Éjszakai S.O.S.

Látogatók száma: 68

Úgy gondolom tanulságos ez a kis történet, ezért szívesen megosztom az érdeklődőkkel.

Barátnőm hangja türelmetlenül hasít bele az éjszakába.
Nagy csalódás érhette, ha ilyennek hallom.
Nálam a rádió késő esti műsora szól, én már álmos vagyok,....amott éber emberek szerelmet,...társat,... vagy valamire való VALAKIT keresnek.
Barátnőm magáról beszél.
Százhatvanhét magas, barna hajú. Kissé molett,...és most levert. Senkinek se kell, - mondja világvége hangulatban. Őt magát még elfogadják, de minduntalan visszautasítják a szeretetét. Pedig mindent megtesz azért, hogy ez másképp legyen.
Szexis és elszánt. Gőzerővel alkalmazkodik.
Legutóbb mikor kiderült, hogy szerelme allergiás a macskaszőrre, még leghűségesebb társáról, Cicáról is lemondott.
Az egyetlenről, aki pedig mindig hálásan fogadta a gyengédségeit.
Barátnőm most partnert keres. Nem nyávogó négylábút, hanem egy doromboló, amolyan talpig férfit. Olyasvalakit, akivel a szerelem akár évekig is lángoló szenvedély, túláradó gyengédség lehet. És aki mellett nem érzi úgy, hogy érzelmeivel magára maradt és már megint ő az, aki jobban szeret.
Eddig a történet,..... és vigasztalásul: nemcsak a nők bonyolódnak ilyen "igazságtalan" szerelembe. Ez egyformán érinti a hölgyeket és az urakat is. Lélekbúvárok erre azt mondanák, egy alapvető emberi tulajdonság a ludas az egészben, "a szenvedély paradoxona".
Mert énünk szenvedélyesebbik felére sok mindent rá lehet fogni, csak azt az egy dolgot nem, hogy következetes. Ennek működési elvét egy mondatban összefoglalhatjuk,
"Minél inkább elérhetőbb vagy, annál kevésbé sóvárgok érted..."

A cikket írta: nárcisz

következő cikk

5 szavazat