Kézimunka, avagy hajrá…
Látogatók száma: 316
Csípős gulyás, egy kis malacfarokkal dúsítva, és egészségtelen, még meleg, fehér kenyér. Tudtuk, hogy ami jó, az vagy egészségtelen, vagy hizlal. De elszántan vállaltuk a rizikót.
Kötetlen traccsparti a teraszon. Minden adva volt a kellemes, délutáni, esti csevejhez.
Desszertnek – a gulyás mellé - ott volt a sós és az édes, habos sütemények garmada, bevállalva ezzel a diabetes mellitus kockázatát is. Közben tartottuk magunkat erősen az öreg Kiss mondásához: ,,Mit mondott az öreg Kiss? Ne csak együnk, igyunk is!”
Jameson, (gyengébbek kedvéért whisky), valamint bor, sör pálinka, és ásványvíz képezte a nem szerény italválasztékot. Felhívtam mindenki figyelmét, hogy az utóbbit csak mértékkel fogyassza, nehogy megártson, esetleg béka nőjön a hasába! Arról meg nem is beszélve, hogy milyen gyorsan fogy.
Ezen mindenki jól szórakozott. Azt nem tudtam eldöntetni, hogy az előzőleg ledöntött aperitifeknek vagy az ellenállhatatlan humoromnak köszönhetően?
Régen nem beszélgettünk. Téma adódott dögivel. Szóba került minden. A világ megváltása, munka, gyerekkori emlékek, pasik, nők...
Estefelé már hűvösebbre fordult az idő. Kötött takarók kerültek a vállakra.
- Emlékeztek, amikor az iskolában sálat kellett kötni? – rikkantotta a takarók előkerültével valaki. Ekkor elszabadult a pokol. Egymás szavába vágva kezdte el mesélni mindegyikünk a saját, iskolai, sálkötésének gyötrelmeit.
Nem tudom, hogy mostanában van-e a technika órán – talán már nem is így hívják - ilyesmi, de annak idején volt. Általában minden lány (mert, a fiúknak ez alatt, valami más kellett barkácsolni) nagy hévvel kezdte el kötni a sálat. Lekötöttünk egy-két sort. Aztán megnéztük. Egy centi. Úristen, mikor lesz ebből másfél méter? Még két sor, egy sima, egy fordított. Az eredmény, még mindig csak két centi. Innen kezdve már el is ment a kedve mindenkinek a kötéstől. A sál leadásának a határideje egy hét volt. Általában az édesanyák fejezték be. Nekik nem okozott gondot, hogy egy esti film alatt megkössék a házi feladatot. Egyhangúlag megszavaztuk, - hogy akkor, a sálkötés miatt - a technika bizonyult a legnehezebb tantárgynak.
Mindez semmi! – szólt közbe az egyik barátnőm – Nekem a testvéreimmel együtt nem csak kötni kellett meg tanulnunk, de hímezni is. Nagyanyám akkurátus, kemény, sváb asszony volt. Szerinte csak abból lehet tisztességes fehérnép, aki nem csak jól főz, de a kézimunkák terén is otthon van. Emiatt annak idején nem csak hímeztünk, hanem drukkoltunk is. – fejezte be a mondatot.
A szó hallatán, a társaság furcsán elhallgatott és értetlenül nézett barátnőnkre.
Felvilágosítottam a többieket, hogy régen a mintákat pausz papírra rajzolták, aztán tűvel kibökdösték és ráfektették az anyagra. Utána a papírra festéket szórtak és beledolgozták a lukak között a mintát, majd fixálták a festéket. Ez volt a drukkolás. (Németül a drucken nyomást, préselés, nyomtatást jelent.) Ebből alakult ki a sváb drukkol szó. A családban mi is használtuk. Régen így készültek a kézimunkák (a párnák, terítők, függönyök stb.) alapjai. Drukkolás után már lehetett hímezni a mintát. Ma már készen meg lehet vásárolni ezeket, nincs szükség ennyi macerára.
Manapság már nem is nagyon használják a szót. A kézimunkával foglalkozó honlapokon fordul elő. Csak az idősebbek ismerik és tudják, mit jelent az: drukkolni.
Az infó megértése után óriási hahota tört ki, főleg a társaság fiatalabb tagjai körében. A magyarázat után az egész banda térdét csapkodva vonyított a nevetéstől.
A fuldokolva közölték, hogy igen vizuálisak. Amikor elhangzott a drukkolni szó, már megjelent a szemük előtt, ahogy a nagymama rajzolja a mintát az unokákkal, és a gyerekek szurkolnak neki: Gyerünk, nagyi, hajrá Holz néni! Sikerülni fog a kézimunka, csak így tovább!
Mosogatás közben még mindig a drukkoláson röhögtünk.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én fiú létemre szintén tanultam a nagymamám jóvoltából kötni! Először csak
sapkát, és sálat, aztán pár év múlva már csak ismeretséget kötöttem!
Ami a hímzést illeti, - arra is megtanított a nagyi! Csináltam is bőszen a kis hímzéseket, aztán azt is abba fejeztem, amikor nagyobb lettem! Attól kezdve a hímezést felváltotta a nőzés! Muszáj, hogy az embernek legyen valami hobbija!
