni, mennyibe kerül a ringlis, aztán a család felvette a jól bevált alakzatot és araszoltak tovább...
...és vannak pillanatok, amikor én érzem magamat bolondnak...
A cikket írta: Suvahe
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ne érezd magad egy pillanatra sem bolondnak! Mert a kézfogás-ahogyan írod is-az összetartozás jele.Az, hogy szeretitek, vállaljátok egymást idegenek előtt is, természetes módon.Sokan talán nem is tudják, milyen nagy dolog ez...Vannak népcsoportok, ahol a a nők csak a férfi után mehetnek kb. 10 lépésre. Szegények annyit is érnek..
De nekem például az is nagyon tetszik, amikor a férfi gyengéden a nő vállára teszi a kezét, mintegy átkarolja és úgy sétálnak..Olyan szép..
Gratula az írásodhoz! :-)
Ilona
Tetszett az írásod!
Pussz,
Éva