A tél

Látogatók száma: 49

A civilizációnak ott a külvárosban, azon is túl vége van. Vajon kire számíthatsz magadon kívül?

Hideg van. Fázol. A lábaidat már alig tudod emelgetni a tetején keményre fagyott hóban, annyira fáradt vagy. De mész rendületlenül. Egy cél lebeg csak a szemed előtt, hogy oda érj, ahová menned kell. A hátad közepére sem hiányzott ez a helyzet. Kellett neki az a motor? De most rajtad a világ szeme. Most félre kell tenned minden hétköznapi nyavalyádat, le kell vetkőznöd, ha van még benned hiúság, csak egy számít. Teljesítsd a kötelességed!

Képes vagy rá. Nem egyszer bizonyítottad már. De ez egy más helyzet. Most, valami sokkal több, sokkal valóságosabb dolog történik veled, amivel szembe kell nézned. Vajon képes leszel-e rá?

Mi vár ott kint? Azon túl, hogy már alig tudsz menni, lesz-e elég erőd, hogy elvégezd a feladatodat? A kutya, a macska, a nyulak, a tyúkok, vajon élnek-e még? Vagy kőkemény valóság fogad, akár ez a kemény, csikorgó, fagyos tél.

Akkor is fáradt vagy, ha bátyád töri előtted a csapást. De nem panaszkodsz, nem adod meg neki ezt a sanszot, ne tudja, hogy mennyire szenvedsz. Vajon mire gondolhat?

Kint elválnak útjaid tőle. Nem fogsz kapni segítséget, azt már tudod, ennyire már ismered. Ami történt őt nem hatja meg. Keményebb fából faragták, mint téged, de nem fog segíteni, pedig megtehetné. Meg kell tapasztalnod egy kis részét a keményebb életnek, mint ahogy ő már ezen régen túl van. Haragszik a "cigányra". Nem tudta neked megbocsátani soha, hogy vele éled az életed és most fizet a hallgatásával, hogy magadra hagy, holott segíthetne, ha akarna, de nem teszi. Ismered már, nem okoz meglepetést. Valahol tudtad, mire számíthatsz, ha összekötöd a sorsod azzal az emberrel. Pedig nem olyan rossz. Nagy a szíve! A sorsát nem ő választotta. De a bátyád büszke, önfejű, és makacs. Nem látja be, hogy más is lehetne, ha akarna. Jobb, őszintébb, megbocsátóbb. De neked a testvéred és ezzel él vissza. De szeretem, hiszen a testvérem. Nem olyan rossz ő, csak most, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá! No, mindegy. Megoldjuk, szokta mondani! Megoldom, mondom most én.

Nincs több csapás. Innen már egyedül kell menned. A szűz hó tetején járkálsz, alig süpped be alattad, meg-meg roggyansz, de bírnod kell!

Olyan gyönyörű és érintetlen minden, szinte fáj, hogy meg kell törnöd az összefüggő hótakarót. Hányszor csodáltad meg a természetet az év négy évszakában. De ez, valami lenyűgöző látvány. Tiszta, hófehér, szépséges, csodálatos.

De most te nem gyönyörködni jöttél, hiszen nagyon is fontos dolog előtt állsz, ellátni az állatokat, ha még élnek egyáltalán.

A kis házat teljesen befedte a hó, felül, oldalt, mindenütt összefüggő hó borítja. Hol van a kutya? Szólítgatod, amikor nagy nehezen, kikecmereg a ház alól. Bevackolta magát alá, és onnan dugta ki fekete, fehér foltos buksi fejecskéjét. Nagyon szereted a kutyádat. Hol van az edénye? Kaparod a havat, ő közben boldogan már teljes valójában megjelenik és nem tudja eléggé kimutatni, farkát csóválva, mennyire örül neked. Naná! Itt vagyok ne félj. Hoztam kaját, de hová tegyem, hol van az edényed? Kikaparom a hó alól. És végre táplálékhoz jut. Ennyi elég is, nem érek rá szeretgetni, de azért boldog vagyok. A többi is menni fog.

Utat kell törnöm a baromfi udvar felé, azon túl pedig a nyulak. Félek a kakastól, ezért biztonságba helyezem a lábam egy lapáttal. Nehogy már a segítődet megtámadd, te kakas! Borsódzik a bőröm. De jobb belátásra tér, és hagyja, hogy ő is sorra kerüljön. Ne félj, nem bántalak, csak kaját hoztam. Foglalkozz a tyúkjaiddal. Most más dolgom van. Beszélgetek velük.

Kitakarítom a nyúlólakat. Vastag a bundátok, nem fagytatok meg. Viszont irtó büdösek vagytok. Pfujj, ez a sok trágya. Elvégzem, amit kell, és végre ehetnek. Most jöhetnek a tyúkocskák, a kakas, az a büszke férfi. Na azért! Különben miért fáradtam volna ennyit, értetek. Megcsináltam!

Lent a bátyám mosolyog a nem létező bajusza alatt. Már begyújtott. Végre megmelegedhetek kissé. A forralt bor megteszi a hatását. Tudtam én, hogy számíthatok rá!