Pussz: emillio
Nekünk kötényt kellett varrni, és a zsebére hímezni valami mintát. Amikor a barátnőm nagymamájának a lábbal hajtós varrógépén először próbálkoztunk, mert előtte az iskolában már varrtunk egyenesen tíz centit, a cérna elszakadt, a nagyi meg kiakadt, és elzavart bennünket féltett kincse mellől, inkább vállalta, hogy maga varrja meg a két kötőt.
Nekünk csak a hímzés maradt.
Pussz: Yolla
Kivétel erősíti a szabályt! :-))) Ezek szerint a sálkötés területén is.
Pusz
Juli ::))
Nagyon aranyos, ahogy felidézted gyerekkori emlékeidet! Jó volt olvasni. Annak idején én is tanultam sálat kötni, de valamiért nekem tetszett a dolog, így én a saját munkám után zsebelhettem be az ötöst. Mi ezeken a politechnikai órákon tanultunk még sütni-főzni, barkácsolni és kertészkedni is. Nagyon hasznos volt ez a foglalkozás.
Tőlem is jár neked az 5 csillag + 1.
Puszillak
heleenke
Válasz erre: Zsizsik
Szia Juli!
Ez jó volt :D Hála a mai napnak, most már két új szóval bővült a szókincsem: a remi, és a drukkolás :)
Ezért jár plusz pont? Nálam biztos :D
Puszi, Zsizsik
Én is örülök, amikor sikerül egy-egy új szót találnom, és elraktározhatom.
Gyűjtögető típus vagyok! :-)
Köszi a pontot!
Pusz
Juli :))
Ez jó volt :D Hála a mai napnak, most már két új szóval bővült a szókincsem: a remi, és a drukkolás :)
Ezért jár plusz pont? Nálam biztos :D
Puszi, Zsizsik
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Juli!
Jó kis sztori. Az ilyen "bulik" arra jók, hogy jó kedvre derítsen. Itt, ahogy elnéztem minden adva volt hozzá. A felhozatal megadta az alapot a derűre. Mire az anekdotákra sor került, már a hangulat a tetőfokán lehetett... Azt hittem egy pillanatra, hogy azt a sálat vetted elő, amelyet még magad kötöttél, vagy anyukád, ki tudja. Tévedtem. Drukkoltatok.
Sajnos az én anyukám nem tudott kötni. :-)
Puszi,
Éva
Igen nagyon jók ezek a bulik.
Annak idején az én házi feladatomat is az anyukám kötötte meg és úgy gondoltam akkor, hogy soha többé nem veszek kötőtűt a kezembe.
Aztán amikor már meg voltak a gyerekeim megpróbáltam újra...
Évekig zsinórban kötöttem a pulóverek hadait még a gyerekeim haverjainak is.
De mostanában a virágkitűzők készítése a kedvencem. (Lásd. naplóm)
szép napot!
Pusz
Juli :))
Jó kis sztori. Az ilyen "bulik" arra jók, hogy jó kedvre derítsen. Itt, ahogy elnéztem minden adva volt hozzá. A felhozatal megadta az alapot a derűre. Mire az anekdotákra sor került, már a hangulat a tetőfokán lehetett... Azt hittem egy pillanatra, hogy azt a sálat vetted elő, amelyet még magad kötöttél, vagy anyukád, ki tudja. Tévedtem. Drukkoltatok.
Sajnos az én anyukám nem tudott kötni. :-)
Puszi,
Éva
Ma már úgy kell csinálni a másfél méteres sálakat, hogy egy kétméteresből levágunk, két oldalról 25-25 centit. Így egyformán rojtosodik.
A drukkolást pedig a tetkószalonban használják. Csak a festéket kicsit mélyebbre luggatják.
Tamás
Válasz erre: Bianka
5+1:)
:))
Válasz erre: Black Angel
Szia Juli!
Régen elfelejtett (vagy csak szunnyadó?) emlékeket juttattál eszembe! Először én is értetlenül olvastam a drukkolást, kinek,és miért...!
További szép napot, jó szurkolást!!! :D:D
Hát igen, ezek a régi úgymond ,,mesterségek" lassan elhalnak. Én azért az unokáimnak még megtanítom. Soha nem lehet tudni...
Neked is szép napot!
Pusz
Juli :))
Régen elfelejtett (vagy csak szunnyadó?) emlékeket juttattál eszembe! Először én is értetlenül olvastam a drukkolást, kinek,és miért...!
További szép napot, jó szurkolást!!! :D:D
Erről jut eszembe: gyermekem rossz jegyet kapott, leszidtam, mondván a mi családunkban mindenki jó tanuló volt. Erre így válaszolt: - Mutasd a bizonyítványodat!
- Nem tudom hol van - vágtam rá, közben "drukkoltam", nehogy megtalálja! :)
Válasz erre: Lizelotte
A drukkolást nem ismerem, de technika órán mi is hímeztünk. Naná, hogy anyukám kapott rá ötöst! :)
:-)